Dévényi Ildikó és a közönség kérdezi Fodor Zsókát

Fodor Zsóka több híres szerepe mellett Magdi anyusként vált híressé a Barátok közt című tévésorozatban. A karakteres szerepet zseniálisan formálta meg. Az életéről, a szerepeiről, Magdi anyusról kérdezjezti a közönség pénteken este hatkor. Az estre előzetesen kell jegyet vásárolni, de nem kell komoly összegre számítani, egy piros Rákóczi garantált szórakozást jelent.

Dévényi Ildikó már több alkalommal lépett fel a környéken, Kisapostagon is ismerősként köszöntik, de az MMK is örömmel fogadja újra. legközelebb a BESZÉLJ! című előadás ősbemutatóját tekinheti meg a közönség a kisapostagi előadás után pontosan egy héttel, azaz 11-én. A 17:30-kor Domján Edit emlékére készült előadás Dévényi Ildikó és Lukács Melinda szereplésével látható, akik tavaly a lenyűgöző KARÁDY című előadást is színpadra vitték igen nagy sikerrel!

Az MMK közösségi oldalán olvashatunk az előadásról:

Túl korán az égi színpadra szerződött, varázslatos hangú színésznőnknek állít emléket a darab. Élete legkritikusabb utolsó óráiban visszaemlékezik, s közben magányát saját (benső) énjével osztja meg, a „másik” Edittel, aki mindenáron élni szeretne tovább. Kettejük beszélgetése nem válaszolja meg, miért döntött Domján Edit a korai távozás mellett, hiszen erre rajta kívül nem is lehet képes senki, de érzékeny, sebezhető lelkületébe, félelmeibe bepillantást enged.

„Sokféle ember van a világon. Van, aki alkalmazkodó, hajlik, amerre a szél fújja, van aki masszív, erős, minden csapást kibír, olyan is van, aki képlékeny, formálható, mint az agyag… És vannak a „kínai porcelán emberek”. Szinte áttetszőek, könnyen megrepednek, könnyen törnek, pedig nagyon értékesek. Néha ezeknek az is elég, hogy túl közel kerülnek egymáshoz, és máris megtörténik a baj. Elég egyetlen érintés.”

Az emlékek felidézik férjének arcát, aki sokáig a biztonságot jelentette számára:  „De én szabad akartam lenni. Annyira szabad, hogy tévedhessek, hibázhassak…”  És a féktelen erővel fellobbanó utolsó szerelmet is: Annyi gyöngédség, óvó, féltő asszonyi érzés gyűlt fel bennem… A való életben akartam ezt a sok kincsemet megmutatni, odaadni…”.

Hatalmas szabadságvágya adott neki elég erőt ahhoz, hogy dacoljon az idővel, az élettel, hogy akkor búcsúzhasson el a földi színpadtól, amikor ő akar.