Thaiföldről egy magyar zenetanár szemével

Az ottani életről, a kultúráról, az oktatásról, a hétköznapokról ír blogot THAI_ka_LAND címmel, bemutatva mindezt egy magyar zenetanár szemével. Ebből mazsolázunk.

2020. 07. 31. Két hétre egy hotelszobába vagyunk zárva, ami nagyszerű alkalom arra, hogy fizikailag és lelkileg felkészüljünk az új életünkre, és persze arra is, hogy sokat gyakoroljak. A hegedűm lesz az életem középpontja az elkövetkezendő két évben, mivel Bangkok legnagyobb brit nemzetközi iskolájának leszek a vonóstanára. Nagy a nyomás, hogy megfeleljek az elvárásoknak, de engem a kihívás visz előre. Alig várom, hogy kezdjek!

2020. 08. 04. Nincs a magyarban egy frappáns, rövid megfelelője ennek a kifejezésnek. Azt mondjuk: „távolba szakadt hazánkfia”. Ez az, amik most vagyunk Thaiföldön, ezért más szemüvegen keresztül kell látnunk ezt a gyönyörű országot, mint azok, akik turistaként jönnek ide...

2020. 08. 06. Holnap lesz az utolsó Covid-tesztünk. Ha az eredmény negatív, vasárnap elhagyhatjuk az ötcsillagos börtönünket. ...Ez a sok szigorú szabály a karantén alatt – maszkviselés, a másokkal való érintkezés minimalizálása, a rendszeres vizsgálatok és tesztek – bosszantóak, de mivel több mint két hónapja nincs új Covid-eset Thaiföldön, úgy látszik, működnek. Reméljük, ez így is marad errefelé.

2020. 08. 24. Én vagyok az iskolám egyetlen magyar nemzetiségű tanára, a kislányom az egyetlen magyar tanulója. Fura, de itt én számítok egzotikusnak a nagyrészt brit tanári karban és a nagyrészt ázsiai diákok számára. Senki sem érti az anyanyelvemet, keveset tudnak a hazámról. Egyetlen magyar „barátom” ez a poszter az egyik zeneterem falán. Mennyire jó, hogy Kodály nevét mindenhol ismerik! Büszke vagyok, valahányszor ránézek.