A győztesek

A Krisztus előtt 310 körül létrejött filozófiaiskola mesterei, a sztoikusok szerint az erények célja a boldogság elérése. Arisztotelész (Kr. e. 384–Kr. e. 322) görög tudós és filozófus – a modern európai tudomány atyja – etikájában az észbeli erény, vagyis az okosság és a bölcsesség tanulható, tanítható, viszont az erkölcsi erényt, a mértékletességet a szokás alakítja ki az emberben.

Ezen állítások mentén haladva vonhatunk le további helyes vagy helytelen következtetéseket a boldogság kereséséhez, eléréshez, megtartásához. Az újszülött világra jötte – normál esetben – a szülők, a hozzátartozók és a barátok öröme. A csecsemő, amikor elégedett és jól érzi magát, olyankor mosoly ül az arcára. Az ösztön és arckifejezés valóban a boldogságot tükrözi már ebben a korai szakaszban?

A kisgyermek testi és lelki fejlődése közben, a szocializációja – a társadalmi beilleszkedés normáinak elsajátítása – során tanulja meg a „mit szabad, és mit nem” szabályokat, s e tanulási folyamattal együtt jár az örömszerzés és boldogság élményének beépítése a személyiségébe. Kinek több, kinek kevesebb jut ebből a tudásból, az őt körülvevő szűkebb és tágabb, szerető vagy kevésbé szerető környezete visszajelzései alapján.

A gyermekvállalástól egyesek úgy félnek, mint a tűztől, halasztják, hárítják

A párválasztás „hétpróbáin” át vezet az út a boldog párkapcsolatig, ami nem pottyan senkinek az ölébe; környezeti, nagyszülői, szülői jó és ­rossz minták örököseiként, az eltérő vérmérsékletből adódó csörték, a médiából a fiatalokra zúduló ingerek alaposan feladják a leckét, hogy eldöntsék, melyik úton haladjanak, hogyan viselkedjenek a harmonikusabb élet esélyéhez. A gyerekvállalástól egyesek úgy félnek, mint a tűztől, halasztják, hárítják, feltételekhez kötik, sokaknál szinte tabunak számít a téma, ha előhozakodunk vele. Alaposan összekuszálódtak a szálak, amit többnyire felülírnak az anyai, szülői ösztönök, a gyermek utáni vágyakozások, az a remény, hogy nekik sikerülni fog jó szülőként helytállni, ekkorra már felvértezve a kis és nagy örömök megszerzésének képességével.

A középkorúvá válásnál már több figyelem jut a tudatos boldogságkeresésre, a boldogság megszerzésének, megtartásának, átadásának technikáira, a boldog és egészséges élet kiteljesítésére. Elegendő filmélmény, olvasási élmény, mások életének megismerése támpontokat ad ahhoz, hogy mit érdemes követni, és mi az, amit jó lenne elkerülni. Kiderül, hogy mindennek az alapja az önismeret, hiszen ha nem vagyok tisztában önmagammal, vagyis az erősségeimmel és a gyengeségeimmel, a tudatos és ösztönös énemmel, ráadásul tele vagyok félelemmel, miként építsem önmagamat jó irányba?

Vajon mekkora az esélye annak, hogy elegendő élettapasztalattal, okossággal, bölcsességgel, mértékletességgel, nemes lelkű adakozással és nagy tudással mi kerülünk ki győztesen a szép kort minőségben megélők versenyéből – a mindennapi boldogságmorzsáktól duzzadó zsákunkkal a hátunkon? Némi szerencsével és egymásra rakódott tudással, igenis nagy!