Gyerektartás – gyermektartásdíj

Gyorsan lezárható a kérdés, ha a felek együttműködve meg tudják határozni a gyermek indokolt szükségleteit, illetve mekkora összegel járul majd hozzá a gyerektartáshoz. A feleknek lehetőségük van arra, hogy a vagyonközösség megszüntetésénél és a gyermekelhelyezés során megegyezzenek a tartásdíj összegéről. Ez megtörténhet peres eljárásban, de azon kívül is. Mivel a peres eljárás során megszületett egyezségnek ítélettel azonos hatálya van, ezért nem fizetés esetén végrehajtásnak van helye. Abban az esetben, ha peren kívül egyeztek meg a felek, akkor először bírói útra kell terelni a jogvitát, s csak utána következhet a végrehajtás kezdeményezése.

Ha a felek között a megállapodás nem jön létre, akkor a bíróságnak kell döntenie a gyermektartásdíj mértékéről. A tartásdíj összege a kötelezett átlagos havi jövedelmének 15-25 százalékát teheti ki, de összességében nem haladhatja meg a jövedelem 50 százalékát. A gyermek alapszükségleténél figyelembe kell venni a gyermek korát és egészségi állapotát, de a lakhatás, a ruházkodás, az élelmezés, valamint a taníttatás költségeit feltétlenül fedeznie kell az összegnek. Nem ritka, hogy extra kiadások merülnek fel (pl. számítógép-vásárlás, külföldi tanulmányok), ám ezek finanszírozását nem lehet a kötelezettel finanszíroztatni. Alapvetően a gyermek nagykorúságáig jár az összeg, de ha például érettségi előtt néhány hónappal már betölti a 18. életévét, úgy kitolható a végzettség megszerzéséig ez az idő.

Amennyiben továbbtanul, és akár felsőoktatási intézményben, akár OKJ-s szakképesítés keretein belül szakmát kíván szerezni, úgy a nappali tagozaton történő tanulás végéig, de körülbelül a 23-25 éves koráig jár.