Erzsébet mindössze 25 éves volt, mikor a brit trónra került

II. Erzsébet Londonban látta meg a napvilágot, 1926. április 21-én, a világon 69 éves uralkodásával a második helyen áll, a 70 éve hatalmon lévő dalai láma után. 1953. június 2-án Londonban a westminsteri apátsági templomban koronázták meg II. Erzsébet brit királynőt, ahogyan az akkor hivatalosan elhangzott: „Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje és a hit védelmezője”.

Megkoronázása óta pedig ő Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, továbbá a nemzetközösségi királyságok, mint Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Salamon-szigetek, Tuvalu királynője. Megszólítása: Őfelsége, a királynő!

Politikai szerepvállalása

Uralkodói szerepe inkább névleges, hiszen a parlament által kinevezett kormány irányítja az országot, de vétójoga van bizonyos törvények elfogadásánál, de Erzsébet eddigi uralkodása alatt ezzel a jogával egyszer sem élt. Ő nyitja meg a parlamenti időszakot és nevezi ki a miniszterelnököt. Érdekes, hogy az első miniszterelnök, akivel együtt dolgozott Winston Churchill volt, azután még 13 kormányfőt nevezett ki, a jelenlegi Boris John­sont is beleértve.

II. Erzsébet a nemzetközösségi királyságok feje, amelyeknek összlakossága 128 millió fő, további 37 ország, ahol nem Erzsébet a királynő – ezek köztársaságok, vagy más az uralkodó – együtt a Brit Nemzetközösség tagjai.

Érdekességnek számít, hogy a világ egyetlen olyan uralkodója, aki egyszerre több országnak is az államfője. Nincs szavazati joga, 1642 óta uralkodó nem léphet be a brit alsóházba, de ugyanakkor nem vonható felelősségre a tetteiért. Elméletben számos előjoggal rendelkezik. A gyakorlatban azonban nagyon kevés alkalom adódik, hogy ezeket érvényesíteni is tudja, igaz, ezeket Erzsébet sohasem indítványozta. Tisztában van vele, hogy jogait vészhelyzetben gyakorolhatja, ő egyben az anglikán egyház feje és a fegyveres erők főparancsnoka, de csak arra van joga, hogy kihirdesse a háborút és aláírja a békét.

A brit uralkodók megkoronázása

Egy beavatási rítus, amelynek során az Egyesült Királyság uralkodóját megkoronázzák, valamint ellátják a többi koronázási ékszerrel. Ez egy örömteli esemény, ezért erre az előző uralkodó halálát követő hónapokban kerül sor, lezárva ezzel a gyász időszakát. Így történt ez II. Erzsébet esetében is, akinek a fejére csak 1953. június 2-án helyezték a koronát. Édesapja VI. György király 1952. február 6-án hunyt el, azt követően Erzsébet rögtön Nagy-Britannia uralkodója lett, mert a brit törvények értelmében, a trón nem maradhat üresen, így a király vagy a királynő halála után a trónörökös azonnal uralkodóvá válik.

A koronázási szertartást az anglikán egyház legmagasabb rangú főpapja, a canterburyi érsek celebrálja, de szerepet kapnak más egyházi személyek és a nemesség tagjai is. A ceremóniában résztvevőknek ünnepi egyenruhát vagy palástot kell viselniük. A meghívott vendégek között megtalálhatók a brit politikai élet szereplői éppúgy, mint a külföldi országok magas rangú képviselői is. A koronázási szertartás leglényegesebb momentumai nem sokat változtak az elmúlt ezer év során. Az új uralkodót először bemutatják, majd elismertetik a brit néppel. Ezután következik az eskütétel, amelyben megfogadja, hogy fenntartja a törvényeket és az egyházat, majd felkenik az előre megszentelt olajjal, fejére helyezik Szent Eduárd koronáját, és felékesítik a többi koronázási ékszerrel. A szertartás végén pedig fogadja alattvalói hódolatát.

II. Erzsébet koronázása

Erzsébet mindössze 25 éves volt, amikor édesapja, György király halála után trónra lépett. A gyászidő letelte miatt, azonban a koronázásra csak több mint egy év múlva, 1953. június 2-án kerülhetett sor. Az ünnepség előkészületei megkezdődtek, de egy haláleset szintén közbeszólt, ugyanis Erzsébet nagymamája, Mária királyné 1953. március 24-én meghalt, de vég­akaratában kijelentette, hogy halála nem befolyásolhatja unokájának megkoronázását, így minden az eredeti tervek szerint folytatódott. A királynő megbízásából Norman Hartnell vezető brit divattervező tervezte meg a ruhákat a királyi család minden tagja számára, beleértve Erzsébet koronázási ruháját is. A végső változatra kilenc javaslat érkezett, ebből választotta ki Erzsébet a számára legmegfelelőbb ruhát. Az egynapos szertartást 14 hónapos előkészület előzte meg, emiatt megalakult a Koronázási Bizottság, amelynek első ülésére 1952 áprilisában került sor, elnöke pedig, a királynő férje, a nemrég elhunyt Fülöp, ­Edinburgh hercege volt. II. Erzsébet koronázási ceremóniája hasonló volt a korábbi uralkodók koronázásaihoz, amelyet a Westminster-apátságban tartottak. A koronázást élőben közvetítette a televízió is, így Nagy-Britanniában milliók nézhették az ünnepséget, ez volt az első élő közvetítés, ami a királyi családról szólt, és mérföldkőnek számított a televíziózás történetében. Erzsébeté volt a XX. század negyedik, egyben utolsó brit koronázása, az ünnepség akkori áron számolva, több mint másfél millió angol fontba került.

Az eseményen rengetegen vettek részt

A ceremóniára nyolcezer vendég kapott megívót, közöttük számos külföldi államfő is, az Amerikai Egyesült Államokat például George Marshall külügyminiszter, a híres Marshall-terv kidolgozója képviselte. Természetesen jelen voltak a királyi család tagjai, az ország politikai és gazdasági vezetői, valamint az egyházak főméltóságai. A Westminster-apátságot reggel 6 órakor nyitották meg, egyes becslések szerint London utcáin mintegy 3 millió ember gyűlt össze, sokan már az előző nap letáboroztak, hogy minél jobb pozícióból láthassák a koronázási menetet és persze az új királynőt. Az apátságba, majd onnan a visszavezető útvonalat rendőrök, tengerészek és katonák ezrei biztosították. A koronázási ceremónián Erzsébet szépsége és egyszerűsége lenyűgözte az ünneplő tömeget, és sokak szerint a fiatal uralkodónak sikerült megszilárdítania a monarchia pozícióját. A Brit Nemzetközösség országaiban az esemény kapcsán emlékérméket bocsátottak ki az új uralkodó képmásával, csak a kanadai kormány maga hárommillió bronz koronázási medaliont rendelt meg, majd szétosztotta iskolás gyerekeknek szerte az egész országban.

A szép hölgyből nagyszerű uralkodó lett

II. Erzsébet 1952-ben mondta el első karácsonyi beszédét a rádióban. Azóta már hagyomány, hogy a királynő karácsony első napján délután 3 órakor elmondja karácsonyi üzenetét. Uralkodásának kezdete az újítások jegyében telt, igyekezett a monarchia munkáját az emberek számára hozzáférhetővé tenni, ezért képcsarnokot nyitott a Buckingham-palotában, hogy a királyi gyűjteményt bemutathassák a látogatók számára. Külföldi látogatásai alkalmával Erzsébet bevezette a különböző városi sétákat, hogy minél több emberrel találkozzon. Látogatást tett a megosztott Berlinben és Nyugat-Németországban, 52 év után ő volt az első brit uralkodó, aki német földre lépett. 1971-ben fogadta Hirohito japán császárt, aki a második világháború után, az első hivatalos látogatását tette a szigetországban. A következő évben történelmi látogatáson vett részt a kommunista Jugoszláviában, Tito meghívására. Járt Hongkongban és a Vatikánban is, ahol találkozott II. János Pál pápával, ami szintén szenzációnak számított, hogy a katolikus egyházfő fogadta az Anglikán Egyház fejét. Számos politikai és vallási akadályt sikerült ledöntenie. A Brit Nemzetközösségen belül a kapcsolatok megerősítését segítették az Ausztráliába, Új-Zélandra, Kanadába és a Karib-szigetekre tett látogatásai.

A 2002-es évben elveszítette húgát, Margitot, aki agyvérzésben hunyt el, valamint édesanyját is. Abban az évben ünnepelte trónra lépésének 50. évfordulóját. 2006-ban a királynő Windsor városközpontban egy nyilvános sétával ünnepelte a 80. születésnapját, majd vendégül látott ebédre olyan embereket, akik ugyanazon a napon ünnepelték 80. születésnapjukat. 2013-ben II. Erzsébet már nem vett részt a Brit Nemzetközösségi találkozón Srí Lankán, ahol Károly trónörökös képviselte a királynőt. 2015. szeptember 9-én elérte a 23 226-ik napját a trónon, ezzel ő lett Nagy-Britannia leghosszabb ideje trónon ülő uralkodója, megelőzve ezzel Viktória királynőt is, aki 1837. június 20-tól egészen 1901. január 22-ig uralkodott.

II. Erzsébet királynő az összesen 7,3 milliárd font értékűre becsült koronabirtokokat is kezeli, de ezek felett nem rendelkezhet személyesen, továbbá a birtokokból származó jövedelmét be kell szolgáltatnia a brit költségvetésnek.

Kevésbé ismert, hogy Erzsébet apai nagyanyjának Teck Máriának, szintén az apai nagyanyja Rhédey Klaudia erdélyi grófnő volt, így ükanyjára való tekintettel, Nagy-Britannia uralkodójának magyar felmenője is van.

Felhasznált irodalom

Örnebring, Henrik. „A koronázás áttekintése: kritikus perspektíva II. Erzsébet királynő koronázására 1953-ban.” Nordicom Szemle 25. szám.

Súly, Richard. Hazafiak: Nemzeti identitás Nagy-Britanniában 1940–2000 (Pan Macmillan, 2013).

Dömötör Attila – Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó Budapest 1999.

Shils, Edward és Michael Young. – A koronázás jelentése. Szociológiai Szemle 1.2 (1953).

Carolly Erickson. II. Erzsébet – Egy királynő portréja (magyar nyelven). General Press Kiadó (2007).

Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994.