Ilyen, ha semmi sem érint meg

A szépirodalom jórészt ilyen könyvekből áll, persze ezen belül is van egy nagyon nihilista oldal, aminek egyik gyöngyszeme a Közöny.

Albert Camus francia író már azzal valami egészen izgalmasat előlegez meg, hogy honnan származik és hogy az irodalmi kánon részét képezi. A Közöny, de másik, nem kevésbé beszédes fordításában az Idegen arról mesél, hogyan lehetséges az, hogy valakit a világon semmi nem érint meg. Főszereplőnk, Meur­sault egy orániai fiatalember, akinek meghal az édesanyja. Erős kezdés, ez talán az egyik legnagyobb veszteség, ami egy embert érhet, őt azonban teljesen hidegen hagyja, mi több, unatkozik is a temetésen. „Ma meghalt az anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan” – írja Camus. A következő szálon főhősünk lelő egy arabot egy kisebb konfliktus miatt, de ebben semmi szándékosság nincs. Sőt, szándék sem. Azért természetesen börtönbe kerül, halálra ítélik, és saját kivégzése előtt sem jön kifejezetten izgalomba.

Meursault nem típusos pszichopata, és nem is lehet valós az, ahogy a világhoz áll. Nem is ez Camus célja, hanem egy felerősített, sarkított célzás arra, hogy mennyire nem figyelünk egymásra. Pedig ezt huszonhárom évvel ezelőtt írta.