Hogyan vehetjük ki a megmaradt szabit?

Az év vége jellemzően rohanással telik nemcsak a vásárlás és az ünnepi készülődés miatt, hanem a munkahelyeken is. Jellemző, hogy többeknek csak decemberben realizálódik az, hogy munkavállalóként még nem vette ki időben az éves szabadságát, ugyanakkor annak kivétele már átnyúlna a következő évre. A mostani cikkünkben a szabadság kiadásának szabályait tekintjük át.

A szabadságok kiadása és kivétele mindig aktuálissá válik az év vége közeledtével. A rendes szabadság kiadásáról a Munka Törvénykönyve rendelkezik, meghatározva azokat a szigorú szabályokat is, melyek a szabadság kiadására vonatkoznak. Eszerint az alapszabadság egy évben 20 nap, azonban a törvény a munkavállaló életkora alapján azt további pótszabadsággal növeli. Ezenfelül még – a törvényben meghatározott indokok fennállása esetén – az alapszabadsághoz további pótszabadságok adódnak, úgymint például a gyermek után járó pótszabadság.

A szabadság kiadása kapcsán is részletes szabályokat tartalmaz a törvény. Sokan nem tudják, de a szabadság nagyobb részével a munkáltató rendelkezik, legalábbis abban az értelemben véve, hogy azt mikor adja ki a munkavállaló számára. Ugyanakkor változatlan az a rendelkezés, miszerint a munkáltató évente 7 munkanapot, legfeljebb 2 részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezt az igényét a munkavállalónak a szabadság megkezdését megelőzően legalább 15 nappal kell a munkáltató számára jelezni.

A gyakorlatban a legtöbb esetben – legalábbis az általános munkarendet figyelembe véve – a felek közösen megegyezve, rugalmasan tudják a szabadság kiadását kezelni. De senkiben ne legyen kétely afelől, hogy a szabadságot főszabály szerint az esedékességének évében kell kiadni. Ebből akár az is következhetne, hogy ha valaki mégsem vette ki az éves szabadságát vagy annak egy részét, akkor az december 31. napjával el is „veszne”. Ez nem így van, és a törvény meghatározza azokat a kivételes eseteket és módot, amikor a szabadság mégis „átvihető” a következő évre.

Ezek az esetek az alábbiak: Ha a munkaviszony október 1-jét követően kezdődött, akkor lehetőség van arra, hogy a munkakezdés évében esedékessé váló szabadságot a munkáltató a következő naptári év március 31. napjáig adja ki.

Az is előfordulhat, hogy a munkavállaló oldalán áll fenn olyan körülmény (például betegszabadságon vagy táppénzes állományban volt), mely miatt nem volt lehetőség a szabadság kiadására az esedékesség évében. Ebben az esetben a körülmény megszűnésétől számított 60 napon belül kell a szabadságot kiadni.

A fentieknek azonban az ellentéte is előfordul, tehát a munkáltatónál is felmerülhet olyan körülmény, ami miatt a szabadság kiadása nem lehetséges. Ilyen eset lehet például, amikor a munkáltatónál kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő helyzet áll fenn. Ilyenkor a munkáltató módosíthatja a szabadság kiadásának időpontját, de az is előfordulhat, hogy a munkáltató a szabadság megszakítására kötelezi a munkavállalót. Ez utóbbi esetben természetesen köteles megtéríteni a munkavállaló ezzel össze függő kárát és költségeit. Ugyanakkor a súlyos gazdasági érdekre, okra hivatkozva az is lehetséges, hogy a munkáltató a kollektív szerződésben teszi lehetővé, hogy a szabadság egynegyedét az esedékességet követő év március 31. napjáig adja ki.

(forrás: das.hu)