Vörösiszap-per - Késlekedett az értesítéssel a Mal Zrt.

Sz. Tibor, aki visszafoglalkoztatott nyugdíjasként dolgozott nem ismerte el bűnösségét. A férfi a katasztrófa napján reggel hatkor kezdett el dolgozni, késő délelőttig nem volt semmi rendellenesség, negyed egykor kapta azt az információt, miszerint az úgynevezett retúrvíz nem érkezik vissza az ülepítő telepről, valószínűleg áramszünet miatt. Őt L. László, az ügy nyolcadrendű vádlottja hívta később, hogy kezdje meg a gyár és az iszap nyomatásának leállítását, mert átszakadt a X-es vörösiszapkazetta gátja. A munkaköri leírások szerint a katasztrófavédelmi terv alapján értesítenie kellett volna a különböző hatóságokat, de egészen háromnegyed egyig, azaz attól a pillanattól, amikor az első információk tudomására jutottak az első hívásig, azaz körülbelül 20 percig nem történt semmi, sőt elhangzott: a katasztrófavédelmi tervben nem találtak telefonszámokat az illetékesekhez. A vádlott egyik vallomása szerint, mivel minden „főnök” bent volt a gyárban, mint általában hétfőként, azt gondolta, hogy ők tudnak az esetről, majd intézkednek. Az ajkai vasútállomás állomásfőnökét háromnegyed egy körül értesítette, miután szóltak, hogy a vörösiszap elérte már a vasútvonalat és Kolontár szélső házait. Ezután tudatosult benne, hogy valójában mekkora baj történt. A felolvasott jegyzőkönyvek szerint a férfi sokáig üzemzavarként, nem pedig katasztrófahelyzetként kezelte a bekövetkezett eseményt. Sz. Tibor. Vallomása szerint korábban is előfordult, hogy tejesen le kellett állítani üzemzavar esetén a gyárat, bár ez nagyon ritkán fordult elő. A férfi fél három körül, miután átadta a műszakot, hazament.

B. Antal, a vállalat fődiszpécsere, a per tizenötödrendű vádlottja sem kívánt vallomást tenni, de röviden reagált a vádra. Azzal kapcsolatban azt mondta: a vád nem tesz különbséget a diszpécser és a fődiszpécser munkája között, miközben előző önállóan végzi munkáját. A fődiszpécsernek nem feladata a monitoringrendszer figyelése - mondta. Megértette a vádat, de nem érezte magát bűnösnek. A férfi felolvasott vallomása szerint 2010. október 4-én 13 óra körül kereste fel irodájában Sz. Tibor és azt közölte: átszakadt a gát. Kérdezte, hogy értesítette-e az üzemvezetőket, amire igen választ kapott a diszpécsertől. Arról is érdeklődött, kell-e valamilyen segítség, miután erre nemleges választ kapott, 15 óra után hazament. A fődiszpécser nem adott utasítást a diszpécsernek, mert L. László vette át az irányítást.

Az ügy harmadrendű vádlottja, F. Józsefné nem ismerte el a terhére rótt vádakat, nem tartja magát bűnösnek, előre megírt vallomását olvasta fel. A laboratórium és környezetvédelmi vezető elmondta, hogy együtt érez az áldozatokkal, a sérültekkel és családtagjaikkal. Semmilyen olyan információról, adatról nem volt tudomása, ami szerint a X-es tározó alatti altalajjal problémák lehettek, az építmények állékonyságával kapcsolatos vizsgálat nem volt feladata. Beszélt arról is, hogy a vörösiszapban lévő egyetlen alkotóelem mennyisége sem haladta meg azt a szintet, ami alapján az úgynevezett Seveso II. irányelv alapján az veszélyes anyagnak minősülne, ezért sem kellett vészhelyzeti terv elkészítésére kötelezve a cég. A vörösiszapot csak a tragédia bekövetkezte után minősítették bányászati hulladéknak. F. Józsefné szólt arról is, hogy az úgynevezett retúrvíz ph-értéke nem lépte túl az engedélyben meghatározottakat, rendszeresen jelentették a környezetvédelmi hatóságnak, egyszer sem emeltek kifogást, így a vádirat állítása alaptalan. F. Józsefnét háromnegyed egy körül értesítették, amikor az iszap elérte Devecser határát, akkor is csak annyit tudott, hogy „esemény történt”. Másfél órás vallomásának utolsó mondait sírva olvasta fel.

A tárgyalás október 15-én folytatódik az ügy további vádlottjainak meghallgatásával, azon a héten hallgatja meg a Veszprémi Törvényszék a büntetőper elsőrendű vádlottját, Bakonyi Zoltánt, a Mal Zrt. cégvezetőjét.