2014.03.08. 16:02
Jázminpakóca
Az egész a bodzával kezdődött. Baráti társaságunk hölgy tagja saját készítésű bodzalekvárral ajándékozott meg.
Annyira ízlett, hogy a következő nyár végén magam is megpróbálkoztam az elkészítésével. A sikeren felbuzdulva, a befőzést folytattam eperrel, ribizlivel, sárgabarackkal, s ma már...! Az idei tél különlegességei a portói-s kivi, a téli fűszeres alma, a csodálatos mandarin fantázianevű lekvárköltemény, s épp most kísérletezem a gyömbéres és chilis almapéppel. Mivel autodidaktaként gyarapítottam nagyanyáink mesterségbeli tudását, feneketlen érdeklődéssel hallgattam, olvastam, nézegettem a befőzési praktikákat, mi egészséges, mi nem, tartósítószerrel vagy anélkül, sok cukorral vagy kevéssel.
Épp aznap, amikor a Pilisben szedett kökény türelmes magvazása után elkészítettem a pikáns dzsemet, a városban összefutottam rég nem látott kedves ismerősömmel, aki ugyanúgy, mint én, befőz, konyha- és fűszernövényekkel bíbelődik. Tőle jött a meghívó a Rácalmási Ökoklub programjára, hogy választ kapjak a nátrium benzoát avagy szorbinsav, borkősav vagy citromsav dilemmáimra, s hogy megtanuljam a hideg és száraz dunsztolás huszonegyedik századi módszerei mellett a stevia magyar nevét, a jázminpakócát...