A világvége előtt tizenhét nappal

A hiperben beszereztem egy rekesz minőségi cseh sört és egy karton szekszárdi kadarkát – akciós mérés –, így mindezek családilag történő elfogyasztása után – a gyermek egy csokornyi sportszelettel készül – spirituális indiánfejest végrehajtva bukunk át a mindenségbe, vagy az Új Kezdetbe. A Nagy Vég utáni létre külön is treníroztam magam: az após érlelt tokaszalonnáját és két kétdekás kisüstit a télikabátomban komposztálom pár hete . Elvégre odaát is el kell kezdeni valahogy. Sajnos, az utóbbi napokban mindenféle álhírek láttak napvilágot, miszerint nem is lesz vége ennek a földi nyavalyának.

A postás dec. 21. után is kihozza majd a felszólító leveleket, az APEH illetve NAV-letiltás tovább él, és a többi... Ezt erősíti ama megfigyelés is, hogy édesanyám 12 éves korcs kan ebje ismét párválasztásra adta fejét, és évtizedes szaporodási pedigréje bizonyítja, hogy érti az evolúció üzenetét: van tovább. Egyéb gondok is adódnak a tisztes távozást illetően. Most olvasom az egyik világvége szakportálon, hogy a magyarokat, mint kiválasztott nemzetet egy külön fényburok óvja majd meg a Nagy Végtől. Attól eltekintve, hogy más, lengyel, szlovák, litván, a világvégében jártas honlapszerkesztők is így vélekednek – természetesen saját népükre szabott pozitív belterjességgel – nem vagyok nyugodt. Mert mi van, ha tényleg velünk folytatódik majd az Új Kezdet? Ikszmillió év után pont oda jutnánk vissza, ahol most állunk, és a postás ugyanúgy csengetni akar majd azzal a rohadt felszólítással. És lehet, még kadarkánk sem lesz. Belegondolni is borzalom.