Érdekes kötet a Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítványtól

Képzeletben foglaljunk helyet a Hagyományok Háza zsúfolt vendégterében, ahol Kati néni, jobbján a szerzővel, Wasszer Stefániával e pillanatban kezd hozzá a kötet ismertetéséhez. „A Szabolcspusztán megépült kastély mindig a Pusztaszabolcson élők érdeklődésének középpontjában állt – simít végig hallgatóságán Kati néni egy pillantással, majd folytatja. – A II. világháború előtt a pusztán élők izgalommal várták a tulajdonos, báró Springer Mariska megjelenését. A mezítlábas nebulók énekeltek, verset mondtak a tiszteletére, ő pedig cukorkát osztogatott nekik a visszaemlékezések szerint. Közvetlenül a háború után szükséglakásoknak használták az épületet. A hatvanas években osztálytermet alakítottak ki benne, és tanároknak, tanítóknak lakásokat. A padláson selyemhernyót tenyésztettek.

Sokan őrzünk – így Kati néni – kellemes emlékeket arról, amikor napközi otthon és iskolakonyha üzemelt az épületben. Később itt kapott helyet a középiskola kollégiuma. Esztétikus, családias légkörben éltek itt a kollégisták. Karácsonyok, ballagások, kézmű­ves-foglalkozások, közös fő­zések és más érdekes rendezvények tették emlékezetessé a mindennapokat. A kollégium megszűnésével a kastély visszakerült az önkormányzathoz. A szép jövőben bízó régi falak sok mindenről tudnának mesélni.

Mitzi és Eugène a birtokot közvetlen családi kezelésben tartották

Két éve vállalkozott Wasszer Stefánia építészmérnök arra, hogy a helytörténeti kiadvány sorozatban megírja a kastély történetét – fordult a szerzőhöz Kati néni. – Öröm és büszkeség – emelte meg a hangját –, hiszen Stefi a helyi középiskolában érettségizett, és már abban az időben is igényes, magas színvonalú írásokkal állt elő. Építészmérnöki tudását felhasználva pedig szakmailag és helytörténetileg is helytálló, színvonalas kötetet készített. Szeretettel ajánlom hát olvasóinknak a tehetséges ifjú hölgy kiváló írását településünk büsz­keségéről, a Fould-Springer–Wooster-kastélyról.” Kati néni szavai után, a képzeletbeli könyvbemutató részeként, a tavaly elkészült kötetből néhány lapot az érdeklődők figyelmébe ajánlunk. E részletek a kastély fénykorát idézik meg.

A Springer család ugyanis az egykori Osztrák–Magyar Monarchia egyik leggazdagabb családja volt. Számos birtokkal rendelkeztek, emellett óriási szeszgyárral is büszkélkedhettek. Az idős Springer Gusztáv előszeretettel jótékonykodott, versenyistállóinak pedig egész Európában híre ment. Emellett azon zsidó emberek egyike volt, akiket az arisztokrácia szívesen fogadott be köreibe. Tagsággal bírt a bécsi Jockey Clubban és a Nemzeti Kaszinóban is. A kastélybirtok 5044 holdnyi területét később Springer Gusztáv egyedüli gyermeke, a lánya: Marie-Cecile Springer (Mitzi) örökölte meg 1898-ban, első férje, Eugène Charles Joachim Foulddal való házasságkötése idején. Mitzi Bécsben született és Meidlingben nevelkedett, a Springerek Schönbrunn melletti házában.

Később is főként Bécsben és Párizsban lakott, ám a pusztaszabolcsi birtokot közvetlen családi kezelésben tartották. Hogy a Springer-Fould-kastély neve hogyan gyarapodott a Wooster utótaggal? Nos, annak története az, hogy 1928-ban meghalt az első férj, Eugène Fould. Mitzi, avagy Mariska pedig – egy évre rá – hozzáment Frank Woosterhez, akivel a házaspár egy ideje már közeli jó viszonyt ápolt. Frank Wooster ugyanis az első férj jó barátja volt. Első férje legjobb barátja lett hát Mitzi második férje – és a pusztaszabolcsi kastély utolsó névadója. Eugène, Mitzi és Frank színes története a brit író, Alan Pryce-Jones emlékirataiból tárul elénk – de az már egy másik könyv.