A 156 éves brit uralom után Hongkong visszatért Kínához

Történelem - Hongkongnak jelenleg van külön zászlaja, címere, megtartotta önálló valutáját, valamint saját vámszabályait is, csupán a védelmi és a külpolitikai kérdésekben döntenek Pekingben. Hongkongba ma már több millió kínai munkás jár át dolgozni az anyaországból, a hongkongi tőzsde pedig független a kínai tőzsdétől. Állítólag sok kínai milliárdos a hongkongi függetlenséget kihasználva a várost pénzmosásra és vagyonkimentésre is használja, de a kínai hatóságok viszont egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy fellépjenek az effajta tőkekimentés ellen. Érdemes megemlíteni, hogy Hongkong és Kína között az egy főre eső jövedelmi és GDP-különbségek húsz év után is öt az egyhez arányt mutatnak, a gazdasági fejlődés viszont Kínában közel három százalékponttal gyorsabb. 

Hongkong hivatalosan 1842. augusztus 29-én került a britekhez

Hongkong, kínai nevén Hsziangkang (Illatos kikötő) négy régióból, Hongkong szigetéből, a Kaulun-félszigetből, számos környező kis szigetből, az úgynevezett Új Területekből áll. Bolygónk egyik legsűrűbben lakott területe, amelynek nagysága 1104 négyzetkilométer, több mint 7 millió ember él a városban, többségük kínai nemzetiségű. Hongkong ma egy különleges közigazgatási terület, a Kínai Népköztársaság két különleges közigazgatási területének az egyike, a másik Makaó. 

Hongkong történelme 

Régészeti kutatások támasztják alá, hogy a térségben, már 35 ezer évvel ezelőtt is éltek emberek, erre mutatnak rá az újkőkorszakból származó leletek is. Kr. e. 214-ben Kína meghódította a területet és beolvasztotta a Kínai császárságba. A Tang-dinasztia (618–907, Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, amelynek időszakát a kínai civilizáció egyik aranykorának szokták nevezni) időszakában a régió virágzó kereskedelmi központ volt. Az első hongkongi iskolát, a könyvtáráról híres Lik Jing iskolát 1075 körül alapították, de a mongol invázió elől több helyre is kénytelen volt az intézmény elmenekülni. Az első jegyzett európai utazó, aki Hongkongba érkezett, a portugál Jorge Álvares volt 1513-ban. Őt további portugálok követték, akik intenzív kereskedelmet folytattak Dél-Kínában, így többen a térségben telepedtek le, elsősorban Makaóban. Egy császári rendelet végett a XVII. században Hongkong területe gyakorlatilag elnéptelenedett, de később a császári udvar engedélyezett bizonyos kereskedelmet, ezért a város kezdett benépesülni, igaz a külföldi kereskedők csak bizonyos városrészekben lakhattak és csak a kereskedelmi időszakban. 
A kiváló stratégiai fekvésű szigetet és magát a várost az 1839-ben kezdődött első ópiumháború során foglalták el a britek, ezzel egy új fejezet nyílt Hongkong történelmében. 

Hongkong mint brit gyarmat 

A britek 1841. január 20-án elfoglalták Hongkong-szigetet, amelyet először a brit katonai parancsnok és a helyi kormányzó között létrejött fegyverszüneti egyezmény alapján a britek fennhatósága alá helyeztek, de ezt az egyezményt hivatalosan sohasem ratifikálták. Hongkong hivatalosan 1842. augusztus 29-én, a nankingi szerződés alapján került a Brit Birodalomhoz. A nankingi szerződés volt az első olyan szerződés a nemzetközi jogban, amely csak Kína számára tartalmazott kötelezettségeket. A szerződés értelmében Kínának le kellett mondania Hongkongról, amely nemsokára brit koronagyarmat lett. Az új hatalom nyomban letette a főváros, Victoria alapkövét, jelezve ezzel, hogy a térség már London fennhatósága alá tartozik, sőt 1860-ban, a második ópiumháború idején hozzácsatolták a Hongkonggal szemközt fekvő Kaulun-félszigetet is. A brit uralom kezdetekor Hongkong-szigeten 7450 kínai élt, 1870-re a népesség már 115 ezer kínai lakosra duzzadt, a városban ekkor 8754 európai élt. Az 1894-ben Kínában dúló bubópestis-járvány elérte Hongkongot is, több mint 50 ezer ember halálát okozva. 1898-ban a Brit Birodalom 99 évre bérbe vette a félszigettől északra fekvő szárazföldi területeket és számos kisebb szigetet, amelyek az „Új területek” nevet kapták meg. A nyitott határral rendelkező szabad kikötő a Kínával folytatott kereskedelem legfontosabb átrakodó helye lett, ezért a régió ugrásszerű fejlődésnek indult. Hongkong területének nagy része dombokból, erdős hegyvonulatokból és nagyon meredek lejtőkből áll, éghajlata pedig nedves szubtrópusi. A nyár forró, időnként előfordulhatnak nagyobb viharok, ilyenkor meleg levegő érkezik a térségbe délnyugatról. Ekkor csapnak le legnagyobb valószínűséggel a tájfunok, amelyek áradásokat és földcsuszamlásokat okozhatnak. A tél általában napos, február felé kezd felhősödni, és ilyenkor jöhetnek északról hidegfrontok, amelyek erős, hideg szelet hoznak magukkal. A legkellemesebb évszak a tavasz, illetve az ősz, amikor a napos időhöz kevés csapadék társul. Mindezek egyre inkább vonzották az európai embereket is, tehát nem csoda, ha az angolok tartósan igyekeztek berendezkedni a térségben. 

Jött a japán megszállás 

A II. világháború idején, 1941. december 8-án a Japán Birodalom megszállta Hongkongot. Japánt gyors ipari és katonai fejlődése Ázsia nagyhatalmává tette. 1895-ben, az első kínai–japán háborúban döntő vereséget mért a Csing-dinasztiára, és megszerezte Koreát. 
Japán ezután 1905-ben az orosz–japán háború folyamán legyőzte a cári Oroszországot, ekkor fordult elő először, hogy egy ázsiai ország európai nagyhatalmat győzzön le. Az I. világháborúból Japán mint győztes fél került ki, majd 1931-ben megszállták Mandzsúriát, hat évre rá pedig kitört a második japán–kínai háború. A felkelő nap országa 1940-ben csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez (a náci Németország, a fasiszta Olaszország és Japán), majd a II. világháború alatt, hatalma csúcsán 1942-ben mintegy 7 millió 400 ezer km² területet tartott ellenőrzése alatt. A hongkongi csata eredményeként a brit és kanadai haderő feladta a várost. A japán megszállás alatt a civil lakosság súlyos élelmiszerhiánnyal küzdött, csak az engedélyezett fejadagokat kapták meg. A várost hiperinfláció sújtotta, és a megszállók az egyre elértéktelenedő japán katonai jent vezették be fizetőeszközként. A japánok statáriumot (sajátos szabályok alapján történő rögtönítélő bíráskodást jelent, az eljárás során bírósági tanács egyetlen tárgyalás után egyhangúan hozza meg ítéletét, ami általában csak halálbüntetés vagy felmentés lehet, fellebbezésre nincs lehetőség, végrehajtásra pedig rögtön sor kerül) hirdettek meg, de a helyi lakosságot a különböző járványok is megtizedelték. A II. világháború alatt a súlyos helyzet miatt a másfél milliós város lakossága a harmadára zsugorodott. 

A britek a II. világháborút lezáró 1945-ös japán kapituláció után engedékenyebb politikát folytattak, hogy megnyerjék a lakosság kínai többségét, mert attól tartottak, hogy a kínai polgárháborúban győztes kommunista pekingi vezetés megpróbálja visszaszerezni Hongkongot, ezért 1946-ban polgári kormányzat lépett a katonai igazgatás helyébe. 

Megkezdődött Hongkong rohamos fejlődése 

Az 1950-es években Hongkong gyors ipari fejlődésnek indult, elsősorban az exportra dolgozó textiliparának köszönhetően. A lakosság száma növekedésnek indult, a munkaerő olcsó maradt, de az életszínvonal emelkedni kezdett. Hongkong az ázsiai „kistigrisek” egyike lett, amiben az is jelentős szerepet játszott, hogy a kommunista Kína nyugati kereskedelme kizárólag Hongkongon keresztül zajlott. 
Az 1980-as évek végére a gyáripar a városállamban hanyatlásnak indult, jórészt a dél-kínai gyárak fejlődésének következtében. Növekedésnek indult viszont a szolgáltatóipar, ami beolvasztotta a bezáró gyárak munkásainak ezreit. Az Új Területek 99 éves bérletének lejáratához közeledve Nagy-Britannia és Kína tárgyalásokat kezdett Hongkong jövőjéről. Huszonkét forduló után, 1984. december 19-én aláírták a megállapodást, amelynek értelmében Hongkong 1997. július 1-jétől visszatér az anyaországhoz. 

Kína viszont 50 évre szavatolta a város területi autonómiáját, kapitalista gazdasági rendszerét és a kialakult életformát. 
Kínának létfontosságú volt, hogy Hongkong gazdasága továbbra is virágozzék, sőt politikai érdeke is fűződött a megállapodáshoz, ugyanis a Tajvannal való egyesülést is az „egy ország, két rendszer” alapján képzelte el. Az 1989. évi Tienanmen téri események beárnyékolták mindezt, de az ügyes diplomáciának köszönhetően 1997. június 30-án sor került az átadási ceremóniára, amelyen brit részről részt vett a trónörökös Károly herceg és Tony Blair miniszterelnök, Kínát pedig Csiang Cö-min elnök és Li Peng kormányfő képviselte. 
A brit vendégek éjfélkor a királyi család yachtjával távoztak, Hongkong határát pedig kínai katonák lépték át, majd beiktatták hivatalába az új kínai kormányzót. 
Hongkong ma egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, jogrendszere teljesen független a kínaitól, gazdasága a szolgáltatásokon alapul, az értéktőzsdéje pedig az egyik legjelentősebb a világon. 

Felhasznált irodalom 

• Jordán, Gyula. Hongkong 1997-re tekint. Budapest: MTA Világgazdasági Kutatóintézet (1992).
• https://www.origo.hu/gazdasag/20170628-husz-eve-kerult-vissza-hongkong-kinahoz.html.
• Jordán Gyula (1997). „Hongkong százéves történelméről”. História (4).
• I. M. Lemin. A brit birodalom válságának kiéleződése a második világháború után, Lektor, Lénárt György, Szikra könyvkiadó (1953).
• Neil Morris. A felfedezések kora, ford. Lakatos Zoltán, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. (2009).
• Ivor Matanle. A második világháború. Etűd Könyvkiadó.