Büszkék lehetünk a magyarság keleti hírvivőjére, tudósára

1842. április 11-én az indiai Dardzsilingben elhunyt Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, kutató, az első tibeti–angol szótár megalkotója. 1933-ban Japánban Kőrösi Csoma Sándor lett az első európai, akit bodhiszattvának, azaz buddhista szentnek nyilvánítottak. Ő az első nyugati ember, aki ilyen elismerésben részesült. Szobrát, amely meditáló helyzetben ábrázolja, 1933. március 7-én ünnepélyesen elhelyezték a Japán Császári Múzeumban, a legmagasabb rangú tisztviselői kar jelenlétében.

Jókai És mégis mozog a föld! című regényének Barkó Pál nevű szereplőjét Kőrösi Csoma Sándorról mintázta.

Ősei nyomát kutatva

Kőrösi Csoma Sándor 1784. március 27-én született a székelyföldi Kőrösön (ma Csomakőrös). Édesapja Csoma András határőr katona volt, édesanyját Getse Krisztinának hívták. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort. Már diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben sikeresen befejezte gimnáziumi, 1815-ben pedig főiskolai tanulmányait. Németországi útja során rengeteget tanul és tapasztal, nemsokára már 13 nyelven írt és olvasott!

Az erdélyi származású tudóst a magyar közvélemény a magyarság kutatójának tartja számon, pedig legjelentősebb munkája a tibeti–angol szótár megalkotása volt, amelyet egy himalájai kolostorban szerkesztett meg, egy tibeti láma segítségével. Sohasem adta fel eredeti célját: a magyarság eredetének kutatását, így 1842-ben, 58 évesen sokadik alkalommal próbált eljutni Tibetbe, majd onnan az ujgurok földjére, ugyanis meg volt győződve róla, hogy „a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal.” Útban Tibet felé malária következtében elhunyt.

Egy zseni volt

Ázsiai utazásait 1819-ben kezdte, ekkor hagyta el örökre hazáját, először Bukarestbe, majd tovább Szófiába ment. 1820. február elején érkezett meg Konstantinápolyba, majd innen az egyiptomi Alexandriába utazott. Tanulmányozni szerette volna ott az arab nyelvet, de néhány hét múlva pestisjárvány miatt távozott. Májusban egy karavánnal, ázsiai öltözetben Moszulba érkezett, ahonnan a Tigris folyón át hajón ment Bagdadba. Másfél hónap múlva elhagyta a török szultán birodalmát, és perzsa területre lépett, októberben érkezett meg Teheránba. Itt fél évig maradt, megtanult perzsául, majd 1821. március 1-jén iratait hátrahagyva örmény kereskedőnek öltözve továbbindult. Itt használta először a Szkander bég nevet. Hazájával megszakadt minden kapcsolat, itthon halottnak hitték. Kőrösi 1822. január 6-án átkelt a Hindukus hegyláncain, eljutott az afganisztáni Kabulba, később pedig Kasmírba. Júniusban érkezett meg Nyugat-Tibet, vagy más néven Ladakh fővárosába, Lehbe. Kasmírban találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki átolvasás végett odaadta neki az Alphabetum Tibetanum nagy kötetét, amelyben megismerte a tibeti irodalmat. Abban reménykedett, hogy miután megismeri a tibeti nyelvet, így összefüggést találhat az ősi magyar eredettel, majd szerződést kötött egy tibeti nyelvtan és szótár elkészítésére. 1823. június 26-án Kőrösi Csoma Sándor megérkezett Zanglába, ahol a lehi királyi udvar bizalmi embere, Szangye Püncog fogadta. A zanglai kolostorban több mint egy évig dolgoztak. Itt ismerkedett meg a buddhizmussal. Ottléte alatt számtalan tibeti nyelvű könyvet olvasott át. Elkészült Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket. Kőrösi Csoma itt a legnagyobb hidegben, egy 9 négyzetméteres cellában, a fűtést jelentő tűz nélkül volt kénytelen dolgozni, mert a kéménytelen szobában, a tibeti szokás szerint földre rakott nyílt tűz maró füstje miatt képtelen volt olvasni. Fő eledele a jakvajas tea volt campával, ez egy pirított, hántolatlan árpából készült finomliszt. A campa nagyon hasonlít az Észak-Kínában közkedvelt pirított búzaliszthez. A különbség az, hogy a kínaiak először megőrlik a búzát, és a lisztet pirítják meg, a tibetiek viszont az előzőleg megpirított árpát hántolatlanul, a héjával együtt őrlik meg.

A tibeti ruhát viselő Kőrösi Csomát, aki több nyelven is folyékonyan beszélt, a brit gyarmati hatóságok kémnek nézték, így eleinte különböző módon hátráltatták munkáját.

Tudományos igényesség

1825 augusztusában érkezett a kanami kolostorba, ahol befejezte a tibeti–angol szótárát és a tibeti nyelvtant, majd elkészített egy buddhista terminológiai szótár kéziratát, valamint több értekezési vázlatot. Ezt követően Kalkuttába utazott, ahol a Bengáli Ázsiai Társasághoz (BÁT) került munkatársnak. Itt beköltözött a BÁT épületébe, egy apró szobába, amit alig hagyott el és a társaság könyvtárának rendezésébe fogott. A munkába bevonta saját gyűjtésű anyagát is. 1832-ben megjelenik a BÁT tudományos folyóirata, a Journal of the Asiatic Society of Bengal első száma, benne Csoma első cikkével. 1840-ig még 13 cikket, tanulmányt publikált a lapban. A legnagyobb siker mindenféleképpen az volt, hogy nyomtatásra készek lettek Kőrösi kéziratai. A Tibeti-Angol szótár, A tibeti nyelvtan, valamint egy terminológiai szótár. A kalkuttai baptista nyomdában készültek a művek. A könyvek 1834. január 5-én jelentek meg 500-500 példányban, amikből Csoma 50-50 kötetet hazaküldött erdélyi és magyarországi szétosztásra.

Húsz nyelven beszélt

Húsz nyelven – magyar, latin, ógörög, német, francia, angol, orosz, szláv, héber, arab, török, újperzsa, szanszkrit, tibeti, hindusztáni, bengáli, pushtu, muhratta és román – beszélt, írt és olvasott.

Hátralévő éveiben még néhány utazást tett, a páratlan tudással rendelkező kutató március 24-én Dardzsilingbe érkezik, ahol hamarosan megbetegedett. Mocsaras, vizenyős területeken kelt át gyalog, és valószínűleg maláriát kaphatott, bár egyesek szerint megmérgezhették, de erre nincs egyértelmű bizonyíték.

Kőrösi Csoma Sándor 1842. április 11-én hunyt el, a helyi európai temetőben helyezték örök nyugalomra.

1844-ben az Ázsiai Társaság síremléket állított neki, amelyre 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia és szülőfaluja is emléktáblát helyezett. Sírja zarándokhellyé vált, ahol tibeti szerzetesek rendszeresen végeznek ma is szertartásokat tiszteletük jeléül.

Ma is tisztelet övezi

1956-ban Berlinben megalakult a Kőrösi Csoma Sándor Nemzetközi Buddhológiai Intézet. 1967-ben, halálának 125. évfordulója alkalmával a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított.

Kőrösi Csoma Sándor a különböző kultúrák közeledését idézte elő, neve keleten nagyon ismerősen cseng és hatalmas tisztelet övezi, de a Himalája tövében sem felejtette el magyar és székely gyökereit.

Joggal lehetünk rá büszkék!

Felhasznált irodalom:

https://player.hu

https://www.nyest.hu

A Kőrösi Csoma Társaság archívuma

Eötvös József: „Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor lt. felett.

Hegedüs Sámuel: Egy hazafi szó és egy baráti köny Körösi Sándor sirja fölött

Orbán Balázs: A székelyföld leírása

Szilágyi Ferenc: Így élt Kőrösi Csoma Sándor – Móra könyvkiadó Budapest, 1977.

Újfalvy Sándor: Emlékezés Körösi Csoma Sándorra

Levelek, okiratok, emlékezések. Közzéteszi: Terjék József, kiadó: Kőrösi Csoma Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1984.)

https://hu.wikipedia.org

https://erzsebetrosta.hu