Ha nyár, akkor a háziasszonyok a befőzéssel vannak elfoglalva

Évtizedekig nem volt divatos folytatni a nagyanyáink, őseink gyakorlatát, hogy ami megtermett, amit adott erdő-mező, azt különböző eljárásokkal, praktikákkal tartósították, hogy télen, amikor szűkösebb a természet áldása, akkor elővehessék a gondosan eltett lekvárokat, kompótokat, savanyúkat, szárított, aszalt különlegességeket.

Hiába no, a hazainak nincs párja a lekvárok terén sem

Sokáig nem volt divat a befőzés. A konzerv­ipar termékei beszüremkedtek az éléskamrákba, s amikor szinte fillérekért lehetett kapni befőttet, kompótot, akkor nem volt érdemes bíbelődni az eltevéssel. A nagyüzemi gazdálkodással leszoktatták az asszonyokat a házias fortélyokról. A boltban mindig mindenből van mirelit, szárított, félkész, konzerv, tartós. Lehet, hogy nincs gombaszezon, de nem ördöngösség hozzájutni: kedvünk szerint vehetünk sós lében tartósított gombafejeket, szeleteltet, fagyasztottak, szárítottat, őröltet, kinek milyenre van gusztusa.

Aztán a fogyasztói társadalom sugallta bőség elmúltával megtanuljuk becsülni a sajátot, a keveset, a drágát, a finomat. Megnő a saját készítésű pritamin ázsiója, mert tudjuk, hogy abban semmilyen káros adalékanyag nincs, csak a színtiszta zöldség. Egy kiadósabb lekvárfőzés után nyugodtan kiszámolhatjuk, mennyit spóroltunk, ha a háromdecis üvegnyi áfonyalekvár árát megnézzük a boltban…

Aki még elleshette idős rokonságtól, hogyan kell megtölteni az éléskamrát a földi jóságokkal, az igazán szerencsésnek mondhatja magát, jóllehet az internetnek köszönhetően járatlanul is hozzájuthatunk minden tudnivalóhoz. Ugyanakkor a mai asszonyok dolga sokkal könnyebb, hasznos berendezések, praktikus készülékek vannak segítségünkre. A szaliciles vízben elmosott üvegeket nem kell cseppmentesre szárítanunk, a csírátlanításnak az 50-60 másodperces mikrózás tökéletesen megfelel, az aszalást találékony szerkezet végzi, celofán és spárga helyett pedig patenten záródó csavaros vagy csatos üvegeket vehetünk, maga a főzés pedig feleannyi idő az indukciós főzőlapokon.

Azt az időt persze nem élhetjük újra, amikor katlan fölött kevergették a fortyogó szilvalekvárt, vagy amikor dézsában taposva érlelték a savanyú káposztát, de napjainkban is megtapasztalhatjuk a téli eltevés örömét. Csoda jó érzés végigpásztázni a spejz polcaira pakolt színes üvegeken, amikbe szó szerint a nyár ízeit pakoltuk bele.

Érdemes megfogadni egy tanácsot: az üvegeket mindig címkézzük fel, bármennyire is azt gondoljuk most, hogy emlékezni fogunk rá, mi van benne s mikor készült, csalatkozhatunk: felnyitjuk az üveget, s akkor derül ki, hogy nem sárgabarackdzsem az, hanem lecsóalap... Az üvegeinket szépen fel is öltöztethetjük, különösen, ha ajándékba szánjuk. Merthogy nem ciki manapság egy finom lekvárt vagy dzsemet vinni vendégségbe! Ugyanolyan, mint amikor a gazda a saját borát a hóna alá csapva sétál át a szomszédba.

Hónapok múlva, a tél kellős közepén, ha felbontunk egy kompótot, érezzük majd az érett gyümölcs illata mellett a Napot, ami megérlelte, a szellőt, ami megsimogatta, s magunk elé képzelhetjük a döngicsélő méheket, s még a langyos záport is. Amikor a fahéjas szilvadzsemmel kent palacsinta után szó szerint értve megnyalják mind a tíz ujjukat a vendégek – akkor érezhetjük mostani munkánk után az elégedettséget.

A spejztól a tüllzacskóig, avagy amit a háziasszonynak tudnia érdemes

A városi lakásban élőknek ki kell tapasztalniuk, hogy milyen a spejz szellőzése, klímája, ugyanis a nagyon meleg ­helyeken megbarnulnak a kompótok és megbuggyannak a savanyúságok.

Ha csak színét veszti a gyümölcs, a lekvár, azok süte­ményekhez még remekül felhasználhatók.

A szárított növények és aszalványok, zöldfűszerek a levegős, de zárt helyet szeretik, (jól záródó doboz, tüllzacskó), akkor nem eshet bele a moly, de megőrzik aromájukat. A babot, lencsét érdemes egy-két napra a fagyasztóba tenni, majd kiterítve megszárítani. A dobozba, zsákba rakjunk tisztára mosott, szárított diólevelet, ez elűzi a kár­tevőket.

A gomba tönkjét sokan nem teszik bele az ételbe, kidobni azonban vétek. A tönköt vékonyra szeletelve szárítsuk meg, tegyük zárható papír vagy vászonzacskóba, kiválóan fűszerezhetjük vele (akár őrleményt készítve) a leveseket, húsokat. A gyakorlottabb háziasszonyok elkészíthetik a szárított zöldségekből a saját fűszerkeveréküket, vegetájukat is, ízlésük szerint.