Öcsike 50 éves lett

Öcsike, anyukád keres

– Mindenki Öcsikének ismer, hogy kaptad ezt a nevet?

– A mozi előtt lógattuk a lábunkat a rockerekkel, amikor jött a szomszédasszony; Öcsike, anyukád keres. Több sem kellett a haveroknak, cikizésből elkezdtek öcsikézni. Van, aki csak most tudta meg a rendes nevem, hogy látta a Facebookon kiírva.

– A Dózsa mozi előtt ücsörgő műbőrdzsekis rockerek a ’80-as években szinte hozzátartoztak a városképhez. Belőled, hogy lett rocker?

– Hatéves lehettem, amikor a tévében meghallottam a Piramistól a Szállj fel magasra című számot. Ettől a zenétől kirázott a hideg. Ott kaptam egy impulzust, ami belém ültette a zene szeretetét. Az első magnóm egy MK27 volt, ezen a bátyám kazettáit hallgattam, ő két évvel idősebb volt nálam, sajnos 91-ben meghalt. A kazettáin többnyire kalóz koncertfelvételek voltak, P. Mobil, Hobó, Edda bulikról. Ezeket hallgattuk otthon. A rockzenét, az élő zenét így szerettem meg. ’82-ben voltam először P. Mobilon, itt Dunaújvárosban az ifiparkban. Egy osztálytársam csalt el a koncertre. Nem tudtam még akkor róluk semmit. 12 évesen óriási hatással volt rám a zenéjük és a kiállásuk is. Ez az életstílus megtetszett nekem, úgy gondoltam, hogy nekem is követnem kell őket. Diszkóba sohasem jártam, gátlásos is voltam, meg nekem a rock jött be. Aztán ezt a gátlást a szesz jól oldotta, így tudtam az utcákon hangosan énekelni a kedvenc dalaimat.

Ördögi körré vált

– Mikor kezdtél el inni?

– 15 éves koromban kezdtem el piálgatni, ami hétvégi szórakozásnak indult. Buliban ivott mindenki. Jó hangulatot adott, jól éreztük magunkat. Ekkor még a társaság és a beszélgetés számított, ehhez adott egy kis pluszt a szesz. Később már az volt a lényeg. Pár év alatt eljutottam oda, hogy napi szinten ittam. Ez egy ördögi körré vált, mert iszonyatosan beteg voltam másnaposan. Ilyenkor az ember ráiszik, hogy elmúljon.

– Valami lelki oka csak van annak, hogy rendszeresen ittál, mi volt ez?

– Gátlásos voltam, erre fogtam. Most már tudom, hogy ez csak egy kifogás volt arra, hogy miért ne maradjak józan. Igazából a problémák abból jöttek, hogy felelőtlen voltam és nem voltak céljaim. A seregben kezdtem el komolyabban inni. Egy évig voltam csak katona, de nekem sokkal többnek tűnt. Nem bírtam a kötöttségeket, nem éreztem magam szabadnak. A bezártságot és a szigort csak piásan tudtam elviselni. Voltak persze jó emberek bent, olyan is van, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Az életemet a pia tette ki. Szerettek az emberek, mert piásan sem voltam agresszív, hanem inkább jópofa, olyan öcsike fazon. Bárhova mentem, mindenhol meghívtak egy sörre vagy egy felesre. Én meg nem utasítottam vissza.

A pia erősebb volt nálam

– Meddig tartott ez a piás időszak?

– 25 évig. Ha valaki belekerül ebbe, tudja, hogy rossz úton jár. Én is többször megpróbáltam kimenekülni a pia hatalma alól. Rá kellett jönnöm, hogy nem tudom abbahagyni az ivást, amikor akarom. Sokan, akik ebben vannak, áltatják magukat, hogy bármikor abba tudják hagyni, de ez nem így van. A pia erősebb volt nálam. Többször voltam elvonón, ami kis időre megoldotta a problémámat, de végleges megoldást nem tudott adni. Hiába voltam a Csernusnál is, addig nem tudtam kigyógyulni, amíg szembe nem néztem magammal. El kellett fogadnom, hogy alkoholista vagyok. A felismerés kevés volt, nekem a változáshoz kellett egy-két esemény, ami észhez térített.

„Ekkor döntöttem el, hogy leteszem az üveget”

– Mik voltak ezek?

– Édesapám 2009-ben hunyt el. Édesanyám azt mondta, hogy neki szüksége van egy támaszra. Ő gyakran meglátogatott az elvonón, most neki volt szüksége segítségre. Ez nagyon szíven ütött. A másik, ami észhez térített, a kislányom volt. Óvodás korában el voltam tőle tiltva az ital miatt. Amikor iskolába ment volna, az anyjánál sem maradhatott. Ekkor döntöttem el, hogy leteszem az üveget és azért küzdök, hogy nálam helyezzék el a lányomat.

Kemény volt, de megérte

– Hogy sikerült megváltozni?

– 2009-ben befeküdtem az elvonóra, majd a vallásba és a zenébe kapaszkodtam. Vajk Laci elvitt egy gyülekezetbe, ahol ő zenélt. Tetszett, hogy van egy közösség, összetartók az emberek, jó a légkör, de a perselyezést nem szerettem. Kerültem a rossz társaságot, azokat az embereket, akikkel együtt ittam és bármennyire is furcsa, én a munkába menekültem. Ennél jobb terápia szerintem nem létezik. 2010. októbere óta nem iszom. Kemény volt, de megérte. A lányom 2011-ben kezdte a Dózsa iskolát, ekkor már velem lakott. Nagyon büszke vagyok rá! A Kézilabda Akadémián sportol az U15-ös csapatban. Dóri okos lány, az eszét az anyukájától örökölte. A Rudasba jár, közgazdásznak tanul, most elsős.

– Láttam bőrdzsekis fotót róla a Facebookon. Ő is rocker lett?

– Nem, dehogy. Ő más stílust szeret. Hála Istennek ő nem úgy akarja jól érezni magát, mint anno én. Az akadémiás lányokkal jár csak el ritkán, teljes mértékben megbízom benne! Józan, felelősségteljes lány. Mindene a kézilabda, küzd és harcol a céljaiért.

– Most már józan vagy, tíz éve nem iszol és vannak céljaid. Például stúdióba vonultál és felénekeltél két dalt.

– Egész életemben szerettem énekelni, de nem hittem el, hogy tudok is. Sokan biztattak, Dagi és Vajk Laci a Digitálból, a Rockbox, de legutóbb például a munkatársam, Kovács Laci mondta, hogy kezdjek valamit a hangommal. Bár gyerekként egy évig jártam a zeneiskolába hegedűre, de a szolfézs miatt hamar abbahagytam. Énektanárnál sohasem voltam még. Nemrég találkoztam Futó Gáborral és Mészáros Krisztinával, akik a Bakelit stúdiót és az énekiskolát vezetik. Krisztinától vettem pár órát és úgy gondoltam, hogy 50 éves koromra meglepem magam egy komoly stúdiófelvétellel. Így készült el két szám Gábor és Krisztina segítségével. Gábor a zenét készítette és rögzítette a felvételt, Krisztina pedig velem énekelt. Ez egy jó emlék lesz nekem majd később.

Még előttem az élet

– Amikor meghallottam a felvételeket, az jutott eszembe, hogy mi lett volna belőled, ha 15 évesen komolyabban foglalkozol az énekléssel.

– Nagyon érdekes, amit mondasz. Futó Gábor szinte szó szerint ezt mondta. Mindig is vonzott a zene. Énekelni pedig nagyon szeretek. A piálást kihagytam volna az életemből. Az utóbbi időben 4 ember temetésén voltam, akik szerintem a szesz miatt haltak meg. A mostani eszemmel elkerültem volna az ivócimborákat és biztos, hogy megtanultam volna énekelni. Jogosítványt szereztem, sokat utazok, edzeni járok, kezdem bepótolni azt, amit kihagytam. Édesanyám sokat segít, óriási terhet vesz le a vállamról a gyermekem nevelését illetően, mos és főz ránk, az anyagiakat meg én próbálom megteremteni. Jól érzem magam a bőrömben, még előttem az élet, ahogy mondani szokták az élet ötven fölött kezdődik!