Piacról a konyhakertbe – dunaföldvári mintára

A mindent tudók szerint a szombat délelőtt az én napom, akkor mindent kapok, amire csak szükségem van. Tekintve, hogy a növénytermesztés hozott izgalomba, arra is készültem, ezért nagy meglepetés volt számomra az ott látható áru választék és a bőség is. Éppen, hogy csak egy tiszteletkört, ha futottam a technikai és a divatárus képviseleteknél.

Aztán megdobbant a szívem

A legkülönbözőbb tartókba passzított, csupa nekem való növényke megdobogtatta a szívemet. Szerencsémre a rossz szokásomhoz híven meghallgattam az előttem állók kérdezz/felelek játékát. (Folyton növő, vagy bokros, milyen magasat szeretnél, a kicsikét, vagy azt a jó nagyot, édeset, vagy keménycsöcsűt, készen van-e már a váz, vagy egyből nekiállsz, ahogy hazaérsz, de akkor mi lesz addig a szerencsétlenekkel, mármint a palántákkal ebben a nagy melegben?)

Nem mentem át a vizsgán

Mit tagadjam, a jó szándékú professzionista árusok keresztkérdéseit hálásan és nem a naptól pironkodva hallgattam. Úgy tűnt, hogy ezeknek a kertészeknek fontos volt, hogy felkészült vásárló vigye el a portékát, mert az majd képes lesz rájuk vigyázni. Rákattintottam a magamban lévő „újratervezés” ikonra, aztán normálisan felkészülök és meglátogatom őket a saját bázisukon, majd a kincsekkel fölszerelve nekiállok a megvalósításnak. 

Az élményeimet barátsággal ajánlom felhasználásra minden újdonsült kertésznek!