Mit érhet egy vezető, ha nő?

Dunaújváros Első riportalanyunk felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte, ahol szociológiából bölcsészdoktori fokozatot szerzett. ­Kutatói, tanácsadói pálya­futása után a ­Dunaferr vállalatcsoport személyzeti vezérigazgató-helyettese, majd köztisztviselő volt a Miniszterelnöki Hivatalban. 2004-től a MÁV Zrt. Emberierőforrás-tervezés és Kontrolling főosztály vezetőjeként dolgozott. Többnyire olyan helyeken volt magas beosztású vezető, ahol többségükben férfiak dolgoztak, a férfi/nő munkavállalók aránya 80:20 százalék volt. Menyhártné dr. Zsiros Mária véleménye szerint a vezető beosztást betöltő személyes adottságain múlik, hogy ­komolyan veszik-e a személyét. 

– Miben különbözik ön szerint egy női és egy férfivezető? 
– Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy én kitűnő döntésnek tartom Novák Katalin államfővé történt megválasztását! Aki embereket bármilyen posztra keres, akkor nyúl szerencsés kézzel a dologhoz, ha a pozíció ellátásához szükséges adottságokkal, felkészültséggel rendelkező embert keresi meg. Ez egy butikbeli eladó felvételénél éppúgy igaz, mint egy nagy vállalat, vagy egy ország irányításánál. Ez a helyzet a köztársasági elnök asszony esetében is! 

A női vezetőkről nagyon sok sztereotípia, közhely, vicc forog közszájon

A női vezetőkről nagyon sok sztereotípia, közhely, vicc forog közszájon. Ez olyasmi, mint az anyóstéma! Ha egy férfi „véletlenül” jót mond az anyósáról, gyakran további élcelődéseknek teszi ki magát. Így szocializálódunk! Erre nevel a közbeszéd, a könnyű műfajok, a színvonaltalan, értéktelen írások. A vezető beosztású nőkön sokan szeretik köszörülni a nyelvüket, és ez teljesen elfogadott. A történelem során nem sűrűn, de voltak női uralkodók, Kleopátrától II. Erzsébet angol királynőig, aki épp a napokban ünnepli trónra lépésének 70. évfordulóját. Az uralkodót gúny tárgyává tenni felségsértés, tehát nemigen hallunk ilyesmit, ám azért pletykák, buta fecsegések a felkent felségekről is előfordulnak. Ez is azt tükrözi, hogy a nőket minden korban gyakrabban kritizálják, mint a férfiakat. Az emberek fantáziája kimeríthetetlen forrás az ilyen történetek keletkezéséhez. Sose felejtem el, hogy amikor Horváth István vezérigazgató kiválasztott engem a Dunaferr személyzeti vezérigazgató-helyettesi pozíciójára, a következő szavakkal engedett el: „Vigyázzon magára, és mint NŐ is vigyázzon magára!” Valami különbség tehát kell, hogy legyen a fejekben a vezető neme szerinti ítélet­alkotásban, de több évtizedes vezetői munkám során én ennek a gyakorlati életben semmilyen komoly jelét nem tapasztaltam. 
Vannak született vezetők, és vannak, akik kinevezés szerint válnak vezetővé. Ismét a kiválasztásra térek vissza: aki a Peter-elv szerint eléri a saját inkompetenciaszintjét azáltal, hogy olyan beosztásba kerül, ami meghaladja a képességeit, nyilván nem lesz jó vezető, akár nő, akár férfi az illető! 

– Milyen előnyei vannak, ha egy nő a főnök? 
– Erőltetettnek tartom a férfi-nő társadalmi szerepének szembeállítását. Meggyőződésem, hogy e szembenállás legfőbb generálói az egyenlőséggel hivatalból foglalkozók! A nyugati társadalmakban a közbeszédet folyamatosan úgy irányítják, hogy az ember mára már el szeretné hagyni a természetes, biológiai nemét. A nők inkább férfiak, a férfiak pedig nők szeretnének lenni. Mindkét nemhez tartozók azt feltételezik, hogy a másiknak jobb a helyzete. Márpedig a férfilétnek éppúgy vannak előnyei és hátrányai, mint a nőiségnek, és mindkét nemhez tartozóknak megvan a lehetőségük, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, ha képesek rá. A beosztottak szemszögéből ugyanazt tudom mondani, mint az előbb: a jó vezető lehet férfi, lehet nő, ha megérteti magát az embereivel, ha kölcsönösen elfogadják egymást, nem hiszem, hogy különösebb előnyökről vagy hátrányokról lehet beszélni. A már szintén említett sztereotípiák, előítéletek persze benne vannak a gondolkodásban, a véleményalkotásban, amivel én semmiképp sem értek egyet! A legautentikusabb forrásra, a Teremtés könyvére szeretnék hivatkozni: „…és az Úr megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette.” 

– Hogyan lehet a pozíciót összeegyeztetni a „női hivatásával”? 
– Pár évtizede csak, hogy ezen meditál a magát egyébként civilizáltnak tartó nyugati ember. Akkor kezdődött a szingli létforma elterjedése, a késői gyerekvállalás, az „előbb a lakás, meg az autó, utána a család” szemlélet, és más hasonló gondolkodás. Még Magyarország EU-csatlakozása előtt voltunk, amikor a felkészítés során egy delegáció tagjaként azt tanulmányozhattam Brüsszelben, hogyan kell a nők egyenjogúságát elképzelnünk, nekünk, leendő EU-tagoknak. Az egyik tagállamban korábban miniszterelnöki pozíciót betöltő férfiember arról győzködött bennünket, hogy a házaspárnak egyformán kell a családi élet terheit viselni. Példaként a saját családját említette, miszerint egyik héten ő, a másik héten a felesége viszi a gyerekeket iskolába, hogy az asszony se maradjon le a karrierlehetőségek terén. A továbbiakban arról értekezett, hogy a vállalatoknak is szerepet kell vállalniuk az esélyegyenlőség ilyetén való előmozdításában. Még nem tartoztunk a közösséghez, de nálunk ekkor már sokkal fejlettebb, a nőket a mindennapi életben támogató rendszerek működtek. Nyomban fel is szólaltam, hogy Magyarországon az általa említett módszereknél sokkal több, jól bevált lehetőség, eszköz segíti a nők munkavállalását, a család és a munka összeegyeztetését. Fel is soroltam néhányat, mert tényleg jobbak voltunk mind az állami, mind pedig a vállalati szinten, de a szakértőnek számító férfiú egy szóval sem reagált a felvetésemre. Meg volt győződve róla, hogy csak nekünk van mit tanulnunk tőlük. Közben ezeknek a tanoknak a hatására mi sorra megszüntettük a rendszereinket, majd elkezdtük elölről, az EU terminológiáját használva a családbarát munkahely rendszer kiépítését. Még ma sem értük el a korábbi önmagunkat! Ebből a szempontból is nagyon értékesnek tartom Novák Katalin államfővé választását! Három gyereket nevel, ráadásul ennél magasabb beosztás nincs is az országban. 

– Kevés magas pozíciót betöltő női vezető van még mindig. Milyen nehézségekbe ütköznek a nők a napi munka során? 
– Abban önnek igaza van, hogy bármely szintet vesszük szemügyre, mindenütt kevesebb a női, mint a férfivezető. De ez a világon mindenütt így van. Az is érdekes, hogy az ezen bánkódóknak annyi idő óta, még sehol sem sikerült erre valami használható megoldást kitalálniuk. Lehet, hogy nem is bánkódnak annyira? Elég, ha van egy-egy kiemelt pozíció, amit egy nőre bíznak, és már mindjárt van egy jó hivatkozási alap? Az igazi fából vaskarika azonban az a bizonyos kvótarendszer, ami ráadásul ellentmond a kiválasztás szakmai szabályának is. A megfelelő emberre van szükség minden poszton, és a megfelelő éppúgy lehet nő, mint férfi. Attól, hogy bizonyos százalékban nőket is be kell venni a vezetésbe, csak a statisztika javul. A feladatvégzés minőségének javulására ez nem garancia. A kérdés másik részéről, vagyis a tárgyalási szituációban nehezebb-e a női tárgyalópartner helyzete, azt gondolom, hogy ez a helyzettől és a partnerektől függ. Egy szint fölött a férfiak általában udvariasabbak az átlagnál. Nemigen fordul elő, hogy a nőt nőként kezelik. Sokkal inkább jellemző, hogy a partnert, és nem a nőt látják benne. 

– Elfogadják, komolyan veszik, ugyanúgy, mint egy férfi vezetőt ebben a pozícióban? 
– Én magamat egy nőies nőnek tartom, aki, ha kell, tud férfiasan kemény és határozott is lenni. Ettől még nem szeretnék férfi lenni, és ha kötelezővé teszik, tiltakozni fogok! Ezt csak viccnek szántam. Többnyire olyan helyeken voltam magas beosztású vezető, ahol többségben férfiak dolgoztak: a Dunaferrnél, a MÁV-nál alapvetően a férfi/nő munkavállalók aránya 80:20 százalék volt. Nem emlékszem olyan helyzetre, hogy mertek nem komolyan venni. Az emberek, ha nem uszítják őket különféle egyenlőségpróféták, tudomásul veszik a hierarchiát, tisztelik a beosztást. Az viszont már a beosztást betöltő személyes adottságain múlik, hogy komolyan veszik-e a személyét! Ha az ember empatikus, van benne érzelmi intelligencia, ha odafigyel a rábízottakra, akkor elfogadják és követik, akár férfi, akár nő az illető!