Az apaságot nem tanítják a lelkésznek

A Gastroblues Fesztiválnak évek óta vendége Jenei Károly, Visk református lelkésze. Legutóbb december hetedikén járt a Duna-parti településen, amikor a Gastro­blues Fesztivál lemezbemutató koncertjeit tartották a Csengey Dénes Kulturális Központban. Ez alkalommal beszélgettünk Jenei Károllyal, aki 2009 óta vezeti a kétezer-négyszáz lelket számláló gyülekezetet.

– Az adventi időszakot éltük, a karácsonyi ünnepre való felkészülés jegyében. Ukrajna nagy része ortodox vallású, emellett nem túl kedélyes napjainkban az ukrán–magyar viszony. Ilyen helyzetben egy magyar református közösség hogyan tud készülni az ünnepre?

– Valóban feszült most a két ország viszonya, a donyecki konfliktus, s az elmúlt évek parlamenti döntései beárnyékolják a mindennapokat. Az ország új vezetése sem tudott eddig eredményt elérni, sem szociális, sem gazdasági kérdésekben, sem a „nyelvtörvény” vonatkozásában. Azonban a nagy vallási ünnepekkel, így a karácsonnyal sincs semmilyen gond. A görögkatolikus ruszinokkal több száz éve együtt élünk itt, kevés ukrán vagy orosz van nálunk, ők a szovjet rendszer hagyatékai. Egyébként a karácsonyi készülődésünkhöz sokszor a pravoszlávok is csatlakoznak.

– A kisebb településeken Magyarországon is jobban tartják a régi szokásokat az emberek, mint a nagy városokban. Gondolom ez önöknél is így van. Hogy néz ki egy magyarlakta kárpátaljai település karácsonyi előkészülete?

– Nálunk is jön a modern világ, de ilyenkor még az elvándoroltak is hazajönnek karácsonyra, hiszen mindenkit várja a szülőfaluja. A készülődés során a nagyszülői szokásokat tartjuk életben. Kántálunk, betlehemezünk. A betlehemezés olyan egy kicsit, mint a húsvét, a gyerekek vagy pénzt vagy ételt várnak és kapnak, de vannak, akik csak tiszteletből betlehemeznek. Érdekes, hogy az itteni romák is kántálnak, betlehemeznek, méghozzá magyarul és nagyon szépen csinálják.

– Ön családos ember, vagyis az ünnepeket együtt kellene töltenie a gyerekeivel, viszont ott a szolgálat, ami megnehezíti ezt.

– Komoly feladat a szolgálatot és a családot összehangolni, figyelni kell, lépni kell az időt. Nálunk szenteste reggel van, mert utána napközben a hívekkel élek, istentiszteletek, úrvacsorák. Az ünnep lényegét, a család békességét, a szeretetet nagyon nehéz megtartani. Nálunk a gyerekeknek a karácsony azt jelenti, hogy apa nincs otthon. Nem hittem volna, hogy apának lenni majd ilyen nehéz lesz. Az apaságot sem tanítják a lelkészeknek. Arra kell törekedni, hogy a szavaim és az életem fedjék egymást. Az az igazság, végig futom a karácsonyt.

– Paksra hosszú évek óta jár, hogyan alakult ki ez a kapcsolat?

– Paks Visk testvérvárosa, és egyszer benne voltam egy viski küldöttségben, amelyik Paksra jött. Akkor merült fel, hogy a Gárdai György által szervezett bluesfesztivál tudna a gyerekeinknek segíteni. A blueszenét addig nem nagyon ismertem, de azóta már nagyon megkedveltem. A paksi együttműködés egészen különleges. Más itt a segítségnyújtás, mint sok helyen. Nem a feleslegessé vált, már nem használt dolgokat ajánlják fel, és nemcsak az ünnepekhez kötődik az ő segítőkészségük. A mindennapok méltóságának megoldását segítik elő.

Sajnos fogyó tendenciát mutatnak

Az 1270-től nyilvántartott viski római katolikus gyülekezet a szebeni szászokkal való rokoni kapcsolat révén korán megismerte a lutheri reformációt, és 1524-ben Pál nevű plébánosával együtt áttért a protestáns hitre, majd 1556-ban kálvinista lett. Ettől kezdve valamennyi református lelkész nevét ismerjük. A gyülekezet lélekszáma 2000-ben 3242 volt. Jelenleg 3220 körül van. Fogyó tendenciát mutat, a temetések száma évek óta jóval meghaladja a keresztelőkét.

A hétköznapi istentiszteleteket harminc-negyven, a vasárnapiakat háromszáznegyven lélek látogatja, a nagyobb ünnepeket több mint ezer. A gyermekek hitoktatása hat­éves kortól folyik, rendszeres a hitmunka. (refua.tirek.hu)