Sike Balázs humora és szakmaisága

Sike Balázsról már sok jót hallottunk, de személyesen csak néhányan ismerték a Dunaújvárosi Borbarát Klub tagjai közül, akiknek borkóstolót nyújtott a Corner kávéház különtermében.

Már a belépése pillanatában magára vonzotta a figyelmet. A jelenlévő hölgyek egyből kimondták, úgy néz ki, mint egy igazi sármos szívtipró, mások gyanús művészfélét láttak benne, és volt, aki egyenesen zenésznek gondolta. Aztán a jó humorával, imponáló szakmaisággal és a remek boraival alaposan bemutatkozott. Amit lehet, át is adjuk belőle.

– Szőlész-borásznak született?

– Nem feltétlenül, inkább gyereknek – mondja nevetve. A családunkban voltak, akik űzték ezt a műfajt, de isten­igazából nem volt egy birtok jellegű összeállt infrastruktúránk, amit át lehetett volna venni. Mondhatjuk, hogy ez a mi vállalkozásunk egy igazi elsőgenerációs kaland. Ahogy az életet, úgy a borászatot is többféleképpen lehet csinálni. Szeretek a dolgok végére járni, és amibe belekezdek, azt jól elvégezni. Úgy, hogy ne legyenek benne megalkuvások, és ne kelljen megmagyarázni, hogy miért nem olyan, mint lehetne.

– Hol szerezte a tudást?

– Az alapokat a Kertészeti Egyetemen szereztem meg, az összes többi pedig itthon és a külföldön szerzett tapasztalat. Az is nagyon fontos, hogy tanuljunk a különböző évjáratok eredményeiből, még ha nem is csak a saját pincészetünkben szereztük azokat. A palackok külcsínével is sokat foglalkozunk, mert el kell jutnunk odáig, hogy felkeltsük az érdeklődést és megszerezzük az új vásárlókat. Azt gondolom, hogy elég tudatos borászat vagyunk. Nagyon intenzíven, fizikailag is benne vagyok a folyamatokban, a szőlőben és a pincében egyaránt.

– A további célok?

– A piacon az alap Skizo borainkkal kezdtünk a piacból egy részt kiharapni magunknak az elmúlt tíz év során. Ezek mellett mindig voltak kisebb, nem reprodukálható válogatott tételeink, amelyek már a borász egyéniségének egy másik részét mutatják be, ezért lettek ezek a Skizo borok.

– Milyen lett az idei évjárat?

– Az idei esztendő egy nagyon emlékezetes évjárat lesz, amit a borkedvelők meg fognak maguknak jegyezni. Nagyon jó paraméterekkel és egészségi állapotban szüreteltük a termést. Azt kell mondjam, hogy nagyon ígéretes minden tétel.

– Milyen borversenyeken indulnak?

– Nyilvánvalóan vannak alap borversenyek, amiket nem nagyon lehet kihagyni. Itt van például a klasszikus, Miklós-napi rozé borverseny, ami a napjainkra igen népszerű lett. Nagyon korán van, mindenki a friss borait hozza, és az ott született eredmények egy kicsit igazodási pontnak számítanak a rozé műfajon belül.

– Komoly presztízs értéket képvisel a VinAgora nemzetközi borverseny, amire mindig küldünk mintákat. Külföldön idő, energia és figyelem hiányában még sohasem indultunk.

Az új generáció

Fiatal, világot látott emberek, akik már rég túl vannak a boros világba vezető út ismerkedési szakaszán, ahogy a megkedvelésén is. A véleményük karakteres, s bár a másokét tiszteletben tartják, a magukét nem igazítják hozzá.

Busi Balázs: – Európa számos helye után az elmúlt két évben Spanyolországot és Portugáliát is alaposan körbejártuk. Róluk jól tudjuk, hogy elég komoly bortermelő vidékekkel büszkélkedhetnek. Igaz, hogy az utóbbiban nagyon sok egészen kiváló bort fogyasztottam, de a magyar boroknál jobbakat sehol sem ittam, és erre legyünk is büszkék.

– Mit vár egy ilyen borkóstolótól?

– Egyrészt én is laikus vagyok ebben a tudományban, és ezért rengeteg dolgot lehet tanulni ezektől az emberektől, akik a borbemutatókat tartják. Elsőként azt az alázatot, amit a szakma iránt mutatnak. Másrészt olyan dolgokat mesélnek el a pályafutásuk kapcsán, amelyeket minden magyar embernek fontos lenne megismernie. Azt nem mondom, hogy érteni kell hozzá, de sokkal jobban ízlik a bor, ha megismered azt a tevékenységet, aminek a nyomán ez a csoda megszületett és a poharadba került. Ebben van egy kis romantika is, ami rám mindenképpen hat.

Bartalos Norbert: – Igazából nem mondanám magamat egy nagy ivós embernek, de havonta egyszer rászánom magamat egy ilyen esti időtöltésre. Kiváló emberek között, remek környezetben, finom ételeket és borokat fogyasztva tudunk a párommal és a kedves barátainkkal egy, másfél, két órát eltölteni úgy, hogy közben mentálisan feltöltődünk egymástól. Erre az elfoglaltságra meg kell érnie az embernek.

– Ilyenkor egy kicsit habzsoljuk az élvezeteket, ami, el kell ismerni, hogy jól is esik. Esténként többféle bor kerül a poharunkba, és persze nem mindegyik lesz a kedvencünk. Ettől nem vagyok megsértődve, mert ezt természetesnek találom. Az itt szerzett élményeim segítségével ma már sokkal nagyobb biztonsággal választok egy palack bort az ünnepi asztalunkra, mint mondjuk öt évvel ezelőtt.