A Halászkert egy kocsma, és Ilonáék erre roppant büszkék

– Engedje meg, hogy gratuláljak a sok szavazathoz és a győzelemhez! Hogyan sikerült ezt elérni? 
– Köszönöm szépen! Nem mertem volna gondolni, hogy mi nyerünk. Nagyon örülök neki! Úgy gondolom, hogy a siker Enikő érdeme – akivel ketten visszük a kocsmát –, mert a fiatalok értik ezt a telefonos szavazást inkább. Ő és a baráti köre futtatták nagyon az interneten, de az idősek is jöttek, hogy segítsünk nekik szavazni.  

– Mióta van a szakmában? 
– Nekem ez nagyon jó év, április másodikán töltöttem be a hatvanötödik életévemet és szeptember elsején lesz ötven éve, hogy a pályán vagyok. Megkoronázta a vendéglátós pályafutásomat a megnyert verseny. Tizenhét éve dolgozom itt, a kocsma nagyjából száz év körüli lehet. Ez egy családi vállalkozás, Enikő segít be más munkái mellett, tanít és ő a helyi közösségszervező is. Rendezvényeknél mindhárom lányom besegít.  

– Milyen rendezvényeket szoktak tartani? 
– Legutóbb sós sütemények versenyét rendeztük a kocsmában. Legközelebb a már hagyományokkal rendelkező Halászkert séfje verseny lesz április 30-án. Húsos ételeket kell készíteni a verseny során. A közeledő gyermeknapon pedig ingyenes palacsintával, üdítővel várjuk a gyerekeket, az udvaron ugrálóvár, kisvonat, trambulin és sok játék lesz. Ez is már 15 éves hagyomány nálunk. Nagyon népszerű és jól szokott sikerülni. Reggel 9 órától délután 4-ig két-három önkéntes süti folyamatosan a palacsintákat, mert mindig nagy igény van rá.  

– Ezen a napon nem sok hasznot realizálnak… 
– A költségekhez a lakosság és a polgármesteri hivatal is hozzájárul. De valóban, ezen a napon a profit nem lényeges, csak az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat.  

– A kocsmát sokan azonosítják az igénytelenséggel, a balhékkal, verekedéssel, késdobálással. Több interjúban olvashattuk már, hogy a helyiek büszkék arra, hogy kocsmába járnak, amíg máshol ezt titkolni szokták. 
– Sokan finomítják, hogy Halászkert és szemérmesen lehagyják a kocsma elnevezést. De nem, ez egy kocsma. Mi büszkék vagyunk rá, mert egy olyan közösségi helyet sikerült az évek alatt felépíteni, ahol a családok a gyerekeikkel is jól érzik magukat. Az udvaron kis játszóteret alakítottunk ki nekik. Igazi családi hely lett a kocsmából, itt lehet ismerkedni, barátkozni. A jó szó sosem marad el, ilyen ez a mi kis falunk. Hála Istennek a település fiatalodik, egyre többen költöznek Kisapostagra. Sok fiatal tér be hozzánk gyermekeikkel, hiszen van itt minden, mini könyvtár, társasjáték, sok látnivaló és kiegészítő, amit a falu lakossága ajándékozott nekünk. 

A könyvsarokból többen visznek haza könyvet, és hoznak helyette másikat

– Nekem is a könyvsarok ragadta meg a figyelmemet elsőként. 
– A kidobásra szánt könyveket gyűjtöttük össze, mert úgy gondoltuk, hogy igazi kincsek vannak közöttük. Így is lett, többen visznek haza egy kis olvasnivalót és hoznak helyette másikat, amit megint más szívesen lapozgat. Van egy vendégem, időközönként feltűnik, amikor erre van dolga. Észrevettem, hogy mindig egészen hátulról bányász ki egy könyvet. Elolvassa a következő fejezetet a könyvből, majd eldugja, nehogy más megtalálja. Lassan a végére ér, kereshet másikat. Dunaújvárosból is van egy házaspár, akik rendszeresen jönnek, ekkor hoznak egy könyvet és elvisznek egy másikat.  

– Jó ez, üdítő a mai világban, mert már alig olvasnak az emberek. De a kiegészítők jóféle kuszasága is olyan harmonikus egységet alkot, amit jó szemlélni. Bárhova néz az ember, mindig felfedez valamit. 
– A volt kollégák, amikor meglátogatnak, mindig megjegyzik, hogy olyan jó ez a hely, olyan Icás. Én erre büszke vagyok. Minden tárgyhoz fűz egy történet. A falubeliek ajándékai ezek, mindegyikről tudom, hogy ki adta. Sajnos többen már nem élnek közülük, de jó szívvel gondolok rájuk, ha meglátom az egykori tárgyaikat. 

– A pandémiát hogyan sikerült túlélni? 
– Van cukrászsüteményünk, valamint jégkrémünk is. Most már mindent lehet nálunk kapni, lisztet, cukrot, konzerveket. Én a járvány alatt is nyitva voltam, elvitelre szolgáltunk ki. Sokan jöttek akkor is, cukrászsüteményből dupla annyit adtam el, mint máskor. De sajnos a Covid nem tett jót a közösségi életnek, az elmaradt vendégek alig jönnek vissza.  

– Hogy bírja a munkát? 
– Volt, hogy napi tizenhat órában dolgoztam, itt szerencsém van abban, hogy Enikő be tud segíteni nekem hetente két-három alkalommal. A fiatalok kérdezik, hogy „Ica néni, nem fáj a lába? Én dolgozok nyolc órát és majd leszakad.” Hát, mit mondjak, már megszoktam. De még csinálnom kell, mert a születésnapomra a lányomtól egy brifkót kaptam, ami a következő ötven évre biztosan jó lesz majd. Én nem is tudnék mást csinálni. Sokan az iskola elvégzése után más szakma után néztek. De szerencsére vagyunk még nagy öregek az osztályból, elég, ha Tóth Pistát említem Dunaföldvárról. Sajnos Dunaújvárosból Vajda Béla és Héja Pista már nincsenek közöttünk. Kevesen maradtunk meg végig a szakmában. Én ezt szeretem csinálni.  

– Ez látszik is, olyan szépen beszél a helyről és a szakmájáról. És látom, figyelmes a vendégekhez. 
– Szeretem az embereket és ők is szeretnek. Itt kedves emberek élnek, megrekedtünk a múlt század elején, itt még fontos az, hogy ismerjük egymást, és mindig van egy jó szavunk a másikhoz.  

– Valóban közösségi hely, jönnek-mennek az emberek. 
– Szokták mondani, hogy megyek a hivatalba, könyvtárba vagy a tudakozóba. Itt van a polgárőrség bázisa is, hiszen polgárőr vagyok én, Enikő és a férjem is. Bármi gond van, itt megtalálnak. Innen indítjuk el az autókat is. Itt van mellettünk a polgármesteri hivatal, ez meg a mi hivatalunk. Hivatal a hivatal mellett. 

– Jó látni, hogy egy ilyen kis faluban is pezseg az élet. 
– Azt mondják, ha egy faluban nincs óvoda vagy iskola, akkor el van veszve a település. Nálunk sikerült megtartani, és szerencsére egyre több gyerek születik, sokan költöznek Kisapostagra, így biztos nem fog elnéptelenedni a falu. Jó ez a hely, nekünk a legszebb. Jó lenne megőrizni ilyen kedves, barátságos helynek.  

Ha Ilonán múlik, ilyen marad. Nem véletlenül szavaztak rá ennyien, hiszen a kocsmát a kocsmárosné szíve élteti. Kedvessége marasztalja és hozza vissza a vendégeket.