2020.05.02. 11:30
Nem akarnak átlagosak lenni
Egy jól bevezetett egri borászat kincseit eladni nem lehet egy nehéz feladat! A barátsággal indított derűs kihívásról, Kis-Varga Roland a Petrény Pincészet nyugat-magyarországi és budapesti képviselője egy kicsit más véleményen volt. A beszélgetés a Dunaújvárosi Borbarát Klub járvány előtti rendezvényén hangzott el.
– Én ezt nem mondanám, hiszen általában is nagyon sokan vagyunk a piacon az ország huszonhárom borvidékéről, de Egerben is vagyunk jó néhányan. Ennek megfelelően a vinotékákban és a hipermarketek polcain is nagyon nagy a bőség, ahová nagyon nehéz egy jól kiválasztott tétellel sikeresen betalálni. Ezért mutatjuk be minél több helyen a kínálatunkat, hogy a vásárlóknak könnyebb legyen választaniuk.
– Az egri bikavér és a többi, Egerhez köthető bor egy idő után már kevés jó élményt adott a fogyasztóinak. Hogyan sikerült ezen változtatni?
– Ma már egészen másfajta minőséget jelentenek a közismert fajtáink, a bikavér, a hárslevelű vagy a kékfrankos. Szerencsére minőségi borokként beszélhetünk a ’80-’90-es évekre „alsó polcos” borokká váltakról.
– Ez egy helyi összefogás eredménye?
– Igen, tavaly például megalakult ez Egri Borműhely, a közösségbe tartozókkal megpróbálunk egységesen föllépni a hazai borpiacon, aminek az első eredménye az Egri Borvidéki Borospalack, amibe a csúcsminőségű (a superior) boraink kerülnek. Ez egy régi franciás hangulatot idéző palack. Akik nem tagjai ennek a szerveződésnek, azok a korábbiakat használják.
– Egy új irány?
– Ezen az estén a nyitó borunk a pincészetünk egyik újdonsága, egy gyöngyöző tesztbor, a muskotály volt, amit a jövőben proseco stílusban szeretnénk megvalósítani. A kóstolókon szerzett tapasztalataink szerint a közönségnek is bejön ez az irány. A hazai borpiacon ez egy trendnek mondható, hiszen a kínálat egy része elment a habzóbor, a proseco és a pezsgő irányába. A rozét még fogyasztják, de várhatóan ez lép majd a helyébe. Mi is szeretnénk egy szeletet kiszakítani ebből a tortából. Készítünk rozét is, de egy icipicit másképpen, mint a többiek. Leszedjük a szőlőt, erjesztjük és nem adunk hozzá szénsavat, eper- és málnaaromát. Meg szeretnénk mutatni, hogy egy kék szőlőből igazából milyen bort – és nem valamilyen üdítőitalt – lehet készíteni.
– Hol terem az ott feldolgozott szőlő?
– Az egri borvidék nyugati szélén: Feldebrő, Verpelét és Egerszólád községek területén. Biztos, hogy csak ott. Mi az ezeken a területeken termett szőlőben és a saját technológiánkban hiszünk.
– Milyen eredményekkel szerepelnek a versenyeken?
– A cégünk megalakulásakor a tulajdonosunknak az egyik álma volt, hogy nemzetközi versenyen is díjazzák a borainkat. Mára már megszámlálhatatlan mennyiségű nemzetközi díjunk van. Minden évben rendszeresen részt veszünk a borok olimpiáján, Franciaországban. Ezen több ezer szakember kóstol végig több ezer bortételt a világ minden tájáról. Erről a versenyről már nagyon sok díjat hoztunk el. Ezeket bemutatjuk a palackjainkon is, de van olyan tételünk, amin el sem férnek, és ilyenkor a három legszebbet szoktuk kirakni.
– A hazai borok milyen minőségűek?
– A 2000-es évektől egyre több pincészetet hoztak létre az országban. A kezdetekben a borfogyasztás még gyermekcipőben toporgott. A termelők egyre több helyen mutatták be a büszkeségeiket, és a társadalom is nyitottá vált az irányukba, fogyasztókká váltak az emberek. Ez persze egyre jobb minőségű termelésre ösztönözte a borászatot, és így jutottunk el a mostani biztató szintre. Lassan eltűnőben vannak azok a cégek, amelyek lehúzzák a minőséget és vele az árakat. A határvonalat palackonként ezer forint körül tűzhetjük ki.
– Büszke a pincészetre?
– Korábban más pincészeteknek is dolgoztam, öt éve kerültem ehhez a céghez. Komoly tudást szereztem a cég tulajdonosától és a borászoktól. Elnyertem a bizalmukat, megismertem a „titkaikat”, az elhivatott hozzáállásukat, és emiatt hittel állíthatom, hogy megbízható, kiváló terméket állítanak elő. Azt mondhatom, hogy nekem nemcsak a jó hírű borászok, hanem azok a munkások is a kollégáim, akik a dűlőkön a szőlőmunkát, vagy a pincei tevékenységet végzik el.
Egy pohár jó borról még beszélgetni is érdemes
Ezek a lehetőségek is erősítik a Dunaújvárosi Borbarát Klubot, amelynek a kényszerű szünet előtti rendezvényén beszélgettünk Fogas Andrással. A környékbeli híres bortermelő vidékről, Adonyból érkezett a barátaival. – Első alkalommal vendégként érkeztem, aztán annyira megtetszett nekünk, hogy mára már ötödik éve, tagok lettünk. Nem lehet megunni, mert rendszeresen megújul a program. Ez egy jó lehetőség arra, hogy megismerjük az ország minden területéről érkezett borászokat és az ő italaikat. Elismerem, hogy nagyon borzasztó és válogatós vendég vagyok, de ekkora választékból mindig talál az ember egy-két kedvére valót. A feltálalt vacsora és a borok között pedig csodálatos az együttállás… Természetesen vannak kérdéseink, de nem föltétlenül kritikusak. Itt még tanulni is lehet a borosszakmáról. Az egri borvidék nem tartozik a kedvenceim közé, de ma este is kóstoltunk több fehérbort, illetve rozét is, ezért aztán köztük is találtam új kedvenceket. Mindent egybevetve, ez is egy nagyon jól sikerült este volt.