Behálózva – a digitális színtér fogságába keveredett fiatalság

Y, Z és az Alfa

A három legérintettebb generáció tagjai már otthonosan mozognak a digitalizálódó világban. Használják a közösségi oldalakat, ismerik a technika vívmányait és hasonló felhasználói magatartást tanúsítanak, azonban van néhány meghatározó különbség köztük. Az ipszilonok már a fogyasztói társadalomba születtek, sőt, ők az egész mozgatórúgói, de első vonulatuk még csak szemtanúja volt az okos-világ kialakulásának.

Szemben a székkel, akik már technikai és informatikai érzékkel a vérükben jöttek a világra, és a lehető legtermészetesebb dolog számukra legalább két közösségi oldalon fent lenni, már általános iskolás korban is. Ők az úgynevezett „digitális bennszülöttek”, információéhségük szinte csillapíthatatlan, ám hogy milyen minőségű, arra még később visszatérünk. Egyszerre több dologgal is képesek foglalkozni, posztolnak, tv-t néznek és beszélgetnek, de a legfontosabb, hogy végig elérhetőek valamilyen infokommunikációs eszközön, bármilyen tevékenység közben.

A 2006 után született alfákra a Z generáció mintái jellemzők, náluk azonban még markánsabban jelenik meg a multitasking képesség illetve a technikai vívmányok rutinszerű használata. Európában az ovisok 50–70 százaléka internetezik, ami negatívan érintheti a pszichikai fejlődésüket és csökkentheti a gyermeki kreativitást, a mozgásigényt és a játékkal, szocializációval töltött időt.

Digitális én-reprezentáció

A közösségi oldalak térhódításával a valós szociális élet háttérbe szorul, a kommunikáció és a társasági élet inkább az online térben, és sokkal kevésbé a kávézókban vagy a parkokban zajlik. Itt azonban egy új személyiség születik, az online énünk, amelyet kedvünkre alakítunk azzal, hogy milyen képet töltünk fel magunkról, milyen zenét osztunk meg, hogyan és kinek írunk kommenteket, kit követünk, illetve mit szeretnénk a profilunkkal kommunikálni a többiek felé. Fontos, hogy ezt a képet nem csak mi alakítjuk, hanem ismerőseink is hozzáteszik a magukét digitális énünk megszületéséhez. Identitást formálunk a felénk érkező hozzászólások kezelésével, azokkal a képekkel, amiken minket jelölnek be, azokkal az eseményekkel, amikre meghívót kapunk. Saját felelősségünk, hogy miként kezeljük a szociális média lehetőségeit, mert számos veszélyt hordozhatnak magukban, főleg a fia-

talokra nézve. Ilyen például önmagunk poénszerű lejáratása egy-egy rosszul sikerült fotóval (népszerű születésnapi üdvözlési gesztus az ünnepelt falára egy róla készült előnytelen képet posztolni) vagy a veszélyesebbnél veszélyesebb és igen kínos kihívásokon való részvételekkel, legyen az egy vödör jeges víz nyakunkba borítása, vagy egy kanál fahéj lenyelése.

Minőség, mennyiség, függőség

A folyamatos információigény egyfajta függőséggé alakítja az internethasználatot. A Kaspersky Lab egy 2016-os kutatása szerint átlagosan 44 másodpercet bírunk ki telefonunk nélkül, azaz körülbelül ennyi idő telik el addig, amíg újra hozzányúlunk az előttünk heverő készülékhez. Az ok roppant egyszerű: nem akarunk lemaradni semmiről. A „valamiről” azonban mégis lemaradunk, hiszen rengeteget olvasunk és nagyon sok egyéb vizuális inger ér minket a weben, ám ezeknek az információknak a hasznossága már megkérdőjelezhető. Irodalmat, folyóiratokat, hírportálokat már egyre kevésbé olvasunk, sőt, már blogokat sem, mert a rövid, gyorsan emészthető szövegek korát éljük. Nagyon magas az ingerküszöbünk, és folyamatosan arra várunk, hogy a körülöttünk lévő világ hatást gyakoroljon ránk, különben unatkozni kezdünk.

Hashtag ideális én

Az online identitásunk kialakítása, kiváltképp ha az nagy mértékben eltér a valós énünktől, személyiségkárosító hatásokkal járhat. A közösségi oldalak közül a legtorzítottabb tükröt az olyan képmegosztók mutatják felénk, ahol trenddé vált a tökéletes, a makulátlan, az irigylésre méltó élet és külső bemutatása. Gondosan megkomponált fotókon keresztül látjuk a fitneszguruk ínycsiklandozó reggeli zabkásáit, gondolván, hogy a sportos életmód és az egészséges étkezés milyen gusztusos, színes és mindamellett pofonegyszerű, miközben a kép készítője valószínűleg nem díszíti ki a zabkásáját minden nap színes virágokkal és gyümölcsökkel, a filterek alatt pedig pont ugyanúgy néz ki az étel, mintha bármelyikünk dobta volna össze egy hétfőn reggel. A legnegatívabb hatást azonban a tökéletes nők tökéletes képei, a fehér és púderszínekben pompázó tökéletes kompozíciók és tökéletes párkapcsolatokat sejtető fotók fejtik ki azokra a fiatal felhasználókra, akik még nem tudják a helyükön kezelni a tartalmak valóságtartalmát, és azt hiszik, nekik is fényűző sminkben, tökéletesen belőtt hajjal kell ébredniük reggelente, mert #iwokeuplikethis.

Influencerek hatása

Annó még csak hírességek voltak, majd jöttek a sztárok és végül a celebek. Ezerféleképpen neveztük azokat a közszereplőket, akik valamilyen befolyással voltak a viselkedésünkre, értékrendünkre. Ma már a celeb is kiment a divatból, egy új rétegtől tanulhatjuk el, hogy mitől döglik a légy. Ők az influencerek, szó szerinti fordításban a „hatást gyakorlók”. Feléjük már annyi elvárás sincs, mint egy valamire való tehetségkutató 2. körös kiesője felé, de még beköltözős valóságshow-ban sem kell szerepelniük. Lényeg, hogy létrehozzanak olyan tartalmakat, amikre harap a nép, akár videó, akár blog formájában. Legnagyobb népszerűségnek egyébként a videós tartalmak örvendenek, amikben az influencerek játszanak, sminkelnek, véleményt formálnak, vagy rosszabb esetben öt percen keresztül bontanak ki egy tábla csokit, vagy forró késsel vágják el a zsírkrétát.

A követők, elsősorban a 10–18 éves korosztály tagjai isszák a tartalomgyártók szavait, és ők is szeretnék azt a csábító életet élni, amit a – sokszor főállású – influencerek élnek. Így az Y és Z generáció tagjait képviselő videósokon hatalmas a felelősség: olyan tartalmat gyártani, amik értéket hordoznak, valós mondanivalóval rendelkeznek, és hozzájárulnak a még fiatalabb nézők fejlődéséhez. Az alapvető értékrendek helyretétele és a tudatosságra nevelés az egyetlen mód, amivel kivédhető a félresiklás az online térben.

Amikor rosszul sül el

Ha negligáljuk a szociális média impulzív jelenlétét és a fiatalokra, főleg a zékre és az alfákra gyakorolt hatását, és szülőként, pedagógusként nem készítjük fel az ifjúságot mindezek helyes kezelésére, komoly kockázatnak tehetjük ki a gyerekeket. A megfelelési és megjelenési kényszer nyomása alatt könnyen beleeshetnek a manipuláció csapdáiba. A fiatal lányok egyre merészebb pózokban és szintén egyre kevesebb ruhában raknak magukról fel fotókat, amiket még jó pár filterrel és rengeteg sminkkel tesznek igazán provokatívvá.

Gyerekek tucatjai indítanak videós csatornát, mert ők is egyek szeretnének lenni a beautyguruk vagy a gamerek közül, és a mondanivaló valamint a technikai tudás hiányában készült rossz minőségű tartalmakkal támadások kereszt­tüzének teszik ki magukat. Testi épségüket kockáztatva rögzítik a kislányok, amint egy pohár segítségével vákuumot kialakítva olyan formájúra duzzad az ajkuk, mint Kyle Jennernek, vagy esznek éppen macskaeledelt, mert attól lesznek igazán vagányak. Esetleg az anonimitás jótékony ködébe burkolózva támadják társaikat, vagy kommentelnek mások szellemi tartalma alá oda nem illő, bántó jellegű megjegyzéseket.

Ami viszont felkerül a világhálóra, az ott is marad, hiszen szinte lehetetlen nyomtalanul eltüntetni az önmagunkat kellemetlen helyzetbe hozó, vagy egyenesen lejárató tartalmakat. A közösségi média és az, ami miatt létrejött, alapvetően nem rossz, de nagyon könnyen lehet (ön)veszélyes fegyverként használni.