Ideális, a borkedvelőknek és az ínyenceknek való este volt

Bónuszként a legnagyobb örömét és büszkeségét is megosztotta a jelenlévőkkel, ahogy most önökkel, az olvasóinkkal is.

– Büszkén dicsekedtem el Julcsikával, a kislányunkkal, aki nyáron érkezett a családunkba, és hatalmas boldogságot hozott számunkra. Boros emberként hozzáillő emléket kívánok neki nyújtani!

Eddig úgy néz ki, az idei évjárat zseniálisnak ígérkezik. A fajták közül az ezerjót hagytuk utolsónak a tőkéken. Ez egy friss, hároméves ültetvényünk a móri Kőhalmi dűlőben, és azt szeretnénk, ha az első terméséből egy nagy fahordóban, szép érett száraz bor készülne. Ezt szánnám neki, hogy a belőle készült finom bor a nevét viselhesse.

– Mi a véleménye a korai szüretről?

– Azok a termelők, akik könnyű, reduktív, gyorsan fejlődő borokat szeretnének készíteni, már augusztus 20-a körül neki kellett álljanak a feladatnak. Az idei évben az éréseket figyelembe véve egy ideális időpont volt az irsai, a rozék, a cserszegi és talán a leányka készítésére. Abban az időszakban mi még csak készülődtünk, a pincét fertőtlenítettük, és próbaszüreteket végeztünk. Nálunk szeptember második felében kezdődött a szüret. Ezt a döntésünket a termésünk értékelése támasztotta alá. Folyamatosan mértük a savakat, nekünk a cukrokkal semmi bajunk sincs. A leánykával kezdtük, amit a reduktív sardonnay és a többi fajta követett. Gyönyörű, egészséges, haragos­zöld volt a lombozat, és ritka, szellős a fürtzóna. Egészséges termés jellemezte az ültetvényünket. Nem volt indokolt előbb lekapni a tőkékről. Most már mi is megmutatjuk az új borokat. Természetesen még csak tartályból, hordóból, s ezek persze még nem tiszták. Tehát a vendégeknek örömmel mutatjuk meg a pincészetünk 2020-as évi új borcsillagait.

– Hány fajtát termelnek?

– A nyolc hektáron kilenc fajtával dolgozunk, ami egy másik termékszerkezetben akár sok is lehetne. A célunk a belföldi gasztronómiához való kapcsolódás, és ahhoz pont ez a bőség az indokolt. Az idei év nem azt igazolta, hogy ez egy jó ötlet, de bízom abban, hogy hamarosan túl leszünk ezeknek a sokismeretlenes egyenleteknek a megoldásán, amiket a járványhelyzet állított elénk. Másrészt, mi a belföldi borturizmusra is építünk. Ezért azt gondoljuk, hogy a hozzánk betérő vendégeket nem elégítené ki, ha mondjuk csak két-három kiváló ízzel tudnánk őket megkínálni. Egy ilyen kínálattal már elég izgalmas két és fél órás programot adhatunk a számukra, amiért már érdemes ellátogatniuk hozzánk.

– A világ egy másik irányt diktálna!

– Azt gondolom, hogy mindenkinek a saját termőfelületének és a lokációjának megfelelően kell kialakítania a termékpalettáját. Az egész hazai viszonylatunkkal mi csak egy színfolt vagyunk a borászat világtérképén. Nem tartozunk az első tíz termelő közé, ezért nem az áruházláncok polcainak roskadoztatására kell törekednünk. Sokkal inkább a kulináris élmények és izgalmak teljessé tételére. Családi gazdaságként ezért jó nekünk ez a kilenc fajta. Természetesen, aki Magyarországon is több száz hektáros birodalommal rendelkezik, és hozzá van egy jó csatornája az áruházláncokhoz, az egy másik dolog. Mi is kapcsolatban vagyunk velük, de a miénk egy másik, sokkal kisebb volumen.

– A móri borvidék?

– Mi egy pici területen gazdálkodunk, és ennek megfelelően kell a termőterületet beállítani, másrészt a termést korlátozni. A lényeg, hogy földrajzilag hol vagyunk. Nálunk a jövő a pici családi gazdaságoké, akik színesebbé és izgalmasabbá teszik a belföldi gasztronómiát. Tizenhat éve tartok borbemutatókat, és ezért a saját tapasztalatomból elmondhatom, hogy a magyar közönség kifinomult és érzékeny a jóra és az újra. Ezekkel ösztönöz bennünket, bortermelőket, hogy új fajtákkal, technológiákkal, valamint más szüretidőpontokkal kísérletezzünk. Jó nekik dolgozni!

– Mennyit igyunk?

– Gyakran beszélünk az egyik célunkról, a kulturált borfogyasztásról. A remek magyar ételek fogyasztása mellett nem jellemző, hogy a résztvevők többet innának a kelleténél. Hál’ Istennek érdeklődők, tapasztaltak és nyitottak. Az az irány, ami felé a vendégek, a házigazdák és mi jelenleg haladunk, nagyon jónak mondható.

– Az újvárosiak?

– Öröm eljönni egy ilyen programra Dunaújvárosba a Cornerbe. Szívesen látnak, segítenek a borok előkészítésével, vacsorával kínálnak, az érkező hozzáértő vendégek jó szóval köszöntenek, és már előre tudtam, hogy egy jó létszámú társaságnak mutathatom be a kínálatomat. Külön öröm ez nekem, hiszen én nem egy távoli borvidékről, például Tokajból, Egerből, Sopronból vagy Villányból érkeztem, ami még izgalmasabbá tehetné a találkozásunkat, hanem a maximum egyórás autózás után elérhető Mórról. Mégis ennyi ember megmozdul, hogy megkóstolhassa a mi borainkat.

– A fogyasztói árakról?

– Úgy kell megállapítani azokat, hogy az ár, valamint az érték balanszban legyen. A mieink nincsenek extrán túlárazva. Úgy alakítottuk ki azokat, hogy egyrészt természetesen fedezzék a bekerülési, a működési, valamint a fejlesztési költségeinket is. Nyolctól tizenkét euró környékiek. Természetesen mindig meggondolom, hogy én adnék-e értük ennyit.