Ha nem is Pandora szelencéje, de legalábbis Bábel tornya

– Az érdekelt, hogy milyen mélyek a teológiai ismeretei. Az sem volt előttem világos, hogy tisztában van-e az igehirdetés műfajával, meg tudja-e tölteni tartalommal. Ha igen, akkor az milyen világnézetet sugall. Konzervatív keresztény értékekkel tölti meg, vagy liberális keresztény értékekkel? Mert mind a kettő keresztény érték, csak a paletta két oldala. A másik, hogy milyen mély teológiai tartalmat tud? A teológiának van egy, krisztológiai vetülete, egy elég magas szintje, amikor az ember olvas egy bibliai szöveget keresztény emberként, és abban észreveszi a Krisztusra mutató jeleket, analógiaszerűen gondolkodik. Ez egyrészt élő hitet feltételez, másrészt nagyon sok gyakorlást, olvasást, gondolkodást. Ezekre voltam kíváncsi, hogy tudja-e.

– Mire jutott? 
– Egész jó. A bibliai történetet jól összefoglalta, tudja, hogy mi van a Szentírásban. Nem tudom, hogy belebonyolódott volna-e a részletekbe, de ez az igehirdetésnek se a tárgya. Amikor az ember felmegy a szószékre, és ott van 60-100 ember, nagyon vegyes háttérből, akkor valakinek nagyon pici az ismerete, valakinek nagyon mély. Ezen nem ragadunk le, inkább egy kicsit nagyobb képet adunk, összefüggésében nézzük a szakaszokat. Ami külön érdekes volt, hogy le tudott vonni tanulságokat. Amikor arra kértem, hogy foglalja össze a történetet, összefoglalta. Ha a történet öt tanulságát kértem, akkor egész jó tanulságok lettek. Ezeknek nagy része nem teológiai volt, hanem moralizáló. József története – ami a téma volt – egyébként is egy olyan bibliai rész, amiben Isten relatíve kevésszer szerepel. Nagyon könnyen érthető történet, nincsenek benne nagy, direkt isteni intervenciók, hogy megjelenik a felhőben, meg  égő csipkebokor, amikre azt mondaná a XXI. századi posztmodern ember, hogy vallásos képzelgés. József történetében Isten álmokon keresztül kommunikál, amire egy nem vallásos ember is azt mondja, az lehet valami felsőbb akarat csatornája. Ebben a történetben könnyen lehet morális igazságokat találni. Hogy ki kell beszélni a testvérek közötti konfliktust, mert az feszültséghez vezet. Ez igaz? Igaz. Benne van a József történetben? Benne van. Ez a fő mondanivalója a testvérkonfliktusnak? Nem, de egy átlagember azt fogja mondani, hogy ez a történet erről szól, vagy hogy meg kell bocsátani a másiknak annak érdekében, hogy tudjuk folytatni az életet. Végül is ez a mondanivalója? Tulajdonképpen ez is, de mégsem ez a legmélyebb mondanivaló. Ami meglepő volt, hogy krisztológiai párhuzamokat is észre tudott benne venni. Hogy József történetnek a nyitja, hogy József egy teljesen Krisztus-szerű figura, mintha egy előkép lenne. József is többször feltámadott. Feltámadt a kútból, a tömlöcből, és a testvérek élete, sorsa József megbocsátásán múlik, ami a jézusi megbocsátásnak egy analógiája lehet. Tele van jézusi párhuzamokkal, és ezeket motívumszerűen látta. 

– Milyen emóciókat váltott ki önben? 
– Elég megdöbbentő hatással volt. A feleségem meg is jegyezte, hogy rosszul nézek ki. Elgondolkodtató volt az az igazság. A protestáns felekezetek szerintem inkább intellektuális töltetűek, nálunk az igehirdetés az istentiszteletnek, ha nem is a központja, de a központisága időben is kifejeződik. Én viszonylag hosszan, 35 percet szoktam beszélni egy órás istentiszteletben. Az elsődleges, ami tulajdonképpen kognitív dolog, hogy összerakom az igehirdetést. Nyilván a Szentlélek által, de ennek megvannak az eszközei, hogy elolvasom a Bibliát, megnézem a hitvallásokat, megnézem a szakkönyveket, elolvasom a híreket, vannak saját élettapasztalataim, és akkor ezekből megszületik a lélek által egy igehirdetés. Igazából ez egy folyamat, amit tulajdonképpen le lehet programozni. A Biblia adott, be kell írni egy gépbe, református hitvallásaink adottak, be kell írni egy gépbe, illetve már nem is, fent van a neten. A hírportálok  elérhetőek számára. Az én élettapasztalatomat nem ismeri a gép, de a gyülekezeti tagok sem, akik betoppannak. Csak azt látják, hogy van egy közvetlen ember, aki beszél magáról, meg a családjáról. Úgy tűnik, ezt el fogja tudni végezni a gép.

– Igen, de nincs benne a lélek. 
– Na, ez az! Ez a nagy kérdés. Két teológiai kérdést vet fel. Az, hogy benne van-e a lélek, vagy nincs. Szerintem ez egy tisztázandó kérdés lesz. A legutóbbi podcastben beszélgettünk egy informatikussal, hogy most ez mesterséges intelligencia-e, vagy sem. Arra jutott, hogy ez egy korlátozott mértékű mesterséges intelligencia. A szövegekben nagyon jó, egy részfeladatot nagyon jól csinál, ez az írás-olvasás és az ebből generált dolgok. De igazából ő se gondolkodik, ő igazából azt tudja megtippelni, hogy egy átlagember mire gondol, vagy egy kérdés alapján mi lenne a legjobb válasz. Elemzi az én kérdésemet, megnézi a saját adatbázisát és dob belőle egy ilyen választ. 

– Észrevette, hogy személyként beszél róla? 
– Azt gondolom, hogy valamiféle személyiséggel rendelkezik, merthogy kommunikálunk vele. Egy tárggyal nem kommunikálunk. Eddig a Messengeren egymással kommunikáltunk, most van egy felület, amin egy robottal. Ehhez a lélek fogja hozzáadni a plusz töltetet, a személyes jelenlétünk. Viszont az biztos, hogy a chatbot, meg egyáltalán a mesterséges intelligencia kordában tartására nem az lesz a mód, hogy kognitívan  rálicitálunk. Nem az lesz, hogy én megpróbálok jobban prédikálni, meg teológiailag frappánsabban, mint ő, mert egész egyszerűen nem fogok tudni, mert ő többet olvasott, mint én. Meg jobban ismeri az embereket, mint én. Hanem el kell az egésznek mennie egy olyan személyesség irányába, az embereket rá kell venni, hogy jöjjenek el a közösségbe, ahol hús-vér emberek vannak. A másik, hogy az ilyen típusú ismeretek mellett vissza kellene találni – akár még a protestáns egyházaknak is – a teljesebb liturgia felé. 

– Arra is megkérte, hogy írjon szerelmes levelet a feleségének. Elolvasta a felesége? 
– Persze, elolvasta. Nem volt az rossz szerelmes levél, de a feleségem azért tudja, hogy annál én lényegesen szebbet tudok írni. Az az igazság, hogy egy erős átlagot hoz szerintem. Hiányzik belőle a lélek, a valódi szerelem. Az kérdés, hogy amikor valaki, akit Isten kisebb írói vénával, irodalmi attitűddel áldott meg és felolvassa a szerelmének valamelyik költő szerelmes versét, akkor ő hazudik? Vagy abban Ady Endre szerelme van, és nem az övé? Hát dehogynem, az övé is benne van! Egy lelkésztől nyilvánvalóan elvárható, hogy egyelőre jobb igehirdetést írjon, mint a chatbot. Viszont a chatbot meg arra rendkívül jó, hogy ha az embernek vannak teljesen átlagos kérdései, azt tegye fel neki, ha nem szeretne elballagni a lelkészi hivatalba.

– Hova vezethet ez? Megtanulhat félrevezetni, kiválthatja a munkámat, vagy a segítőnkké tud válni? 
– A munkának egy részét nyilván kiválthatja, ez nem kérdés. Még akár az én munkámnak egy részét is. Csak kérdés, hogy ki kell-e váltsa. Vajon ez nem egy olyan út, amire ráléptünk, ami nem vezet jó irányba, és nem kellene rálépnünk, bármennyire is csábítóan hangzik ez a történet? Mert ezeket a kódokat, programokat cégek üzemeltetik. Ez egy termék, amit az embereknek el szeretnétek adni. Mindenre olyan válaszokat fog adni, ami elsősorban neki jó, és nem nekünk. Megkérdeztem tőle, hogy van-e a halál utáni élet. Adott egy rendkívül polkorrekt, nesze semmi, fogd meg, jól választ! „Az emberek egy része azt gondolja, hogy van élet a halál után, egy másik része nem, de mindenki azt hisz ezzel kapcsolatban, amit akar.” De hogy nem ez volt a kérdés! Az volt a kérdés, hogy van-e? A robot nem foglal állást, hanem azt mondja, hogy valójában mind a kettő igaz. Csakhogy ez lehetetlen. Szerintem az a probléma, hogy mivel világnézet-semleges, ezért gyökértelen tanácsokat fog adni, amik elemeiben hasznosak lehetnek, csakhogy az élet nagy kérdéseiben nem fog eligazítani. A szerelmes levél, az az élet értelmével szorosan összefüggő iromány, egy prédikáció is az élet értelméről szól. Senki sem lesz olyan ostoba szerintem, remélem, hogy beírja, miért éljen a Földön, de olyanok lesznek, akik azt fogják beírni, hogy mondd el, mi József története. 

– Fölmerülnek morális kérdések is, és az, hogy öntudatra ébredhet-e. 
– Hát nem tudom. A programozóval való beszélgetés során vált számomra nyilvánvalóvá, hogy egyesek úgy gondolják, ennek van három lépcsője. Az egyik, hogy születik egy emberszintű mesterséges intelligencia,  utána születik egy szuper intelligencia, amit vagy sikerül kordában tartani, vagy nem. Azt mondta, hogy amikor születik egy emberi szintű mesterséges intelligencia, onnantól az egész kérdés besűrűsödik egy pontba. Lehet, hogy csak egy-két másodpercig lesz emberi szintű intelligencia, és utána ez az egész elszabadul egy szuper intelligencia felé. Nem gondolom, hogy az ember meg tudja fékezni ezt.

– Nem Pandora szelencéje ez? 
– Ha nem is Pandora szelencéje, de a Bábel tornya. Nagyon sok hasonlóság van a két történet között. Valamilyen módon az Isten adott az embernek egy határt. Egy fizikai, egy szellemi, egy elméleti határt. Minthogyha azt látnám, ahogy a Bábel történetében is az áll, hogy van az embernek egy természetes határa, ez a föld, ez a fizikai valóság, és elkezdenek építeni valamit, ami megpróbál kitörni ebből a valóságból, Isten felé. És nem azt mondja a szöveg, hogy olyanok legyünk, akik nevet akarnak szerezni maguknak, hogy a saját dicsőségüket akarják növelni, vagy többek akarnak lenni annál, mint aminek teremtettek. Mintha ezt látnám ebben az egész dologban. Ez egy olyan mód, amit nem biztos, hogy jónak látok, mert arról szól valójában, hogyan haladhassuk meg úgy önmagunkat, hogy az nem Isten szerinti önmeghaladás. 

– Mi van, ha a gyülekezet tagjai már nem önhöz fordulnak tanácsért, hanem a chatbothoz? 
– Nem hiszem. Az a kérdés, hogy mivel keresik meg a lelkipásztort. Kétféle ember van, aki a lelkészhez fordul. Az egyik a nagyon szoros gyülekezeti tag, akinél pont a személyes kapcsolat miatt nem gondolnám, hogy erre sor kerülhet. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy olyan emberek, akikkel hétről hétre, napról napra találkozok lelkészként, azok azt mondják, hogy akkor én ettől kezdve az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban nem a lelkészt kérdezem meg. A lelkész nem orákulumként nyilvánul meg, hanem igazából mindannyian keressük a válaszokat. De a chatbot úgy hazudik, mint a vízfolyás. Beprogramozták neki, hogyha nem tudja is, legalább olyat kamuzzon, ami még úgy nagyjából hihető is. 

– A megfejtés, vagy a biztonság az emberi lélekben, az emberi kapcsolatokban van? 
– Szerintem igen. Én látom ennek a nagy visszatérését, Az egyház mindig két dolog között vívódik. Az egyik az a jó cselekedetek, hogy ne is nagyon beszéljünk kereszténységről, meg a Bibliából, hogy csak éljük meg, és akkor legyünk jók a társadalomban. Ez az egyik véglet. Jézus azt is mondja, hogy legyünk jók, de ugyanakkor meg azt mondja, hogy menjünk el, és tegyünk tanítvánnyá minden népeket, tanítva őket. Tehát ez az egyik oldala, hogy tegyünk csak jót, és ennek az oldalnak a személyes kapcsolat a nagy hívószava, hogy igazából mindegy, hogy mit mondunk, csak legyünk együtt. De ezen a ponton meg valójában az egyház nem lesz egyéb, mint kommuna. Itt-ott elleszünk. Mint egy hippi közösség. Csakhogy itt nem a szabad szerelem lesz a hívószó, hanem mondjuk a kereszténységnek egy ilyen „kereszténység light” üzenete. A másik, amibe az egyház mindig belecsúszhat, amikor azt mondja, hogy ez pusztán racionalitás, ezt meg kell érteni, el kell fogadni. Azt gondolom, hogy a misztika az, ami ezt a kettőt összehozza. Hogy van benne közösségi élmény is, de van benne egy nagyon mély szellemi tartalom. És ez lesz az, amit nem fog tudni a mesterséges intelligencia. A cselekvést is meg fogja tudni adni szerintem. Számomra ez nem kérdés, hogy ételt hoz nekünk, ha idősek leszünk, bepelenkáz bennünket. Szerintem ez egy nem annyira hosszú idő, és a kórházban nem lesz szükség többet nővérekre. Jól tudja kognitívan a dolgokat, de szerintem a misztikát nem fogja soha. Ahogy egy gyülekezeti közösségben elhangzó szép igehirdetéstől borsódzik az embernek a háta, hallgatóként, meg akár igehirdetőként is, a mesterséges intelligencia mellett maximum a hideg verejtékes rettegéstől fog borsódzni a hátunk, hogy ezt hogy a fenébe csinálja. De amikor az embert misztikusan hatja meg a templom közege, meg az igehirdetés, akkor nem az van, hogy ez hogy a fenébe lehet, nem is gondolkodik ezen, hanem azt mondja: Hú, de jó, hogy itt ez van! Itt megnyugszom. Ezt nem fogja tudni megadni. Erre képtelen lesz szerintem. Merthogy ez a lélek. 
 

Hallgassa meg pocastünket: