Dunaföldvár

2014.07.25. 10:35

A holokausztra emlékeztek

Dunaföldvár - Méltóságteljes megemlékezést tartottak a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából a nemrég rendbetett zsidótemető felújított emlékművénél a madocsai, bölcskei, nagydorogi és dunaföldvári áldozatokra, valamint az ősökre emlékezve. Az ünnepségen csaknem százan vettek részt.

L. Mészáros Irma

A temető az 1980-as évek eleje óta gazdátlan és elhanyagolt volt. Azonban Kiss Éva és dr. Süveges Árpádné kezdeményezésére, civil támogatók anyagi segítségével és kétkezi munkájával, Dunai Róbertnek, a dunaújvárosi Hit gyülekezet tagjának aktivitásával sikerült rendbe tenni a sírkertet, s így az egykor népes zsidó közösség kevés számú, az ünnepségen megjelent leszármazottja méltó helyen emlékezhetett.

Harminc év óta először hangzott el a temetőben a kaddis. Az eltávozott lelkek emlékére dr. Frölich Róbert főrabbi mondott gyászimát kilenc zsidó férfi kíséretében. Áldást és vigasztalást kért a helyi református és evangélikus lelkész is.

A megemlékezésre sokan érkeztek az ország más településeiről, az ünnepségen jelen volt többek között Dunaföldvár utolsó főrabbijának, Scheiber Sándornak, a nagytudású nyelvésznek, a rabbiképző alapító igazgatójának a lánya, Scheiber Mária. De eljött az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének kulturális tanácsosa, Karyn Posner-Mullen és megtisztelte jelenlétével az eseményt dr. Hack Péter egyetemi oktató, a dunaújvárosi Hit gyülekezet vezetője is.

Dr. Süveges Árpádné mellett dr. Frölich Róbert főrabbi, aki gyászimát mondott az elhunytakért

 

Dr. Süveges Árpádné beszédében felidézte a hajdan kereskedelméről ismert város három-négyszáz fős zsidó közösségét. Majd megidézte néhányuk alakját: a szőke Kohnt, akinek rőfös üzlete volt Földvár belvárosában, Bencsik nénit, akinél rövidárut lehetett kapni, Deutsch fuvarost, akit mindenki kedvelt a városban, Vida Manó orvost, avagy Somló Manót, akinek nyomdája és könyvkereskedése működött a településen, s akinek köszönhetjük, hogy ma is gyönyörködhetünk az általa készített képeslapokban.

A megemlékezésen a leszármazottak közül megszólalt Várnai János, aki megköszönte a földváriaknak, hogy nem hagyták semmivé válni ezt a temetőt, semmivé válni egy közösség emlékét. Beszédében a munkaszolgálatot túlélő, de családját elvesztő édesapa szavait idézte a 60-as évekből, amikor arra a kérdésre kereste tőle a választ, miért nem hagyja itt Dunaföldvárt. - Nem mehetek, kisfiam, mert ha visszajönnek a szüleim, nem találnak.

Dr. Frölich Róbert főrabbi szenvedélyesen emelte fel szavát azokért, akiket 1944-ben Dunaföldvárról elhurcoltak, akik egykor itt jártak, s ma az emléktáblán a nevük. A túlélők és leszármazottaik emlékeznek és emlékeztetnek azokra, akiknek nem születhettek gyermekeik, unokáik, de figyelmeztetnek a felelősségre és a veszélyre is. (A főrabbinak egyébként dunaföldvári kötődései is vannak, hiszen feleségének nagyapja a sokat emlegetett Deutsch fuvaros volt.)

A kaddis és az emlékkövek elhelyezése után a résztvevők megnézhettek egy alkalmi fotó- és dokumentum-kiállítást Kiss Éva összeállításában, majd a református gyülekezeti teremben Tamás Marianna dokumentumfilmjét, amely a földvári zsidó családokra emlékezik. Az egykori dunaföldváriak leszármazottai elsétáltak családjuk egykor kedves helyeire is.

Mert a felejtés száműzetés, az emlékezés szabadulás .




Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!