El Camino – egy osztálytársam kalandos útja az önismeretbe

– Nyolc éve, 2014 májusában az El Camino legismertebb útvonalát teljesítettem, ez volt a francia út, ez annyira népszerű már, hogy igazi nagy elmélyülésre, egyedüllétre nem sok lehetősége van az embernek. Ez az útvonal Dél-Franciaországból indul és Santiago De Compostela a végállomás. Idén ismét szükségem volt egy kis elvonulásra, mindenképpen egy rövidebbet szerettem volna választani, mert már nem engedhetem meg magamnak, hogy egy hónapot távol legyek. Ez a legrégebbi, legősibb útvonal a Primitivo, ami észak-közép Spanyolországból indul, s amíg a francia út 8-900 kilométer volt, ez csak 430-450 – emlékszik vissza. 

Felkészülés

– Nem vagyok nagy sportember, kondizni szoktam, de nem túrázok, nem bringázok, ha sportolok, akkor ilyen őrült módon teszem, tehát elmegyek, és félezer kilométert legyalogolok. Mentem pár gyakorló távot, de nem izgultam túl a dolgot. Nem szabad nulláról belevágni, pláne, hogy vettem egy új cipőt, és azt be kell törni, hogy ne kint derüljön ki, ha kényelmetlen. Alapvetően az volt a lényeg, hogy bejárassam a cipőt, és legyen egy kis táv már a lábamban. Nehéz erre felkészülni, inkább fejben dől el, nem lehet arra azért tréningeznie magát az embernek, hogy minden nap aktívan megy 20-40 kilométert. Ez egy teljesen új élethelyzet, egy új terhelés.

Szervezés

– Ezt sokan kérdezik tőlem, mert nem tudják pontosan, mi a Camino, és azt hiszik, hogy ez szervezett túra. Több útvonal van, nincs megkötve, hogy ki, mikor, honnan indul, ennek függvényében a szervezést is mindenki magának intézi. Szeretem a spontaneitást, nem igazán foglaltam előre szállást, kivéve a francia úton anno, mert azt elég sokan járják. Most a Primitivón 1-2 szállást lefoglaltam előre, amúgy is sokszor aznap derül ki, hogy mennyit tudsz haladni, mennyihez lesz erőd. Amikor éreztem, hogy fáradok, és 1-2 órát tudok már csak menni, akkor nézegettem, hogy a következő településen milyen szállások vannak. 

Mi volt a csomagban? 

– Most valamivel könnyebb dolgom volt, mint nyolc éve, most azért nagyjából tudtam, hogy mit kell vinni. Ezúttal is beleestem abba a hibába, hogy vittem felesleges dolgokat, de már nem sokat. Tudni kell, hogy ilyenkor abból élsz, amit magaddal viszel. Általában azt szokták javasolni, hogy a testsúlyod 10 százalékánál ne legyen nagyobb a súly, amit a zsákba raksz. Nyilván ezt nehéz tartani, mert például egy nyolcvan kilós ember, nehezen oldja meg, hogy nyolc kilót csomagol, ez általában 10-11 kiló inkább. Van, aki nagyon ügyes, sokadik túrája ez és két alsónadrággal elvan egy hónapot. A magamfajtának, aki viszonylag ritkán túrázik, és viszonylag nehezen szakad ki a komfortzónájából, azért nem volt ez annyira egyszerű, például vittem magammal egy csomag müzlit, meg legyen elég póló, meg ez meg az. Túl sok haszontalan dolog azért nem volt, de egy 10-11 kilós zsák így is összejött. Időjárásfüggő is, hogy éppen mennyi ruha van a zsákban, ha melegebb van, akkor több ruhát kell cipelni, sok múlik azon, hogy ki milyen kondiban van, és mennyire tudja feladni, hogy ne ragaszkodjon több cipőhöz, ruhához – osztotta meg tapasztalatait. 

Tervek

– Úgy jöttem haza, hogy még a szemetet is rollerrel vagy autóval fogom levinni, mert engem senki sem tud rávenni, hogy még egyszer ennyit gyalogoljak. Nyilván ez nagyrészt a lelkiállapottól is függ – elképzelhetőnek tartom, és mivel a két túrám között eltelt nyolc év, és megszépülnek az emlékek –, szerintem az elsőt sem tudtam igazán élvezni, lehet, hogy megint el kell telnie nyolc évnek, mire megint szükségem lesz egy lelki megtisztulásra, és ismét belevágok. Egyelőre nincsenek ilyen irányú terveim.

Mit adott testileg-lelkileg

Az ember egy idő után feltelik, és sok múlik azon, hogy ki hogyan kezeli. Van, aki pszichológushoz jár, van, aki mondjuk, elmegy bokszolni, vagy kibeszéli a barátaival. Én nehezen kommunikálok, nekem ez szokott segíteni. Amikor lefoglaltam az utat, mert éreztem, hogy tele van a lelki szemetesláda, akkor még nem tudtam, hogy milyen lelkiállapotban leszek induláskor. Többnyire ebből gond lehet, hiszen összerak az ember egy ilyen utat, és előtte egy héttel történik valami az életében, akkor teljesen más „batyuval” megy ki, mint egyébként tervezte. Nem nagy titok, egy magánéleti problémával indultam ki a Caminóra, és azt nem lehet 3 ezer kilométerről, chaten keresztül megoldani, így nem volt kényelmes helyzet, hiába volt végig jó idő és gyönyörű tájak mentén haladtam. Minden jól alakult út közben, és már az is nagy lehetőség volt, hogy ennyi időre ki tudtam szakadni a munkából, hogy ezt anyagilag megengedhettem magamnak, mégsem éreztem komfortosan magam, szinte végig kínlódtam, egy-két aprócska pillanatot leszámítva egy tortúra volt számomra, lelkileg leginkább – összegezte tapasztalatait Zoltán. 

Tanácsok

– Jól át kell gondolni, hirtelen felindulásból senki ne vágjon bele, bár az is működhet. Én azt mondom, hogy már csak a szervezés ideje alatt is van idő azon gondolkozni, tud-e, akar-e egyedül lenni, hogyan akarja ezt véghez vinni, mi fér bele neki időben, pénzben. Ezt többnyire egyedül járják végig az emberek, láttam azért párokat, családokat is, de nem ez a jellemző. Alapvetően ez egy egyszemélyes, magányos gyalogos túra. Nagyon fontos, hogy kinn, út közben legyen elég energia önmagára figyelni, érdemes azt is előre eldönteni, hogy visz-e magával telefont, és ha igen, akkor azt milyen aktívan fogja használni. Többnyire visznek ki az emberek magukkal témákat, pláne ez ilyen életkorbeli sajátosság, hogy mindenkinek megvannak a maga kis gondjai, azzal kimennek, és az a terv, hogy azt magukkal megbeszélik. Ehhez képest, sokszor nem ez történik, van, hogy nem is tudja, hogy volt benne olyan kérdés, amire jönnek a válaszok. Összességében át kell gondolni, és úgy belevágni, hogy legyen hozzá elég lelki erő. Így sem lesz egyszerű, hiszen a komfortzóna átlépéséről beszélünk, nagy és állandó fizikai megterhelésről. Érdemes jó utat választani, jó időben és igyekezni amennyire lehet jó lelki állapotban nekivágni – zárta gondolatait.