Nőnek lenni jó

A címben szereplő mondat lehet kijelentő, de lehet kérdő is. Én az előbbi mellett voksolok, no persze, ha annak születik. Százhúsz esztendővel a nemzetközi nőnap történetének első epizódját követően, 1977-ben nyilvánította az Egyesült Nemzetek Szervezete március 8. napját a női jogok és a nemzetközi béke világnapjává. Amíg a XX. század elején ezen a napon dolgozó nők tízezrei vonultak az utcákra, hogy különféle követeléseiknek hangot adjanak, a XX. század második felében, különösen a Szovjetunió érdekszférájához tartozó országokban, a szocialista propaganda eszközévé lett, mára sok helyütt jelentésfosztottan leginkább a virág- és édességüzletek forgalmát növeli – olvasom egy online felületen. 

Azért álljunk itt meg egy emberi szóra! Ne egyszerűsítsük le ennyire ezt, hiszen minden pohárba az kerül, amit beletöltünk! Hogy ne legyek túl talányos, napjainkra ezek a tartalmak részben átértékelődtek, részben kibővültek. 

Maga a nőnap egyben a nemzetközi béke világnapja is, amire a szomszédunkban zajló és az eszkaláció veszélyét magában hordozó orosz–ukrán/amerikai/európai háború idején még nagyobb figyelmet kell fordítanunk! 

És van itt még valami „más” is. A közelmúltban érdeklődéssel olvastam Giorgia Meloni olasz miniszterelnök gondolatait. Az olasz kormányfő szerint – az olasz Grazia női hetilapnak adott interjújában a többi között elmondta, hogy – ma mindenki tetszése szerint nőnek nyilváníthatja magát, és ez a nők kárára van. Ezzel egy időben a női test, a női lét lényege, a nők képviselte különbségek eltörlésén folyik a munkálkodás. Így a nők a genderideológia első számú áldozatai, és ezt sok feminista is így látja – jelentette ki. Fontos, hogy a gyermeknek anyja és apja legyen, mondta az olasz kormányfő. 
Kedves hölgyeim, gondolom, nem haragszanak meg, ha azt mondom, azért ez a normalitás. 

Elevenítsük csak fel Karinthy Frigyes, a „Miniatűrök”-ben írt gondolatait: 
„Nincs az a nő többé, aki minket kiábrándíthat a nőből – mi mégiscsak szeretjük és imádjuk és csodáljuk a nőt, aki nem pokol és izzó ártalom, és mégis a legnagyobb tűz e világon – a nőt, aki mosolyog és borzong, mikor róla beszélnek –, aki, ó, jól tudom, rossz, ha kell, százszor rosszabb tud lenni a férfinál – de jó, ha lehet, ezerszer jobb és különb és mámorosabb –, mert szerettük, aki szépnek látott, mert szépnek láttuk – az igazi nőt, akitől gyermekünk van.” 

Kedves hölgyeim! Férfikollégáim, valamint a magam nevében is kívánok önöknek minden szépet és jót szeretteik körében!