Egy kép a múltból – a mozitér és környéke

Dunaújváros - A tér szinte minden szegletéhez fűz valamilyen régi emlék. Amíg nem volt televíziónk (1977-ig), a szüleim sok filmet néztek meg a moziban. Érkezésem előtt együtt, utána pedig külön-külön néztek meg egy-egy filmet. Gyerekként szerettem moziba járni, és utolsó általános iskolás évemben a vasárnapi matiné idején egyfajta gyerekmozi működött. Ez azt jelentette, hogy mi ülhettünk a pénztárba, lehettünk jegyszedők, és segédkezhettünk a mozigépésznek is. Utóbbi különleges élmény volt, mert szemünk láttára peregtek a filmek és üzemeltek a hatalmas vetítőgépek. 
A mozi melletti Arany Csillag Szálloda éttermébe jártam menzásként iskolás időszakom egy rövid részében. A „Csillagban” étkezni nagy dolog volt, mert pincérek hozták ki a menüt. Kedves emlékként maradtak bennem azok a szovjet turistacsoportok, akikkel az szálloda recepciójánál találkoztam. Pár jó orosz szóért cserébe több alkalommal is kaptam tőlük jelvényeket, amiket megőriztem az utókornak. A Csillag presszójáról mindig a friss és finom sütik jutnak eszembe, a szilveszteri bulikról nem is beszélve. A presszó illata mindig eszembe jut, szinte ma is fel tudom idézni, amikor elhaladok mellette.

Nem maradhat ki a sorból az egykori édességbolt sem a mellette lévő trafikkal (ma ott van a Corner kávézó). Az édességbolt meglátogatása szinte kötelező volt egy-egy mozifilm megtekintése előtt. Anyukámmal sokszor mentem be oda, és az édesség mellett mindig kaptam egy-két jó szót az eladóktól. 
A Dózsa mozi előtti buszmegállóhoz is sok kedves emlék köt. Sok utazásnak kiinduló- és érkezőpontja volt fiatalabb éveimben. Ha busszal mentünk a fővárosba, szinte mindig onnan indultunk. Kezdetben még farosokkal (Ikarusz 66), majd panorámásokkal (Ikarusz 200) utaztunk. A buszmegállóban szinte mindig össze lehetett futni egy-egy kedves ismerőssel, s az is megesett, hogy órákig tartó beszélgetés lett a találkozásból – az autóbuszon.