Egy különleges desszertpályázaton elért sikerről

A pályázatra olyan cukrászati alkotásokat vártak, amelyek alapanyagai alapvetően Magyarországhoz köthetők. Például a szatmári szilvalekvár, újfehértói fürtös meggy, gönci kajszibarack, gyógynövények. Mellette javasolták a hungarikumok: a magyar akácméz, alföldi kamillavirágzat, magyar pálinkák és minőségi magyar borok felhasználását.

A feladat elvégzése precíz munkát igényelt
A nevezett termékeknek minimum 60%-ban magyar alapanyagokat kellett tartalmazniuk. A tányérdesszert fő eleme nem lehetett hat cm-nél magasabb és tömege maximum a hetven grammot érhette el. A fő elem, maximum három darabból is állhatott, de az össztömege ekkor sem haladhatta meg a kilencven grammot. A kompozícióhoz különböző önteteket, krémeket, díszítő elemeket is fel kellett használni, és ezek össztömege nem haladhatta meg az ötven grammot. A kész tányérdesszert össztömege maximálisan 120 gramm lehetett és hideg és meleg elemeket is tartalmazhatott. 

Igazi kihívás volt

Tóth Norbert cukrászmesterként érkezett a versenyre, ami előjogokat és kedvezményeket nem adott a számára. A korábbi sok sikeres megmérettetés után, a csapattársával együtt hozta a tőle elvárt magas színvonalat.
– Egy jó hangulatú verseny volt. A kategória választásánál nagyon megmozgatta a fantáziánkat a tányérdesszert, amit eddig a cukrászatunkban nem készítettünk, hiszen az a díszétkezések megkoronázására szolgál, amit az éttermek cukrászatában készítenek el. Azt, hogy ezúttal nem „szólistaként”, hanem csapatban indultam, a feladat összetettsége és a szoros időterv is indokolta. Nagyon kevesen vágtak neki egyedül. Egy ember aligha tudta volna időre és pontosan elvégezni a feladatot. Mi jól döntöttünk ezzel a fölállással.

A különleges tányérdesszert
– A kamilla íze és az illata jellemezte a desszertünket, amit a zsűri elismerően fogadott. Jól harmonizált a körtével és a túróval is. Az alapja a zabkeksz volt, amire egy körtepálinkával készült körtezselé került Ezt túrókrém vette körbe, és egy körtés kamillateával főzött bevonó tükörzselé anyaggal lett lehúzva. Nagyon szép sárga lett, akár a gyümölcs héja. Mellette is volt egy kis körtezselé, aztán egy zabropogós, a kockára vágott morzsa, és egy körtepálinkával, agaragarral, felvert kamillás fehércsokoládéval és tejszínnel készült körtepálinkás gyöngy, amit nagyon lehűtött olajba kell belecsepegtetni. Ez végül egy óriási kaviárszemre hasonlított.

A versenyről
– Baráti hangulatban telt, hiszen a riválisok csak ellenfelek, és nem ellenségek voltak. Előfordult, hogy technikai segítséget kértünk tőlünk, mert nem volt náluk a szükséges eszköz. Ilyenkor csak egy jó döntés létezik: a segítség. Nem múlhat a másik sikere azon, hogy nem adunk neki kölcsön például egy fagyikanalat ahhoz, hogy megfelelő készíthesse el a versenymunkáját. A tálalásra elvileg négy-öt perc jutott, a valóságban viszont ez kettőre zsugorodott. Akkor aztán oda kellett tennünk magunkat. Ebből a komplex tányér desszertből tízet kellett elkészíteni. Mindegyiknek ugyanúgy kellett kinéznie. Még arra sem volt idő, hogy lefotózzuk a saját készítményünket. El kell ismerni, hogy nagyon jó szakemberek is voltak az indulók között. Azt nem mondom, hogy volt párja a miénknek, de olyan, ami a miénkre hajazott, előfordult.

Az elért sikerről
– Egy ilyen, a kiírói, a célja és a résztvevői miatt is rangos versenyen nem akárkik, a szakma legjobbjai vesznek részt. Ennélfogva jelentős szakmai és médiafigyelem is irányul rá. A dobogós készítmények és alkotóik nemzetközi ismertséget is szereznek. A harmadik helyen végeztünk, ami ebben a mezőnyben büszkeségre ad okot. Egy ilyen versenyen való sikeres szerepléshez nem elég kitűnő készítményeket bemutatni, hanem szerencse is kell hozzá. Ez alkalommal kilenctagú volt a zsűri. Ennyi ember számára kellene olyan meggyőző produkciót bemutatni, amelyiket mindegyikük az első-második helyre rakná. Nehéz az objektivitást elvárni, ha például valaki egy remek levendulás desszertet rak a zsűri elé, de az, aki bírálatot mond róla, ki nem állja azt az illat és íz harmóniát.

Jó csapat vagyunk
– Eddig még nem indultam hasonló versenyen, azt is mondhatnánk, hogy ez volt a „tűzkeresztségem” – mondja Görgics Balázs cukrász. – Élveztem a kihívást, a verseny jó hangulatú volt, kiválóan tudtunk összedolgozni Norbival, ezért jól éreztem magam. Régóta ismerjük egymást, hiszen a szakmát tanulóként, majd végzett cukrászként itt kezdtem a Tóth Cukrászdában. Utána több helyen is kipróbáltam magamat. Az utolsó tíz évemet Ausztriában dolgoztam végig. Éttermi cukrászként tányérdesszerteket készítettem. Nincsenek csodák és kolbászból font kerítések, mindenhol keményen bele kell állni a munkába. Fizikailag és szellemileg is ez egy nehéz szakma. Az első részt, gondolom, nem kell bizonygatni, hiszen ez egy kétkezi munka, amit állva végzünk. A második már izgalmasabb, mert új dolgokat kell alkotni. A megszületett elképzeléseket nagy precizitással meg kell valósítani, és ha az rossz volt, újra kell kezdeni.