A hajdan volt újévi hiedelmek és szokások egy része már eltűnt?

Sok országban családi összejövetelekkel és tűzijátékokkal tarkított rendezvényekkel ünneplik, egyes keresztény templomokban szilveszter éjszakáján virrasztási szertartás is van. Elnevezését onnan kapta, hogy ezen a napon van Szent Szilveszter pápa ünnepe a katolikus egyházban.

Szilveszter pápa 314 és 335 között volt a katolikus egyház feje, pápaságának egyik jelentős teendőjeként megszervezte az egyházi életet Rómában, így az 1582-es naptárreform után több kultúrában, így a magyarban is Szilveszter napjának, röviden szilveszternek nevezik az év utolsó napját. 

Magyarországon ez nem munkaszüneti nap. Hazánkban számos hagyomány kötődik e naphoz, legtöbbje a jövendöléssel és bőségvarázslással is kapcsolatos, ilyenkor népszerű volt a zajkeltés, ugyanis a lármázás elűzi a felhalmozódott gondokat, bajokat, és az év sötét időszakában lesben álló gonosz szellemeket. 

A szilveszteri szokások, hiedelmek nagy része az évkezdettel kapcsolatos, ezért próbálják sok kultúrában különböző praktikákkal elválasztani az óévet, az újtól. 

A hagyományos szilveszteri ételek sem maradhatnak el, ezek a virsli, a kocsonya, a sonka és a hurka, valamint másnap a lencse. A városok főterein tömegrendezvényeket tartanak, az újév előtti másodperceket pedig gyakran visszaszámlálás kíséri, majd következnek az újévi, pezsgős köszöntések. A pezsgő nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Pe­rignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először – mégpedig teljesen véletlenül – borból pezsgőt. Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsgőkészítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre több ezer palack pezsgőt is elő lehet állítani egyszerre, ami jelentős áreséshez vezetett, így már a hétköznapi ember is hozzájutott. A fényűzés érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz, ezért kapcsolódik az újévváráshoz, mert a hiedelem szerint a folytatás is gazdag, úri és fényűző lesz. 
Szilveszter estéjéhez kapcsolatos az új évi fogadalomtétel, amikor az emberek megfogadják, hogy betartanak vagy elérnek bizonyos dolgokat a következő év során. Érdekes, hogy ezt a szokást már a régi babiloniak és rómaiak is gyakorolták, a mai ember pedig átvette azt. 

Újév napja: harsányan, hangos köszöntéssel 

A naptári év legelső napja világszerte az egyik legnagyobb ünnepléssel tarkított esemény, a legtöbb országban rendezvényekkel, tűzijátékokkal, bulikkal, valamint családi összejövetelekkel ünneplik. A Gergely-naptárt használó nyugati kultúrkörben január 1-ére, a karácsonyi időszak nyolcadik napjára esik. Magyarországon újév napja munkaszüneti nap. 

Már az ókorban is egy természeti jelenséghez kötötték az év kezdetét, ilyen ünnepségeket már a mezopotámiaiak és az egyiptomiak is tartottak. Volt olyan civilizáció, amelynél a nap-éj egyenlőség számított fordulópontnak, így attól kezdődött az új esztendő. A január elsejét mint az új év kezdetét a rómaiak vezették be, miután i. e. 46-ban bevezették a Julianus-naptárat. (Julius Caesarhoz köthető, és a már akkorra csaknem háromezer éve alkalmazott egyiptomi naptáron alapult, de sokkal pontosabb és egyszerűbb volt a többi korabeli kalendáriumoknál). 

A január elsejét mint az új év kezdetét az 567-es tours-i zsinat eltörölte, a következő ezer évben pedig különböző napokat, egyes helyeken a karácsonyt vagy a húsvétot tekintették az év kezdetének. 

A legtöbb európai országban március 25-e honosodott meg újév napjaként annak vallásos jelentősége miatt (ez Gyümölcsoltó Boldogasszony napja), bár ehhez kapcsolódva nem rendeztek évköszöntő ünnepségeket, mert azokat pogány dolognak tekintették. 1582-ben XIII. Gergely pápa naptárreformjával január 1. lett az általánosan elfogadott időpont, amelyet 1691-ben XI. Ince pápa tett véglegessé, így egyre több európai ország január elsejét tekintette az új esztendő első napjának. 

Anglia csak 1752-ben, Görögország pedig csak 1923-ban fogadta el ezt az új dátumot, azonban a világon mára már szinte mindenhol ez a hivatalos számítási mód, annak ellenére, hogy például a kínai új év februárra vagy márciusra esik, a zsidó új évet viszont szeptemberben vagy októberben ünneplik, a perzsa új évet pedig március 21-én tartják. 

Magyar hagyományok az újévhez kapcsolódóan 

A magyar nyelvben az újévet népiesen kiskarácsonynak mondjuk, e napon valamikor szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról házra járva, amiért a háziak kisebb adományt adtak a köszöntőknek. Sokan úgy gondolták, hogy ami az új év első napján történik az emberrel, vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog, ezért is érdekes, hogy ezen a napon még a betegek is felkeltek az ágyból, továbbá ezen a napon tilos volt bármit is kölcsön venni vagy adni, de tartózkodtak az olyan munkáktól, mint a mosás vagy a takarítás is. Az új év első napján az ételeknek is nagy szerepet szántak, ilyenkor nem volt szokás baromfiból készült ételt fogyasztani, ehelyett disznóhúst ettek. A malachús fogyasztása tehát a szerencsével függ össze. A hiedelem úgy tartja ugyanis, hogy a malac orrával előre túr, azaz a jövőbe mutat, és közben még a szerencsét is kifordítja a földből. Ezzel szemben a csirke vagy tyúk inkább elkaparja azt. A pulykáról azt tartják, hogy egyenesen mérgelődést, veszekedést hoz a házhoz, ezért nem szabad szárnyasokat enni újévkor. Továbbá ajánlatos volt minél több lencsét és rizst fogyasztani, mert akkor egész évben a ház lakói bővelkedni fognak a pénzben. A babona szerint szerencsehozó képessége abban rejlik, hogy a lencse és rizs rengeteg apró szemből áll. Minden egyes szem pénzt szimbolizál, ennélfogva minél többet fogyaszt valaki, annál szerencsésebb lesz. 

Az első látogató, aki belép a ház kapuján, az mindenféleképpen férfi legyen, mert ő hozza a szerencsét, valamint ha napos volt az idő, akkor az azt jelentette, hogy az egész év jó lesz. Amennyiben az első éjszakán csillagos az ég, az a rövid telet jelképezi, viszont ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. Az időjárás megjósolására szilveszter este 12 gerezd, a tetején megsózott fokhagymát tettek ki az előszobába, ezek a következő év hónapjait jelentették, majd másnap, amelyek átnedvesedtek, azok a csapadékos hónapokra utaltak. 

Az újévnek számos szerencsehozó jelképe is van, ezek közé tartozik a négylevelű lóhere, a lópatkó, a kéményseprő és a malac. 

A virsli és a rétes 

Nem tudjuk pontosan, hogy a virsli mikortól honosodott meg hazánkban, ugyanis ez egy német étkezési szokás része, viszont ha azt nézzük, hogy a virsli sertéshúsból készült, úgy tökéletesen illeszkedik a magyar szilveszteri babonákhoz, mivel ugyanúgy kitúrja a földből a szerencsét, mint bármilyen másik sertéshúsból készült étel, így már van is elfogadható magyarázat a virslifogyasztásra. Ha mégis halat eszik az ember, mindig a farkánál kezdve kell enni, mert úgy nem úszik el a szerencsével együtt. 

A rétes is valahogy így került az asztalra, ugyanis a ­hiedelem szerint minél hosszabb egy rétesrúd, annál hosszabb és boldogabb lesz az életünk. Ha lehet, gyümölcs is ­kerüljön a rétesbe, pl. ­meggy, mert aki arra vágyik, hogy munkája gyümölcsöző legyen az új évben, akkor egyen ­minél több gyümölcsöt az új év első napján, akár gyümölcsös rétest is. Édesség mindenképp kerüljön az asztalra, mert akkor a következő év is édes lesz. Régi szokások szerint újévkor ügyelni kell arra is, hogy tele legyen a kamra. A félig üres só- és cukortartókat tele kell tölteni, hogy ne kelljen éheznünk az év többi napján.  

Január elseje tükörképe az egész évnek 

A hagyomány szerint amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év. Tehát takarítani, mosni, valamint szemetet kivinni nem szabad, mert ezek a házimunkák csak elvihetik a szerencsét, ennek ellenére viszont legyen rend a házban, mert a rendetlenség csak vonzza a káoszt. Január 1-én orvoshoz sem szabad menni, mert egész évben betegek lehetünk, továbbá figyeljünk arra is, hogy ne veszekedjünk aznap senkivel, mert az illetővel egész évben haragos lehet a viszonyunk. Friss vízben kell reggel mosakodni, hogy egész évben frissek legyünk. 

Akkor se töröljük fényesre a tányért, ha nagyon ízlett az étel, kis maradékot ott kell hagyni, mert a babona szerint így egész évben lesz valami a tányéron, illetve kamránk mindig kellőképpen fel lesz töltve. Semmit sem szabad az új év első napján kölcsönadni, mert akkor minden érték kimegy a házból. Egyes vidékeken a szilveszter estéjén megsütött pogácsa egyikébe pénz­érmét tettek, és aki azt megtalálta nagyon szerencsés lett a következő évben. Más tájakon pedig a gazdák éjfélkor vizet húztak a kútból, amit aranyvíznek hívtak, mert aki abból ivott, arra gazdagság várt. Az új év első napján mindenféleképpen jól kell, hogy érezze magát az ember, mert ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. 

Tehát itt a recept, hogy hogyan is legyen boldog a 2023-as esztendő, ezért minden kedves olvasónak boldog új évet kívánok!