Reálisan nézi a hokisok elnöke a helyzetet, a célok is észszerűek

Dunaújváros – Másfél évtizede vette át a dunaújvárosi hoki irányítását, a megszűnés szélére sodródó, korábban rendkívül sikeres szakosztály az ő hathatós közreműködésével maradt életben. Azóta lepergett sok év, kétszer nyertek magyar bajnokságot, Magyar Kupát, nyolc éve közel voltak az EBEL-szerepléshez. A hazai bázisú Erste Liga legutóbbi idényében utolsó helyen végeztek. A mondás rájuk feltétlenül igaz: ennél csak jobb jöhet.

– Talán mondanom sem kell, mekkora csalódás volt a legutóbbi szezon, tökutolsók lettünk. Ez mindenképpen arra kényszerít bennünket, hogy változtassunk azon a koncepción, hogy mindent az eredményesség határoz meg. Változtatás következik, ugyanis figyelembe kell vennünk, meddig ér a takarónk, reálisan kell látnunk, milyen környezetben dolgozunk, ennek megfelelően kell kitűznünk a céljainkat. Minden jel arra mutat, több tekintetben elszaladt mellettem a világ, leragadtam a régi, szép időkben, tehát nekem is van felelősségem abban, hogy történetünk leg­gyengébb szezonját produkáltuk. Változtatnom kell, abban feltétlenül, hogy a célok meghatározását ezentúl a lehetőségekhez igazítom. Ismét építkezés zajlik, de más, mint korábban, más alapokkal, más anyagokkal. Ami döntő, megkaptuk a használatbavételi engedélyt az új, metodikai központ kapcsán, a jégpályától ötven méterre, ez rengeteg lehetőséget ad, hogy fizikálisan megerősítsük a játékosokat, főként az utánpótlást. Mert az utóbbi időszakban itt volt a legnagyobb a lemaradásunk.

Azt mondja, önértékelést tart, mi az, amit eddig elért, hol tart és milyen esélye van az előrelépésre sportvezetőként.

– A tavalyi szezonban a gyenge eredmény ellenére profi csapatunk volt, megfelelő körülményekkel, ebből következően joggal vártunk el sokkal jobb eredményt, mint az utolsó hely. A felkészülés zárása után három hónappal útkeresés következett, senki nem tudta, hol is tartunk valójában, mit kellene tennünk, hogy elérjük a céljainkat. Ezt az elbizonytalanodást nem értem, a felkészülés jól sikerült, financiális gond nem volt, a fizetések mindig időben jöttek, a csapatot körülvevő közeggel sem volt probléma. A koronavírus nyilván befolyásolt, új helyzetet teremtett, de ez igaz volt a többi csapatra is. A szezon zárásához közeledve a nyilvánosság elé tártam a problémákat, ami érdekes helyzetet teremtett. Az emberek ma egy probléma felvetésére megítélésem szerint rosszul reagálnak, nem a megoldást keresik, hanem elszaladnak. Az idény rajtja után nem akartam titkolózni, nyilvánosság elé tártam, hogy előfordultak a felnőttcsapatban vírusos megbetegedések, ami azt váltotta ki, hogy egy órával később sorra küldözgették haza a hokis kisgyerekeket az iskolából, arra hivatkozva, hogy vírusos a dunaújvárosi hokicsapat. Nem volt az, viszont valóban akadtak betegek az együttesben. Az eredmények elmaradtak a várakozástól, a szezon zárása előtt pedig jött az újabb probléma, kijöttem a gazdasági alpolgármester irodájából, ahol közölték, a Dunaújvárosi Jégkorong Kft.-nek kell a folytatásban működtetnie az ország – fajlagosan – legdrágább üzemeltetésű jégcsarnokát.

A tavasszal befejeződött szezonhoz képest átalakult az Erste Liga. Kezdjük azzal, hogy a szlovák Extraligából visszatért a DVTK, a Vasas pedig Győrbe költözött. Így tizenegy csapat szerepel majd az idei Erste Ligában, amely pénteken rajtol. A csapatok játékosállománya is alaposan átalakult. Az egyik legnagyobb költségvetéssel bíró klub, a Gyergyói HK tavaly a vezetőitől elvártnál gyengébben szerepelt, gyakorlatilag az egész csapatot lecserélték. Csíkszeredán is nagy volt a mozgás, első ránézésre úgy tűnik, hogy a két székely csapat költségvetésével a többiek nem nagyon tudnak vetekedni. A harmadik erdélyi alakulat, a Brassó indulása az utolsó pillanatig kétséges volt, mert nem adták be időben a nevezésüket. (A zuhanyhíradó szerint némi anyagi gondok támadtak náluk.) Eleinte fenyegették a Magyar Jégkorong Szövetséget, majd megszerényültek, és végül az utolsó pillanatban az MJSZ elfogadta a nevezésüket. A DAB-nál is szinte az egész csapat kicserélődött, hiszen legutóbb komoly költségvetéssel, drága játékosokkal az utolsó helyet sikerült „elcsípniük”, de erről részletesebben a fenti interjúban olvashatnak.

Közbevetem, a szomszédvárban, Fehérváron sem optimális a helyzet e tárgykörben, a koronázóvárosi csarnokhoz képes az acélvárosi kimondottan modern, jóval később épült.

– Nem ismerem részletesen az ottani viszonyokat, azt azonban tudom, a mi technológiánk a jégkészítés tekintetében régi, ezért nagyon sokba kerül a jég készítése és fenntartása. Én erről beszélek, nem az épület minőségéről. Az önkormányzat képviselője kijelentette, ha nem veszem át a működtetését, bezárják. Ez pedig azt jelentette volna, nem lesz jégkorong Dunaújvárosban. Elkezdtük a közös gondolkodást, a társasági adó ebben a tekintetben is sokat segít, ezen támogatás nélkül még nehezebb helyzetben lennénk. Hivatalosan 2021. július 30-tól a csapatot is működtető gazdasági társaság vette át a csarnok üzemeltetését, ez új helyzet. Nyilván azt a pénzt, amit működésre fordítunk, a csapattól vesszük el, ami befolyásolja majd az eredményességet. Új időszámítás kezdődött, tizenöt év után. Az újvárosi hoki történelmében fontos évszám 2006, ekkor vettem át a működtetését, minden jel arra mutatott, megszűnik a felnőtt hokicsapat, 2011-ben a Dunaferr SE befejezte az utánpótlás-nevelést, azt is megoldottam, most a csarnokot is én intézem. Panaszkodni nem akarok, de nem tudom, meddig tartható, hogy egy ember vállán nyugszik az egész újvárosi jégkorongsport. A város illetékeseivel abban állapodtam meg, a csarnok üzemeltetése becslések szerint 120 millió forintba kerül egy évben, az idei hátralevő részére nem tudnak adni, viszont a jövő évben adnak 45 millió forint támogatást az utánpótlásnak, ami szabadon felhasználható. A klub költségvetésének jelentős részét a társaságiadó-támogatásból befolyó összegek jelentik, pár éve megnyílt a lehetőség, hogy sportlétesítmények működtetéséhez szükséges pénzre is pályázni lehet. A hiányzó összeget az eddig a felnőtt csapatra fordított keretből vesszük el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, nem lesznek drága játékosaink, lelkes, kitartó, magukat sportolónak valló hokisokat próbálunk igazolni. Nem szeretnénk zakóméretű vereségeket, a kapusaink nagyon fiatalok lesznek, sok múlik majd rajtuk.

Közel egy évtizedet visszamegyünk az időben, 2013-ban Azari Zsolt részt vett Ausztriában az EBEL közgyűlésén, ahol arról döntöttek, a dunaújvárosiak a Fehérvár AV19 mellett indulhatnak az osztrák bázisú ligában, vagy sem.

Olyan játékosok kellenek, akik hisznek Dunaújvárosban, és az Acélbikákban

– Több fordulón át zajlottak a megbeszélések, a csatlakozás egyértelmű szándékunk volt, a Volán akkor már hat éve szerepelt a ligában, tőlük megfelelő információkkal rendelkeztünk, támogatták a szereplésünket. Végül szavazás döntött, a klubok többsége nemmel szavazott. Nem tudni, miként alakul a jelenünk, ha akkor felvesznek minket, nagy kérdés, bírtuk volna a versenyfutást anyagilag, vagy sem, a nálunk döntően anyagilag jóval erősebb riválisokkal. Eleve a belépéskor nagyon nehéz kritériumokat fogalmaztak meg, aminek nem biztos, hogy megfeleltünk volna. Bár akkoriban mi sem panaszkodhattunk, a Docler csoport nagyon komoly bázist jelentett, nem titok ez, kilenc év alatt 800 millió forintos főszponzori támogatást kaptunk. Ez ma sem kis dolog, akkoriban pedig különösen nem volt az. Ezért hálával tartozunk.

Amikor az új szezonról kérdezem, az elnök azt mondja, nagyon elégedett lesz, ha a csarnokot gond nélkül sikerül üzemeltetniük, az utánpótlásban és a felnőtteknél az összetartozás, a klubhűség és a csapatszellem kerül előtérbe. A csapathoz december közepén érkező cseh edzőnek, Leo Gudasnak további bizalmat szavaztak azzal együtt is, hogy az eredmények a tréner december közepi érkezése után is elmaradtak.

– A szerződtetése amolyan utolsó próbálkozás volt, hogy a csapat elmozduljon a holtpontról, sajnos az eredmények nem javultak. Minden szezonkezdéskor úgy vágunk neki, nem változtatunk, nem rúgunk ki senkit, nem lesz edzőcsere, nem hozunk menet közben új játékosokat, aztán az utóbbi években mindig beavatkoztam. Most valóban elszánt vagyok, megbeszéltük, Leo Gudas három évben gondolkodhat, ehhez tartjuk magunkat. Az edző elmondta, ha nevelni akarunk játékosokat, alulról kell építkeznünk, ehhez idő szükséges. Fontos, hogy olyan srácok hokizzanak itt, akik hisznek Dunaújvárosban, a klubban és bennem. Mert a jelmondatunkat nem szabad elfelejtenie senkinek: tiszta erő, tiszta fej, tiszta szív – jégkorong tisztán.