Az esztendő egyik legnagyobb és legmeghittebb ünnepe

Az advent szó jelentése a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző 4. vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával kezdődik és vízkeresztig (január 6-ig) tart.

Advent az ünnepekre való készülődés és a reményteli várakozás időszaka, amely a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét (idén pontosan december 2-án), és karácsonyig tart.

Karácsony

A karácsony latinul Natalis Domini (Az Úr születése), az egyik legnagyobb keresztény ünnep, amelynek középpontjában, a názáreti Jézus születése, majd későbbi élete és tanításai állnak, ahogy az az Újszövetségben szerepel. A karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett.

A keresztény hit szerint Jézus az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás (Felkent), más néven Krisztus, aki az emberiség megváltója lesz a kárhozattól. A Jézus Krisztusban való hit a kereszténység alapja.

Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Minden évben december 25-én tartják világszerte, habár sokan nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. A korai keresztények nem is ünnepelték Jézus születését, így nem is próbálták meghatározni az időpontját.

Számos teória van

December 25-ei időpont eredetéről számos teória van, egyikük sem általánosan elfogadott. Ilyen például a téli napforduló környéke, amely a legtöbb vallásban fontos időpont volt, a kereszténység viszont több korábbi pogány ünnepet is beolvasztott és sajátjának tekintett, egyes elképzelések szerint így átvette ezt az időpontot is. Fontos ilyen szempontból megemlíteni a Mithrász vallást is, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt, és a Nappal hozták kapcsolatba. Születését pedig december 25-én ünnepelték, egyes feltételezések szerint Jézus alakját is részben róla mintázták. Érdekes, hogy Dave Reneke és ausztrál csillagász kollégái egy számítógépes programmal arra jutottak, hogy olyan objektum, ami megfelelne a Bibliában említett csillagnak, ami a napkeleti bölcseket elvezette Jézushoz, valójában nem karácsonykor, hanem nyáron volt. Megfigyelhető Betlehem éjszakai égboltján, a Vénusz és a Jupiter került látszólag olyan közel egymáshoz, hogy a fényük összeolvadt, és egy látványos, nagy méretű csillagnak tűnhetett a Földről. Jézus születésének időpontját ennek nyomán június 17-ére teszik.

Öröm és békesség

Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében lett Jézus Krisztus földi születésének emléknapja. Az öröm és békesség, a család és gyermekek, valamint az otthon és szülőföld ünnepe. Fontos tudni, hogy a karácsony ünnepet december 25-én és 26-án tartjuk, de­cember 24 estéje pedig szenteste, de még nem maga a karácsony ünnepe, csak előestéje.

A Biblia leírása szerint, Jézus szegényes körülmények között született, egy istállóban, mert senki nem fogadta be a saját házába a várandós Máriát, Jézus édesanyját a születés estéjén.

A Szentírás részletesen kifejti, hogy Mária Józsefnek, a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a júdeai Betlehembe ment Máriával, mert Augusztus római császár rendelete szerint összeírás volt a birodalom egész területén. Ott- tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak, akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának.

A történet folytatása szerint napkeleti bölcsek („háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy fényes csillag vezette el őket Jézushoz.

A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa-állítás, karácsonyi égők, színes üveggömbök, szaloncukor elhelyezése, díszítése.

Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről évre megújulása, körforgása volt, a rajta lévő alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.

A feljegyzések szerint Magyarországon 1824-ben először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A magyar közéletben a mai értelemben vett karácsonyfa-állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XIX. század végén és a XX. század elején terjedt el. A szegény paraszti családokban viszont a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állításának szokása. A karácsonyfát hagyományosan vízkeresztkor (január 6.) bontják le.

Magyarországon, a református keresztények szentestén, december 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd a másnapi istentiszteleten úrvacsorát vesznek.

A katolikusok böjtölnek

December 24-én hagyományosan a római katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), így csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Hazánkban hagyományosan a karácsonyfa-állítás mellett ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok. E szokás eredete bizonyos elméletek szerint a napkeleti bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal, fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak.

December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy a karácsonyi vacsora.

A család, esetleg a nagyobb rokonság, ilyenkor összegyűl, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), amíg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretet a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását, és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor pusztán fogyasztási lázzá torzítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét.

Igaz. velejárója a karácsonynak a vásárlás, de lényege abban van, hogy várjuk Krisztus eljövetelét, aki velünk és családunkkal együtt lesz, hinni abban, hogy vele eljutunk az örök élet országába, ez a várakozás kell, hogy alapja legyen az adventnek és a karácsonynak, függetlenül attól, hogy valaki hívő keresztény vagy sem.

Nem szabad elfelejteni, sőt gyermekeink tudatába is be kell építeni, hogy a mi európai kultúránk, a zsidó–keresztény hagyományokon alapszik, és ebből kell erőt merítenünk a következő időkben is. Ennek szerves része a karácsony és a hozzá kapcsolódó tevékenységek. Ne ragadjunk le csak az ünnepi ebédnél és ajándékoknál, ilyenkor még nagyobb figyelmet kell fordítani azon embertársaink iránt is, akik valami okból kifolyólag kiszorultak a társadalom peremére. Karácsony nem a csillogásban, hanem a szívben van, és a szeretetben nyilvánul meg, Jézus és embertársaink iránt.

E cikk írója minden kedves olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kíván!

Felhasznált irodalom:

http://www.unnepekoldala.hu/karacsony, mult-kor.hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/karácsony,

Magyar katolikus lexikon > karácsonyi szokások,

lexikon.katolikus.hu, Mit érdemes tudni karácsony ünnepéről?