Jegyzet: Együtt a család

Hatan-nyolcan üljük körül az asztalt ezekben a napokban. Az étkezések közötti röpke szüneteket el kell ütni valamivel. Együtt a család, közös programok kellenek. Mivel hidalható át a generációk közötti szakadék? Társasjátékkal. Csakhogy a mai társasjátékok roppant bonyolultak – nekünk, a korosabbaknak. A régiek szörnyen primitívek – nekik, az ifjaknak.

Apám még értett a rongylabda-készítéshez. Öklömnyi rongycsomóval kezdte, aztán lyukas, kiselejtezett zoknikat, harisnyákat ráhúzva nagyobbítgatta, végül spárgával körbekötözgette. Úgy nézett ki, mint egy földgömb a szélességi és hosszúsági körökkel. Engem ez a tudomány hidegen hagyott, mert pöttyös labdát 20-30, bőrfocit 100-120 forintért lehetett kapni akkoriban a sportboltban. Ma meg lassan ott tartunk, hogy bármilyen laszti előállítható otthon, 3D-s nyomtatóval.

Technikai haladás. A gépek forradalma. Már egyedül is boldogulunk. Nincs szükségünk társakra, brigádra, egymásra, Istenre. Csak járműre, flexre, komputerre. A tét nagy: nem holmi hozsannázásról, hanem pénzről van szó! A papok szerint istentelenségünkből fakad az embertelenségünk.

Karácsony, szenteste. Együtt a család. Gyertyagyújtás, közös ima. Az ajándékozás után játszunk. Tét nélkül. Udvariasan, nyerni hagyva a kisebbeket. Ki nevet a végén? Mindenki!

forrás: teol.hu