Már a rómaiak is szerették a hurkát

A véres hurka ennek az ételféleségnek az egyik legősibb fajtája, már az Odüsszeiában is szerepelt. Homérosz mint vérrel, zsírral töltött belet írja le az ételt, amelyet az ókori görögökön kívül a rómaiak is előszeretettel fogyasztottak. A véres mellett a májas hurka is igen elterjedt Európa több országában. A magyar és a német konyhán kívül az osztrák, a horvát, a szlovén, a szerb, a holland, a fi nn, a svéd és a román gasztronómiában is megjelenik a májas hurka. A hurkákról az első írásos recept a rómaiak sztárszakácsától, Apiciustól maradt az utókorra. Instrukciói szerint főtt tojásra, finomra vágott fenyőmagra, vékonyra szeletelt hagymára van szükség, amelyeket össze kell keverni a megborsozott vérrel, és ezt az elegyet kell a disznóbélbe tölteni. Amikor ezzel megvagyunk, már csak meg kell főzni. A rómaiak annyira kedvelték, hogy utcai kifőzdékben is árulták a különféle hurkákat.

A rómaiak a hódításaik során Európa nagy részével és a Brit-szigetek lakóival is megismertették a disznótorok hagyományos ételét. A német törzsek az 1. században már készítettek a hurkához hasonló ételeket, de a hurka igazi népszerűsége a középkorban kezdődött, elsősorban a szegényebb néprétegek körében. A levágott állat romlandó belsőségeit a hurka készítésével könnyen és takarékosan felhasználhatták, és ha megfelelően tartósították, akkor egy darabig el is állt, így nem fogyott ki a család éléskamrája. Ekkortájt, a középkorban váltak a gabonafélék a bélbe töltött massza elengedhetetlen részeivé.