Filozófusnak szánt kérdések: aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni

A világról annyiféle tudományos tény létezik, annyiféle hit kering róla. Valaki szerint teremtettek minket, mások egy robbanásra esküsznek. Erre még én sem találtam ki a magam verzióját, de gondolkozom rajta. Szeretném megtudni az igazságot, ha esetleg valaki elárulná, aki biztosan tud róla… Ám mind tisztában vagyunk vele, hogy ez szinte lehetetlen.

Ha reménykedünk valamiben, az ég felé tekintve fohászkodunk, még sokan a nem hívők közül is, köztük én, ha tényleg gond történt, vagy történni fog. Ám mi van akkor, ha nem fentről figyel minket valaki, hanem többen lentről? Oly sokszor éreztem már azt, hogy mintha egy kis terepasztalra lennék bezárva, egy olyanon, mint amilyeneken a vonatokat láthatjuk, a kis maketteket. Lehet hogy efféle módon irányítanak bennünket? Vagy egyszerűen csak néznek és figyelemmel kísérik a hibáinkat, botladozásainkat és bűneinket? Lehet, hogy mi is onnan jöttünk és oda is megyünk. Tegyük fel, hogy dönthetünk a halálunkról. Nincs olyan, hogy „az ítélet órája” vagy „a végső perc”, egyszerűen csak lehetőséget kapunk arra, hogy véget vessünk valaminek, egy másik dolgot pedig elkezdhessünk. Választás elé állítanak egy olyan helyen, ahol annyira jó, hogy nem akarunk már visszatérni abba a kegyetlen és gonosz világba, ahonnan jöttünk. A lelkünk pedig továbbmegy. Egy időre talán megpihen odafent, vagy odalent, aztán indul egy újabb útra. Lehet, hogy elhunyt szeretteinket amíg mi gyászoljuk és fájó szívvel gondolunk rájuk, addig a lelkük már máshol van, egy új életben, új közegben, ahol vagy jobb, vagy rosszabb nekik, ám mi minderről nem tudhatunk. Ezen a világon nem. Úgy alkották meg, hogy csak valami után kerülhet néhány dolog a tudomásunkra. Nincs bennünk elég kapacitás, hogy azokat az információkat befogadhassuk, és ez a „három dimenzió” korlátoz le bennünket direkt, mert talán még nagyobb káosz lenne, ha megnőne a tudásunk, ugyanis akkor még kapzsibbakká és mohóbbakká válnánk, hiszen ha egy kérdésre választ kapsz, az újabb kérdéseket szül, azokat pedig szintén meg kell egyszer válaszolni, ha minden a kedvünk szerint sülne el. Egy döntésünknek számtalan kimenetele lehet, majd az az utáninak is és így tovább. Ezekkel a történésekkel pedig újabb és újabb dimenziók jönnek létre, így számuk végtelen. Gondolkoztak már azon, hogy „Mi lett volna ha…?” Hát persze hogy! Hülye kérdés. Hiszen ki nem? Nos, talán ha egyszer ezt a fajta utazást is feltalálják, a dimenziók közti ugrálást (amelyet valószínűleg nem fognak, remélhetőleg, mert mint azt már rengeteg helyen hallhattuk, elég nagy károkat okozna az az idősíkban és más ehhez hasonló fontossággal bíró dolgokban, szóval ha nem akarunk mind elpusztulni, óvatosan közelítjük meg ezt a témát), akkor talán kiderülhet, hogy jövőnknek hány és milyenféle kimenetele lehetett volna. De csak volna, az attól függetlenül nem a mi valóságunk. Edevis tükrénél is hallhattuk már, hogy hibás úton jár, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni.

Garbacz Beáta 12/a

Pannon Oktatási Központ