Mihályi Jeromos perjel: a remény lehet a kulcs az élet sebeinek gyógyításához

– Perjel úr, látni Tihanyban, hogy a bencés apátság teljes külső és belső felújítása ellenére a körbeállványozott épületben minden ugyanúgy történt és történik, szakrális és idegenforgalmi tekintetben egyaránt, mint a munkálatok előtt. Így például a királyszoba tavaly nyári átadását, aztán a gardanapokon a hal és a bor megáldását végtelen profizmussal szervezték meg, nem beszélve a rendszeres szentmisékről. Hogyan képesek erre? 

– A Tihanyi Bencés Apátság egy szerzetesközösség otthona, amelynek mindig meg kell felelnie a funkciójának. A felújításokat átgondolt tervezés alapján végezzük. Ez teszi lehetővé, hogy kisebb-nagyobb változtatásokkal, de tudjuk végezni lelkipásztori feladatainkat, szervezzük kulturális programjainkat, és a turistáknak is tudunk élményt nyújtani. Egy családi otthon felújítása is megköveteli a jó szervezést, hogy a család élete a lehető legzavartalanabbul folytatódjon. Részünkről is sok munkát követel az organizáció, amelyet a folyamatos egyeztetések, a kivitelezővel való gyakori összehangolás tesz sikeressé. Nem tagadom, hogy kizökkentünk mindennapi rutinunkból, de örülök, ha a kívülállók csak az állványokban látják a változást. 

– Mindemellett az apátság több családnak nyújt rendszeres segítséget, támogatja a hátrányos helyzetű fiatalokat. Helytállnak a lelki segítségnyújtásban is: sokan érkeznek szentgyónásra, beszélgetésre, megnyugvásért. Melyek a leggyakoribb problémák, kérdések? 

– Sokan vannak, akik az elmúlt években megtapasztalták a bizonytalanságot, elvesztették a biztos pontokat az életükben. Elvesztett családtagok, meggyengült és távolságot vett baráti kapcsolatok, új, eddig nem ismert élethelyzetek és az azokból fakadó konfliktusok teherként nehezednek az életünk mindennapjaira. Érdekes ellentétet tapasztalok az emberek életében. A pandémia ideje alatt a megszokottnál több időt töltöttek együtt a családok, mégis mintha eltávolodtak volna egymástól. Hogyan kezeljem megváltozott életemet? Elkerüljem vagy felvállaljam a konfliktusokat? Jó-e, ha mindig csak adok a másiknak, de én magam nem tudok elfogadni semmit? Sok-sok kérdés merül fel, amire talán a kérdező már maga is tudja a választ. Nekünk, szerzeteseknek és papoknak a legfontosabb, hogy meghallgassunk. Felértékelődött a másoknak szánt időnk. A hozzánk érkezők szomjazzák, hogy valaki nyitott szívvel meghallgassa őket. A mi hallgatásunknak összekötő, híd szerepe van. Hidat építünk ember és ember, ember és önmaga, Isten és ember között. 

– Megújult a múzeum, napváró terasz épült, korszerűsítik a galériát, és teljesen más arculatot kap az apátság környéke, illetve a Csokonai liget. Mindezek milyen változást hoznak az életükben, a működésben? 

– Mindenki által jól ismert tereink szépülnek meg, és újakat is létrehozunk. Abban bízunk, hogy a felújításokkal egy rendezettebb, új lehetőségekre alkalmas környezet fogadja a látogatókat, akiket igyekeztünk eddig is kreatív programokkal várni. Változatos képzőművészeti kiállításaink, hajnali vagy esti „csendtúráink”, zenei programjaink mind az eddig jól ismert értékeink, keresztény lelkiségünk, valamint nemzeti és európai gyökereink élményalapú bemutatását szolgálták. Az új közösségi terekkel és környezettel új lehetőségek nyílnak meg számunkra. A csodálatos tihanyi és balatoni környezetben nem kell bizonygatni, hogy nemcsak az ember alakítja a környezetét, hanem a környezet legalább annyira, de lehet, hogy jobban formálja az embert. Bízom benne, hogy a megújult terekbe tervezett programjaink mellett a meg­szépült környezet is segíti majd a Tihany­ba látogatókat, hogy lelkileg feltöltődve és életre szóló élményekkel gazdagodva térjenek vissza hétköznapi életükbe. 

– A keresztény kultúrában a felkelő Nap Krisztust, a megújulást jelképezi. Az apátságnak most is van olyan programja, amelyben a résztvevők szerzetes vezetésével megnézik a napfelkeltét, majd gregorián dallamok mellett megtekintik a királykriptát, a hajnal fényeit. Terveik szerint a napváró terasz más kulturális programoknak is helyet ad majd. Mi mindent terveznek? 

– Az elmúlt két év megerősített bennünket abban, hogy milyen fontos szerepük van a szabadtéri tereknek. Tihanyban ez hatványozottan igaz. Csodálatos teremtett világ vesz minket körül, amit nagyon könnyen megszokunk és elfelejtjük. Pedig milyen lélekemelő egy napfelkelte a Balaton felett vagy egy naplemente a Badacsony mögött. Olyan programokat tervezünk, ahol a teremtett világ szépsége találkozik majd az emberi alkotással. Ilyen lehet egy zenei vagy szépirodalmi program a napváró teraszon. Isten alkotása harmóniában tud lenni az ember által alkotott művel. Terveink szerint napközben megnyitjuk majd a teraszt a látogatók előtt is, hogy egy kicsit megpihenve rácsodálkozzanak a szinte percenként színt váltó Balatonra. Ezt az élményt semmilyen képernyő sem tudja visszaadni. 

– A tudósok és a régészek szerint világszenzációnak számít a királykripta feltárása. Ön miként vélekedik erről? Mit jelent ez az apátság számára? 

– A történelemtudomány szakértői soha nem vonták kétségbe, hogy egyik első Árpád-házi királyunk, apátságunk alapítója, I. András király a tihanyi királykriptában nyugszik. A történelem viharai nem kerülték el a mi történetünket sem. Török várfoglalás, császári feloszlatás, majd a kommunista diktatúra államosítása kellett ahhoz, hogy I. András király és családjának temetkezési helye egyre több kérdést vessen fel. A királykripta felújítása előtt szerettünk volna a történelemtudomány, a régészet, a művészettörténet és a modern genetika segítségével minden homályos kérdésben tisztán látni. Mindehhez anyagi, szellemi segítséget nyújtott számunkra a felkészült munkatársakkal rendelkező Eötvös Loránd Kutatási Hálózat. Közös munkánkat egy tudományos testület is segíti, ennek tagjai a kutatást érintő tudományágak országos hírű szakértői. Ott tartunk, hogy az eddig ismert történelmi források ismeretében, az elvégzett régészeti feltárások és a szén­izotópos vizsgálatok alapján ki tudjuk jelenteni, hogy a sokak által jól ismert királysír fedőlapja alatt talált emberi maradványok I. Andráshoz és családjához köthetők. A kutatás a feltárt csontok genetikai vizsgálatával és kiterjesztett falkutatással folytatódik. Mi, tihanyi bencés szerzetesek is nagy örömmel fogadjuk az eredményeket, hiszen lassan ezer esztendővel ezelőtt azt a küldetést kaptuk alapító királyunktól, hogy legyünk őrzői imádságainkkal is a király és családja lelki üdvösségének. Bízunk benne, hogy közösségünk továbbra is hitelesen, elődeink példáját követve tudja megőrizni és bemutatni az egész magyar nemzet számára I. András és családja nyughelyét. 

– Korábban azt mondta, most van itt az idő, hogy ne a történésekről osszunk meg mindent, hanem önmagunkról, örömeinkről és bánatainkról. Mindig segít, ha a terheinket nem kell egyedül viselnünk. Az ember viszont lassan két éve a pandémia árnyékában él, és azt lehet látni, minden korábbinál jobban elszigetelődött, sokan magányosak, elveszítették hozzátartozójukat, lelki gondokkal küzdenek. Esetükben mi a megoldás? 

– Nincs mindenkire érvényes megoldás. Egyéni élettörténetek vannak. Szeretnénk egy minden betegségre alkalmas gyógyszert vagy kezelést. Ha valamit megtanultunk a pandémia árnyékában, az éppen ez: nincs két ugyanolyan ember, nem tudjuk, kire milyen veszélyt jelent a vírus. Ez az ember szellemi valóságára is igaz. Mindenki máshogy éli meg a nehézségeket, a veszteségeket, a minket körülvevő bizonytalanságot. Van, aki fél; van, aki fél, de magabiztosságával leplezi; és van, aki inkább tudomást sem vesz a valóságról. Az ember – mint test és lélek egysége – nem szerelhető csak úgy meg, nem javítható, mint egy gépezet. Keresztény hitünk nagy hangsúlyt helyez az isteni erényekre: a hitre, a reményre és a szeretetre. Ezek közül most talán a remény a kulcs az emberi élet sebeinek gyógyításához. Visszaadni, felcsillantani a reményt a körülöttünk élőknek. Mindezt nem világmegváltó cselekedetekkel kell tennünk. Észrevenni, meghallgatni, elfogadni, közel engedni magunkhoz a másik embert. Ez lehet a reményünk alapja. 

– Ön hogyan látja a világot? Visszatérhetünk valaha a régi kerékvágásba, vagy már soha nem lesz olyan az élet, mint korábban? 

– A világ és benne a mi életünk is mindig változik. A tapasztalatok nyomot hagynak bennünk és a társadalomban. Az elmúlt évek nehézségei és küzdelmei, ha emlékként is, de velünk maradnak. A „törlés” gomb nem működik, nem is működhet az ember gondolkodásában. Most átgondolásra, reflexióra, értékelésre van szükség. Mit tanultunk? Mit veszítettünk? Hogyan éljük tovább az életünket? Én hiszem, hogy amit teremtett világnak és emberi életnek hívunk, az továbbra is minden kihívás ellenére szép és értékes. 

– Mit tanácsol, hogyan lehet képes az ember manapság arra, hogy megőrizze mentális egészségét, amely a testi egészség alapja? 

– Biztos pontokat kell találnunk az életben. A világ egyre gyorsabban változik, lassan elfelejtjük, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad lecserélnünk, kiselejteznünk. Az emberi kapcsolatokat, a családot és a közösségeket kell megerősíteni ahhoz, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha tartozom valahova, ahol a jelenlétem, a tevékenységem érték, akkor megtalálom az élethivatásomat, a célomat ebben a rohanó világban. Egy közösséghez tartozás folyamatos lelki és mentális megújulást, a közösség értékrendjéhez és a tagjaihoz való igazodást igényel. Ez kihívás, de olyan, amely szükséges ahhoz, hogy az ember ne bezárkózzon, hanem megnyíljon, és nyitott szívvel tudjon odafordulni a másikhoz. Jézus szerint, aki elveszíti életét, megtalálja azt. 

– Mit jelent önnek Tihany és 

a Balaton? 

– Idén lesz tizenhat éve, hogy szerzetes lettem a tihanyi bencés közösségben. Tihany és a Balaton számomra már az otthont jelenti. Nehéz megfogalmazni, mit is jelent az otthon. Egy hely, ahol ismerem az embereket, ahol tudom, merre tart az életem. Tihany csodálatos hely. Gyakran mondom a hozzánk látogatóknak, hogy Isten a Balatont és Tihanyt jókedvében teremtette. Mit jelent nekem Tihany? Megélni ezt az örömet. 

– Milyen célokat, terveket tűzött ki az idei évre? 

– Több fejlesztésünk befejezését tervezzük. Elkészült az új zarándokházunk Aszófőn és a napváró teraszunk Tihanyban. Közel állunk a képzőművészeti kiállításoknak helyet adó galériánk, balatonszőlősi közösségi házunk, valamint az apátsági templom- és monostorépület külső megújításának befejezéséhez. Munkatársainkkal azon dolgozunk, hogy az új épületeket, funkciókat élettel töltsük meg. A terveink megvannak, de a megvalósításukhoz figyelemre, lelki és testi erőre van szükség. Ezt mi, szerzetesek az imádságból és a küldetésünkből merítjük, aminek eredménye a hozzánk érkezők öröme, az itt megtapasztalt béke. Ezt kívánom mindenkinek, aki ebben az évben ellátogat hozzánk.