Közeleg Mártonnak napja, itt az evés-ivásnak az ideje

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton a libák óljában próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. 

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap. A lakmározásnak kedvezett, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások. A rigmus szerint: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. 

De hogyan kerül a képbe Szent Márton? Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben.

A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. 

A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő, és leesett az első hó. A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász“, vagyis, ha nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. Egy kalendáriumi regu­la szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”. 

Dunaújvárosban is készülnek Márton napjára az éttermek. Közülük hármat látogattunk meg, amelyek évek óta hagyományosan libavacsorával várják a vendégeiket. 

A Corso étteremben a kínálat a következő: konfitált libacomb, kemencében sült libamell, szilva csatni (chutney), pirított hagymás burgonya, párolt lilakáposzta, desszertnek pedig gesztenyepüré. Itt a libás napok november 11. és 13. (péntek, szombat, vasárnap) között lesznek. 

A Kiskohász vendéglő is minden Márton-napon kirukkol valamilyen libás különlegességgel. Náluk november 11. és 13. között tartják a libás napokat, illetve amíg a libahúskészletük el nem fogy. Vagyis lehet, hogy a vasárnapot nem éri meg, de lehet, hogy még a jövő héten is ehetünk a Kiskohászban Márton-napi libát. Ők kétféle menüvel készülnek, ebből csak egy kisebb ízelítőt közlünk most. Az előételek között lesz libamáj bon-bon meggyzselével, házi kaláccsal. A levesek közül választhatunk tárkonyos libaragut házi gnocchival (nyokki). A főételek között lesz egy helyi specialitás, a pentelei pecsenye libamáj házi lecsóban, vajas kaláccsal. Desszertnek pedig lúdlábat kérhetünk. 

Az A Vigadó étterem is régi Márton-napi motoros. Náluk sem maradunk éhen, ha libát szeretnénk fogyasztani a hét végén. Kezdhetünk egy magyaros libagulyással, majd egy fűszeres ropogós libacombot almás burgonyakrokettel, birsalmás párolt káposztával, burgundi mártással (is) rendelhetünk. 
Végezetül mi mást mondhatnánk, mint annak idején Ludas Matyi, libára föl! 

(Forrás: korkep.sk, hu.wikipedia.org, agraroldal.hu.)