Méhek a levendulán

Jó látni, hogy míg szépen lassan minden kitikkad a hőségben, a méhek még ilyenkor is szorgosan gyűjtögetnek a még virágzó levendulabokrokról. A méhek értékes, sőt nélkülözhetetlen tevékenysége, a felhívások, amelyek a beporzók veszélyeztetettségét hirdetik, valahogy könnyebben elérik az emberi ingerküszöböt, mint bármi más, ami a pusztító tevékenységeinknek betudható ökológiai katasztrófára igyekszik ráirányítani a figyelmet. Az apró méhek szorgalma, ezeknek a különleges intelligenciával megáldott rovaroknak a megmentése valamiért érzékenyebben érinti a többséget még akkor is, ha az emberek jó részének valószínűleg fogalma sincs arról, hogy világviszonylatban éves szinten 235 és 577 milliárd dollár között mozog azoknak a zöldségeknek, gyümölcsöknek és egyéb terményeknek az értéke, amelyeket meg sem lehetne termelni a méhek beporzó munkája nélkül. 

Ha azt sikerül megérteni, hogy a méhek pusztulásával, a populációik csökkenésével a totális katasztrófa irányába hajtunk ezerrel, akkor más, ennél semmivel nem bonyolultabban befogadható témákban miért olyan önzőek az emberek. Elég nehéz megérteni, hogy ugyanaz, aki aggódik a beporzók léte miatt, miért tartja bosszantónak az árnyat adó lombkoronát, és miért kapcsolja be inkább a lassan már tényleg horror áron működtethető légkondit. Olyan ez, mint a cukiságfaktor, hogy kisállattal, kisgyerekkel mindent el lehet adni. A méhek aranyosak, édes mézet is készítenek, sőt nagyon okosak. Amilyen intelligensek, talán azt is tudják, hogy nem kizárt, 2022 júliusában hátralévő életünk talán leghidegebb nyarának forró napjait éljük, és addig örüljünk, amíg még méhecskéket látunk a levendulán. 

Vezető képünk illusztráció.