Ebédre friss, finom töpörtyű és pecsenyék kerültek az asztalra

A műszak kora reggel kezdődik, a derékhad egy könnyű sziesztát kap délutánra, majd este újból találkoznak a közös vacsorára. Aztán hajnalig táncolnak. Boldogan telik az idejük egész nap. Közben óvatosan kifaggattuk azokat, akik hagyták magukat…

A művelődési ház és könyvtár vezetője erre a napra háziasszonnyá változott. Nyúl Gabriella számára ez nem volt újdonság.

– A hivatalos gyülekező reggel fél hétkor volt. Több mint nyolcvanan jöttünk össze! Három hízót vágtunk, de nem minden falatkája került a mai terítékre, hiszen lesz még olyan rendezvényünk, ahol felhasználják a részeit. Még augusztus huszadikára, az új kenyérre való pecsenyezsír is jut belőle.

– A fődíj például a legnagyobb disznófej lesz! Ne nézz ilyen döbbenten, finom kocsonyát főznek majd belőle! Nálunk semmi nem megy veszendőbe! Reggelire hagymás vért, a kényesebbeknek tojást sütöttünk. Ebédre a friss töpörtyű és a pecsenyék kerültek az asztalra. Erre a lakomára a Rozmaring nyugdíjasklub tagjait hívtuk meg. A böllérek délre elvégezték a feladatukat.

Vacsorára orjaleves és toros káposzta készült. Nagyon finom, ahogy a friss sült kolbász és a hurka is. Ezen az estén mindenki nyugodtan falatozhatott, hiszen a Horváth Csabi zenéjére alaposan fölhasználhatta a plusz kalóriáit.

Horváth István egy csendes embernek tűnik. Valamivel azonban biztosan kivívta a társai elismerését, amit ő egy szolid mosolygással visel– Nem kellett ám itt nagyon főnökösködni, mert ők is értik ezt a mesterséget, de mondjuk lehetséges, hogy én többet gyakorolom. Néhány szóban megbeszéltük a fontosabb dolgokat, aztán nekiálltunk. Így vagyunk az ízesítéssel is. Teljesen megbízom bennük. A lényeg, hogy összhangban, jókedvűen dolgozzunk.

– A számomra korábban elkezdődött a disznóvágás szezonja, már jó pár helyen jártam. Azokon a napokon korán indulok, de előtte el kell látnom a lovaimat, és utána kezdődhet a böllérkedés. Még élvezem, főleg ezzel a társasággal. Majd az ötvenedik után már más lesz a helyzet.

Az előszállási közös disznóvágáson a falu vezetői is megfogják a munka végét. Farkas Imre a délutáni műszakot már a katedrán töltötte, de a helyettese, Stadler Gábor még délután is szorgoskodott.

– Azt nem mondanám, hogy ennek a munkának minden részletét ismerem, ezért szívesen meghallgatom az idősebbek tanácsait is. Ma például az abálásra is figyeltem. Ebbe mennek a belsőségek, a szív, a tüdő, a máj, a lép, és a fej és másfajta húsok, de a bőrke is, hogy összetartsa a sajtot és a hurkát. Amikor elkészül, igazi finomság lesz belőle. Mindenkit megnyugtatok: igaz, hogy nem mondhatjuk a modern konyha részének, de nem lesz semmi bajunk tőle. Gyönyörű jószágokból készült, a hatósági állatorvos is bevizsgálta és jóváhagyta a feldolgozásukat!

Kanik Szilvi egy hatalmas ugrással egy multiból érkezett:

– Nálunk otthon, gyakran vannak hasonló mulatságok, jól föltalálom magamat benne. Különösebb hússütő rutint azért ne várjál tőlem! Jó kedvünk van, szívesen csináljuk, szinte az egész falu benézett már, hogy lássa a munkánkat.

– Egy dologra erősen fölhívták a figyelmemet: ez hússütés és tilos szétfőzni. Ez viszont most nem jött össze… Ez az adag nem lett valami szép, de kóstold meg, biztosan finom! Este visszajövünk vacsorázni, és utána hajnalig táncolunk!

Györki István mindenre és mindenkire figyelt:

– Éjszakai műszakból érkeztem… Horváth István barátom itt a böllér, mi pedig a segítői vagyunk. Persze itt van a feleségem is, és amikor ő azt mondja, hogy pakolni kell, akkor bizony azt csináltam. A mosogatásra sem mondtam nemet. Mellette ma úgy jött ki a lépés, hogy az összes asszonyság is a főnököm volt. Ez persze nem nehéz szakma, mert itt Előszálláson csak csinos nőket láthatunk!

Farkas Balázs sem most kezdte:

– Szerencsére nem volt olyan feladat, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen, ezt inkább nem kérem. Nem sokat állt a munka, mert igaz, hogy bulis a hangulat, de azért időben akartunk végezni a dolgunkkal. A lendülethez a szúró pálinka a kulcs. Az alapos munkához föltétlenül szükség van rá.

Kiss Gábornak igazi multi funkciót akasztottak a vállára:– Ez a disznóvágás egy különleges ünnepség a számunkra. A hurka-kolbász és az oldalas szállítása a sütőkemencéhez és vissza is, az én dolgom. Ez egy igazi bizalmi feladat. A hangulat nagyon jól alakult. Közben mindenféle, ilyenkor szokásos finomságokat kóstolgattunk, a gyalogosan érkezők ittak is rá. Délre a harmonikás is megérkezett, így aztán akár nótaszóval visszük tovább a lendületet. Az esti táncban már nem vagyok valami jó, de azért abba is beleállok.

A helyi általános iskola vidám és ügyes, disznóvágásos kommandójának véleménye:

Szemler András: – Nálunk otthon már nem egyszer volt disznóvágás, és szívesen segítettem mindenben, amit apu szokott mondani.

Madár Lilla: – Sok dolgunk volt. Amikor nálunk van ilyesmi, inkább bent maradok, mert nem szeretek a húsokhoz hozzányúlni, de ha készen van, szívesen elfogyasztom.

Újhegyi Georgina: – Otthon is szoktam segíteni, amikor fölvágják a húsokat, és a mosogatásban is. Szóval majdnem mindenben.

Bálint Rebeka: – Leginkább a terítés volt a nekem való. Ahogy most végignézek az asztalokon, meg is vagyok a munkánkkal elégedve, mert szép lett, de inkább otthon fogok ebédelni!

Szabó Sarolta: – Nekem a terítés és a hússzeletelés volt a kedvemre való. A főzésből még csak az alapokat próbáltam ki.

Brainer Kiara: – A mai napban kellemes dolgok is voltak. A hús darabolása nekem is tetszett. Nem vágtam el a kezemet, pedig ez egy veszélyes szakma!