Dunaújváros

2015.05.10. 18:28

Várostörténetek - Politikai bonyodalmak a többszöri névváltoztatás hátterében

A város születésnapjáról megoszlanak az álláspontok. Az egyik változat szerint 1950. május 2-ához, az első kapavágás napjához köthető. A második verzió 1951. április 29., vagyis a minisztertanács határozata Dunapentele ideiglenes elnevezéssel várossá nyilvánításáról, a harmadik szerint 1951. november 7., amikor Sztálin nevét felvette. De ezzel még nem ért véget a történet.

Szente Tünde

A belügyminisztérium 1951. március 27-én tett előterjesztést a minisztertanácsnak Dunapentele várossá nyilvánításáról. Az előterjesztésben az áll: „A város ideiglenes neve: Dunapentele”. A Népgazdasági Tanács is foglalkozott a várossá válás, pontosabban a városi tanács megalakításának kérdésével. A városi tanács alakuló ülését 1951. május 18-án, pénteken este tartották a mélyépítők radari barakk-kultúrtermében. Megjelent az ülésen Házi Árpád belügyminiszter is, aki méltatta a nap jelentőségét – olvasható Miskolczi Miklós: Az első évtized (1975) című könyvében. Ugyanitt a város és a vasmű új nevéért indított kampányról a következőt írta: Az 1951. október 12-én tartott nagygyűlésen Horváth László kétszeres sztahanovista betonozó brigádvezető kért szót és javasolta, hogy a várost nevezzék el Sztálinvárosnak, a gyárat pedig Sztálin Vasműnek. Horváth László visszaemlékezése szerint ezt a feladatot a felolvasandó szöveggel együtt a városi pártbizottságtól kapta. A szöveget azonban elveszítette, és így a gyűlésen egész kurta-furcsán csak néhány szót mondott a patetikusan összeállított szónoklat helyett. A gyűlésen szövegező bizottságot választottak és kijelölték azokat a dunapentelei prominenseket, akik személyesen viszik el a kérést Rákosi Mátyáshoz. A kérvényt néhány nap alatt 14 ezren írták alá. Az aláírók egyúttal rövid felajánlást tettek, vagy pár szavas üzenetet is írtak. Ezeket mellékelték a vastag, vörös bekötéses könyvhöz, amelynek fedőlapján ez olvasható: „A Dunai Vasmű dolgozóinak, kőműveseknek, ácsoknak, mérnököknek, technikusoknak, vasbetonszerelőknek, vasmunkásoknak, kubikusoknak, segédmunkásoknak levele Rákosi elvtárshoz, 1951. október 27.”

November 7-i, városalapító ünnepségre a vasműbe érkezők tömege. Az ünnepség a mechanika csarnokában volt, az öntödében ünnepélyes csapolásra készültek...

Sztálin nevének felvétele a politika akarata szerint teljesült. A korra jellemző külsőségek között 1951. november 7-én került sor az ünnepségre és az első csapolásra az Öntödében.

A személyi kultusz hanyatlásának leglátványosabb jele a város nevének megváltoztatása volt. Az első kezdeményezés élére még 1956-ban Sándor András állt. Október 16-án, a városi tanács ülésén javaslat hangzott el a Sztálin út elnevezésének megváltoztatására. A kibontakozó vitában Csendes Istvánné tanácstag rámutatott arra, hogy önmagában a Sztálin út nevének megváltoztatása értelmetlen, meg kell változtatni a város nevét is. Október 24-én a városi népgyűlés elhatározta, hogy a Sztálinváros és a Sztálin Vasmű elnevezések helyett visszatérnek a Dunapentele, illetve a Dunai Vasmű elnevezésre. A város nevét az ellenforradalom leverését követően 1957. április 3-án visszaállították Sztálinvárosra, a vasműét szintén Sztálinra.

Rákosi Mátyás átveszi a tizennégyezer aláírást, felajánlásokat és az ország vezetőinek küldött üzeneteket is tartalmazó, vörös bőrbe kötött kérvényt Sztálin nevének felvételéről

A hatvanas évektől a Sztálin nevét viselő kelet-európai városok fokozatosan nyerték vissza korábbi nevüket, vagy kaptak éppen újakat. Nálunk 1961. november végén történt meg a névcsere, mindenféle nagyobb hírverés nélkül. Az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága és a Városi Tanács VB-je együttes ülésén határoztak erről. A város átkeresztelésének időszerűségét Juhász János, a városi pártbizottság első titkára kezdeményezte, majd ismertette az új városnév lehetséges változatait: Dunavasvár, Dunaújváros, Acélváros, Kohászváros. Javasolta a végrehajtó bizottságoknak a Dunaújváros elnevezés elfogadását. Az együttes ülés végül is két ellenszavazattal Sztálinváros nevét Dunaújvárosra, a Sztálin út nevét Vasmű útra változtatta. A korabeli dokumentumok szerint 1961. november 24. és november 25. a névadás dátuma. Ha pontosan olvassuk el a hozzájuk rendelt híradásokat, feltételezhetően az első időpontban helyi szinten dőlt el a kérdés, a másodikban a legfelső szinten jóváhagyott időpont szerepel. Más források szerint a „nevünk napja” november 26. Ezt támasztják alá az anyakönyvi hivatal bejegyzései a dunaújvárosi újszülöttekről.

 

...a dolgozók ezreinek mozgalma

Az 1951-es névváltoztatási kezdeményezést Gerő Ernő fogta össze. Rákosi Mátyáshoz eljuttatott javaslatában így fogalmazott: „Úgy kellene megcsinálni a dolgot, hogy az építkezésen valóban a dolgozók ezreinek mozgalmává váljék Sztálin elvtárs nevének a felvétele, azaz úgy, hogy ténylegesen a dolgozók túlnyomó többsége magáévá tegye ezt a dolgot, és kérje a kormánytól, hogy tegyen eleget kérelmüknek... Azt hiszem, hogy ha a Dunai Vasművet Sztálin elvtársról neveznénk el, az a különféle szovjet gazdasági szerveket is morálisan némileg elkötelezné a számunkra szükséges segítség (tervezés, szállítások) kérdésében. (Forrás: multkor.hu)

Ezek is érdekelhetik