Jelmez teszi a farsangot?

Nem győztem betelni a különböző színekben pompázó ruhakölteményekkel, amelyek vállfákon lógtak, gondosan, szépen sorba rendezve. A nosztalgia közben észrevétlenül belopózott a szívembe, és egész hazafele úton nem sikerült szabadulnom a fogságából. Apai nagyszüleimen járt az eszem. Nagyapám, ahogy a szabóasztal fölé hajol, miközben mögötte nagyanyám nyomja ütemesen a Singert. Felmerülhet a kérdés: mi köze ennek a bevillant pillanatképnek a farsangi jelmezekhez?! Gyerekkoromban a „két öreg” jóvoltából változhattam – ha hosszabb időre nem is, de egy délután erejéig – hamupipőkévé, udvarhölggyé, bohóccá vagy westernhőssé. A farsangi jelmez kérdéskörében ugyanis nem ismertek tréfát. A legjobb anyagokból, órákon, sőt ha kellett, napokon keresztül készítették a megálmodott maskarát, természetesen kiegészítőkkel. Amiben aztán úgy tündökölhettem, ahogy egy hercegkisasszonynak illik báli szezon idején. És utólag azt mondom: hála a családomnak, úgy is éreztem magam.