A mormota árnyékai

Az ismétlődő idő kérdése roppant izgalmas, és nincs olyan ember, aki ne játszadozott volna már azzal a gondolattal, hogy miként lehetne ugyanazt a napot többféleképpen megélni. Az események, az emberek, a forgatókönyv pontosan ugyanaz, az egyetlen változó mi magunk vagyunk, ha akarjuk, és ehhez minden eszköz a kezünkben van. Az Idétlen időkig pontosan ezzel a gondolattal vált kultuszfilmmé, és bár az idő már eljár felette, az értékéből mit sem vesztett 1993 óta. A főszereplőt játszó Bill Murray egyik legjobb filmjében minden egyes alkalommal ugyanazt a napot éli meg, és bármit csinál, a „következő” reggel minden kezdődik ugyanúgy elölről.

Ilyenkor persze elgondolkodik az ember, hogy az amúgy többé-kevésbé következetesen betartott szabályoknak mégis mi értelme egy következmény nélküli időhurokba csavarodva, így elkezdi módszeresen megszegni azokat. Durván viselkedik, lop a pénzszállítóról és hasonlók, aztán véget ér ez a nap is, és minden kezdődik elölről. Miután valamennyi variációt kipróbált, kezdi egyre jobban unni ezt az egész napot, február másodikát a mormotával, aki megnézi az árnyékát a mormotafesztiválon, de egy biztos, Bill Murray, azaz Phil nem ugyanaz a sztármeteorológus a filmben, mint az elején. A főszereplő ezer arca mutatkozik meg előttünk, és óriási jellemfejlődést kísérhetünk figyelemmel a százperces játékidő alatt. Romantikus jelenetekből sem szenvedünk hiányt, hiszen az Idétlen időkig romantikus vígjáték, mindkét műfajnak a jobb vonásaival persze. Ami összeáll belőle, az viszont mélyebbre visz, mint egy egyszerű hahotázós egyszernézős mozi. Az kétségtelen, hogy a film nem merítette ki az ismétlődő idő adta lehetőségek végtelen tárházát, de ez egy műfajteremtő film esetében nem róható fel hibaként.

Azóta is számtalan alkotás született, ami ezt a kreatív és zseniális témát próbálja körüljárni, és több közülük igazán jól sikerült. Kétségtelen, hogy valamennyinek az Időtlen időkig az alapja, és mielőtt sorban megnéznénk ezeket, kezdjük az Idétlen időkiggel. A néző számára biztos nem lesz annyira unalmas negyvenedjére is keresni a mormota árnyékát, mint annak a kisállatnak.