Bormustra az egri borvidékről

2020.05.02. 11:30

Nem akarnak átlagosak lenni

Egy jól bevezetett egri borászat kincseit eladni nem lehet egy nehéz feladat! A barátsággal indított derűs kihívásról, Kis-Varga Roland a Petrény Pincészet nyugat-magyarországi és budapesti képviselője egy kicsit más véleményen volt. A beszélgetés a Dunaújvárosi Borbarát Klub járvány előtti rendezvényén hangzott el.

Balogh Tamás

– Én ezt nem mondanám, hiszen általában is nagyon sokan vagyunk a piacon az ország huszonhárom borvidékéről, de Egerben is vagyunk jó néhányan. Ennek megfelelően a vinotékákban és a hipermarketek polcain is nagyon nagy a bőség, ahová nagyon nehéz egy jól kiválasztott tétellel sikeresen betalálni. Ezért mutatjuk be minél több helyen a kínálatunkat, hogy a vásárlóknak könnyebb legyen választaniuk.

– Az egri bikavér és a többi, Egerhez köthető bor egy idő után már kevés jó élményt adott a fogyasztóinak. Hogyan sikerült ezen változtatni?

– Ma már egészen másfajta minőséget jelentenek a közismert fajtáink, a bikavér, a hárslevelű vagy a kékfrankos. Szerencsére minőségi borokként beszélhetünk a ’80-’90-es évekre „alsó polcos” borokká váltakról.

Kis-Varga Roland büszke, hogy mára már megszámlálhatatlanul sok nemzetközi díjuk van
Fotó: Balogh Tamás

– Ez egy helyi összefogás eredménye?

– Igen, tavaly például megalakult ez Egri Borműhely, a közösségbe tartozókkal megpróbálunk egységesen föllépni a hazai borpiacon, aminek az első eredménye az Egri Borvidéki Borospalack, amibe a csúcsminőségű (a superior) boraink kerülnek. Ez egy régi franciás hangulatot idéző palack. Akik nem tagjai ennek a szerveződésnek, azok a korábbiakat használják.

– Egy új irány?

– Ezen az estén a nyitó borunk a pincészetünk egyik újdonsága, egy gyöngyöző tesztbor, a muskotály volt, amit a jövőben proseco stílusban szeretnénk megvalósítani. A kóstolókon szerzett tapasztalataink szerint a közönségnek is bejön ez az irány. A hazai borpiacon ez egy trendnek mondható, hiszen a kínálat egy része elment a habzóbor, a proseco és a pezsgő irányába. A rozét még fogyasztják, de várhatóan ez lép majd a helyébe. Mi is szeretnénk egy szeletet kiszakítani ebből a tortából. Készítünk rozét is, de egy icipicit másképpen, mint a többiek. Leszedjük a szőlőt, erjesztjük és nem adunk hozzá szénsavat, eper- és málnaaromát. Meg szeretnénk mutatni, hogy egy kék szőlőből igazából milyen bort – és nem valamilyen üdítőitalt – lehet készíteni.

– Hol terem az ott feldolgozott szőlő?

– Az egri borvidék nyugati szélén: Feldebrő, Verpelét és Egerszólád községek területén. Biztos, hogy csak ott. Mi az ezeken a területeken termett szőlőben és a saját technológiánkban hiszünk.

– Milyen eredményekkel szerepelnek a versenyeken?

– A cégünk megalakulásakor a tulajdonosunknak az egyik álma volt, hogy nemzetközi versenyen is díjazzák a borainkat. Mára már megszámlálhatatlan mennyiségű nemzetközi díjunk van. Minden évben rendszeresen részt veszünk a borok olimpiáján, Franciaországban. Ezen több ezer szakember kóstol végig több ezer bortételt a világ minden tájáról. Erről a versenyről már nagyon sok díjat hoztunk el. Ezeket bemutatjuk a palackjainkon is, de van olyan tételünk, amin el sem férnek, és ilyenkor a három legszebbet szoktuk kirakni.

– A hazai borok milyen minőségűek?

– A 2000-es évektől egyre több pincészetet hoztak létre az országban. A kezdetekben a borfogyasztás még gyermekcipőben toporgott. A termelők egyre több helyen mutatták be a büszkeségeiket, és a társadalom is nyitottá vált az irányukba, fogyasztókká váltak az emberek. Ez persze egyre jobb minőségű termelésre ösztönözte a borászatot, és így jutottunk el a mostani biztató szintre. Lassan eltűnőben vannak azok a cégek, amelyek lehúzzák a minőséget és vele az árakat. A határvonalat palackonként ezer forint körül tűzhetjük ki.

– Büszke a pincészetre?

– Korábban más pincészeteknek is dolgoztam, öt éve kerültem ehhez a céghez. Komoly tudást szereztem a cég tulajdonosától és a borászoktól. Elnyertem a bizalmukat, megismertem a „titkaikat”, az elhivatott hozzáállásukat, és emiatt hittel állíthatom, hogy megbízható, kiváló terméket állítanak elő. Azt mondhatom, hogy nekem nemcsak a jó hírű borászok, hanem azok a munkások is a kollégáim, akik a dűlőkön a szőlőmunkát, vagy a pincei tevékenységet végzik el.

Egy pohár jó borról még beszélgetni is érdemes

Ezek a lehetőségek is erősítik a Dunaújvárosi Borbarát Klubot, amelynek a kényszerű szünet előtti rendezvényén beszélgettünk Fogas Andrással. A környékbeli híres bortermelő vidékről, Adonyból érkezett a barátaival. – Első alkalommal vendégként érkeztem, aztán annyira megtetszett nekünk, hogy mára már ötödik éve, tagok lettünk. Nem lehet megunni, mert rendszeresen megújul a program. Ez egy jó lehetőség arra, hogy megismerjük az ország minden területéről érkezett borászokat és az ő italaikat. Elismerem, hogy nagyon borzasztó és válogatós vendég vagyok, de ekkora választékból mindig talál az ember egy-két kedvére valót. A feltálalt vacsora és a borok között pedig csodálatos az együtt­állás… Természetesen vannak kérdéseink, de nem föltétlenül kritikusak. Itt még tanulni is lehet a boros­szakmáról. Az egri borvidék nem tartozik a kedvenceim közé, de ma este is kóstoltunk több fehérbort, illetve rozét is, ezért aztán köztük is találtam új kedvenceket. Mindent egybevetve, ez is egy nagyon jól sikerült este volt.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában