Itt a szüret, már forr a must, jön vele a gáz is

Annyi helyen, annyian, annyiszor hívják fel a figyelmet a mustgáz veszélyére, mégis, szinte még nincs is a must a hordóban, már megvan az első áldozat. Pár éve Zalában történt meg, hogy egy évtizedek óta borászattal foglalkozó család több tagja – egyszerre – lett a mustgáz áldozata. Vagyis nem lehet elégszer felhívni a figyelmet a veszélyre.

Kezdjük azzal, mi is az a mustgáz? A mustgáz, vagyis a szén-dioxid (CO2) színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb gáz. Ez a gáz azonban nem keverendő össze a szén-monoxiddal (CO), vagy akár a mustárgázzal (ami egy mérgező harci vegyület). A szén-dioxid körülbelül másfélszer olyan nehéz, mint a levegő, tehát a mélyebb területeken, például a pincékben összegyűlik. A közhiedelemmel ellentétben ez a gáz nem mérgező, de mivel kiszorítja a levegőt, oxigénhiányos állapotba kerül az, aki mustgázzal teli zárt helyen tartózkodik.

Megfelelő szellőzés kialakításával, valamint a hordók nagy térben történő elhelyezésével elkerülhető, hogy felhalmozódjon az erjedés közben keletkező szén-dioxid. Könnyen ellenőrizhető, hogy a helyiségben van-e mustgáz. Például szén-dioxid-koncentrációt mérő gázérzékelővel, vagy egy meggyújtott gyertyával. A meggyújtott gyertyát térdmagasságban tartva kell lemenni a pincébe és leérve térd­magasságban elhelyezni. Ha a gyertya lángja menet közben vagy a pincében elhelyezve kialszik, akkor nagy valószínűséggel mustgáz van a helyiségben. Ilyenkor el kell hagyni a helyiséget – olvashatjuk a fogyasztovedelmi.blog.hu honlapon.

Mivel magam is borkészítő műkedvelő vagyok, én is odafigyelek a részletekre. Ezért jó tanácsként tudom ajánlani azt a „gázmérő eszközt”, amit édesapámtól kaptam legalább tizenöt éve. Egy méternél hosszabb, elegánsan megművelt akácvessző, végén egy alaposan kimunkált, rézből készült gyertyatartó, abban egy gyertyával. Ezt „belógatom” a pincébe, és ha a láng nem alszik el, már veszem is elő a kóstoló poharamat.