Szeretni mindent: a muzsikát, zenekart, közönséget – az életet

Dunaújváros

A zenészpálya elején

– Frissen leérettségizettként én is válaszút elé kerültem. Továbbtanulok, vagy munka után nézek. Végül a zene szeretete győzött. Nagy szerencsémre az édesapám és a nagypapám is kiváló zenészek voltak, sok segítséget adtak a pályámra. Az utóbbi, hárfaművészként magával vitt a balatoni turnéjára ezen a különleges, a középiskolai korszakomat lezáró nyáron. Minden este felléptünk, ami óriási élményt és jó anyagi lehetőséget adott. Egy használt Trabantot tudtam vásárolni az első hónap után.

Az első zenekarok

– Tamási gimnazistaként határoztuk el a zenekar megalakítását 1985 szeptemberben. A nevünk később született meg. Az érdem Varga Ferié, a dobosunké. Azt kértem tőle, hogy üljön be a könyvtárba, és olyan nevet válasszon nekünk, ami közérthető és nem kell hosszasan magyaráznunk, hogy például mit is jelent igazán. A rockból a pop zenébe az út az újhullámon, és a ska-n keresztül vezetett. A váltásunknak anyagi oka is volt. Abban az időben a rock­zenével még a „nagyok” is kevés pénzt kerestek. A „plafon” központilag volt szabályozva. Másrészt erre nagyobb volt a kereslet. Egyszer csak a lakodalmakban találtuk magunkat! És rá kellett jönnünk, hogy ez egy sokkal keményebb piac a korábbinál. A rockbandával egy nagylemeznyi anyaggal, ami húsz-huszonegy dalt jelentett abban az időben, két évig koncertezhettünk, amíg össze nem állt az új anyag. Itt viszont emelkedett a megtanulandó dalok mennyisége. Az első száztól már nem volt megállás. Mára már biztosan több ezret is tudok. A zenei hallásunkat pedig olyan szintre fejlesztettük, hogy bármelyik dalt tudjuk kísérni.

Az ős-Digitáltól kezdve

– Az biztos, hogy Varga Ferenc ült a doboknál, akivel megalakítottuk a Digitált. Oltyán Attila volt a basszusgitáros, Horváth Zoltán a kísérőgitáros, akit az Ignácz György váltott, majd helyette Fenyvesi Tibi jött a rockzenekarból. Már ez elején csatlakozott hozzánk Vajk Laci, aki a mai napig velünk van. Egy ideig játszott Sáfrány Gyuszi is, de Szabó Laci is, aki Deák Bill Gyulával a Bryan Adams előtt lépett fel a Kisstadionban. Nagyon híres formációnk volt a Sáfrány Gyuszi billentyűs, Világ Sándor basszusgitáros, és az öcsémmel, Charleyval alkotott négyesünk. A katonaság alatt Deák Szabolcs jazzdobossal játszottunk.

A továbblépés igénye

– Semmi bajom sincs a lakodalmakkal vagy a kiskocsmák közönségével, de nem néhány száz mulatozónak, hanem nagy színpadon, akár több ezer ember előtt, saját szerzeményeimet akartam játszani. A Digital zenekar profivá válásához a legnagyobb segítséget a katonai éveink alatt az alakulatunknál hivatásosként szolgálatot teljesítő, a zenekarnál pedig menedzserként dolgozó Szőke Istvántól kaptuk. A zenei válogatásunkat és a stílusunkat is én alakítottam ki. A hangszerelést a mai napig nagyon szigorúan veszem. Gondolom, hogy nem látszik, de katonás rendben dolgozunk ám mi ebben a zenekarban! A legfontosabbat, a zene iránti alázatot mindig mindenkinek be kell tartania. Minden koncertet komolyan vesszük, hiszen azt tartjuk, hogy az egyik buli hozza a másikat. Soha nem hirdetjük magunkat, hiszen ahol egyszer felléptünk, oda vissza fognak hívni bennünket. Már a következő évre is nagyon jól telik a naptárunk. Nagy ígéretekkel kecsegtettek bennünket az idei szezonra és a jövő évire is. Elértük, hogy az EFOTT-ra is meghívást kaptunk, ami az idén a vírus miatt elmaradt, de reméljük, hogy ’21-ben pótolni tudjuk. Büszkék vagyunk a Raktár-koncertes lehetőségünkre, mert ugye arra sem hívnak meg akárkit… Keresettek az egyéb formációink is, mint például a Gipsy King’s Experience, vagy a Mediterrán Gitár Duó, Szűcs Antal Gáborral.

Sztárkohó: innen indult Bayer Friderika, Horváth Tamás és Jankó is

Tőlük indult

– Például Bayer Friderika az eMeRTon-díjas magyar énekesnő, aki 1994-ben megnyerte a Táncdalfesztivált, majd Dublinban az Eurovíziós Dalversenyen a legmagasabb magyar helyezést, a negyediket érte el. A fiaim, Horváth Tamás és Horváth Jankó is ebből a zenekarból indult el a szólóénekesi pályáján. A ’80-as évek végén a tehetségkutatót is kipróbáltuk. Nagyon sok elismerést szereztünk. Különdíjakat nyertem a mi műfajunkban szokatlan gitárjátékommal. A daloknál igyekszem hű maradni az eredetihez, de mindenképpen kiegészítem a saját stílusommal. Az egyedi gitárjátékomra szerencsére a szakma is felfigyelt. Mások mellett nagyon büszkén gondolok Deák Bill Gyulával, vagy Takács Tamással közös produkciónkra. Szerencsés vagyok, mert sokan felhívtak maguk mellé a színpadra, mert tudják, hogy nem kell hosszan gyakorolni, anélkül is azonosulni tudok a stílusukkal. Az egyik ilyen helyszín volt a Paksi Gastro­blues Fesztivál is, ahol a Colosseumból ismert Chris Farlowe is csodálatos módon nyilatkozott rólam. Ez aztán a tévéműsorok révén Európa-szerte föl­emelte az ázsiómat. Ennek hatására Szűcs Antal Gáborral megjelent latin lemezünk folytatására már bejelentkezett az a Roberto Valli, aki Eros Ramazzotti gitárosaként is ismert. Biztos, hogy fog rajta szerepelni. Hogy szólistaként már előbbre járhatnék? Mi a nagyobb dolog: az ország legjobbjai mellett muzsikálni, vagy azokkal az élre jutni, akikkel a nulláról indultunk?! A gyermekeimet is így emeltem arra a szintre, hogy az országos nyilvánosság előtt is sikerrel megállhassák a helyüket. Mindezek mellett a stábunknak munkát, megélhetést biztosítunk. Itt van példának az említett Gipsy King’s Experience. E formációban egyedül én hittem. Ezt a programot a gitáros, zongorista Vajk Lászlóval, a hajóról hazatért és ebbe a projektbe hatalmas energiával beszálló flamenco gitáros Varga Robival, a világ legnyugodtabb zenészével, Liszkai Lukács Öcsi basszusgitárossal, Charleyval, az öcsémmel, aki a dobos, és Kovács Bálinttal (akit tizenegy éves korában fedeztem fel) csináljuk. Vannak, akiket annak idején felkértem, de elhárították, mert azt gondolták, hogy nem lehet megvalósítani. Látva a sikereinket, megváltozott a véleményük. Nincs harag, hiszen egy barátnak őszintén kell beszélnie.

35 év után is gyakorolnak

– A raktárkoncert előtt napi gitár- és heti három zenekari próbát tartottunk. Külön vannak vokálos gyakorlásaink és rendszeresen dolgozunk a Digitál műsorán is. Meg kellett tanulnunk, hogy amikor valakit „kísérünk” a színpadon, azt segítsük, és ne akarjuk túljátszani. Fel kell készüljünk a generációváltásra, és ez esetben teljesen mindegy, hogy az én fiaimról, vagy más gyermekeiről van szó, segítenünk kell őket. Ne legyünk restek egész életünkben szorgalmasan dolgozni és a munkánk ne legyen öncélú! Őrizzük meg a zene és a közönség iránti alázatot, szeressük őket és a barátainkat!