Tíz éve küzdenek a sztereotípiák ellen a Cheerleaderek

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van nemcsak a sportoknak, hanem a szurkolásnak is. Sok más, ’90-es évekbeli fiatallal együtt elsőként a tengerentúli gimnáziumi és egyetemi életet (Dawson és a haverok, Tuti Gimi, Smallville) bemutató sorozatokban találkoztam a „cheerleaderekkel” (ejtsd csírlíder). Később, ahogy változott az ízlésem és tágult az érdeklődési köröm, felfigyeltem az USA-ban a major ligák időkéréseit és nagyszüneteit megszínesítő vezérszurkolókra, akik kétségtelenül nézhetőbbé tették és teszik a maratoni hosszúságú mérkőzéseket.

Egy NFL-mérkőzés alkalmával azonban az addigi férfiúi és kétségkívül szexista nézőpontom valamelyest megváltozott: a wisconsini Lambeau Field-en mínusz 30 Celsius-fok körüli hőmérsékletben, a hölgyek ugyanúgy bikiniben buzdították a csapatot – sál azért volt rajtuk –, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

A sors fintora, hogy a cheerleading 1898-ban a minnesotai egyetemről indult, ráadásul a férfiak kezdték el a sportágat a különböző sportesemények alatti rigmusok, versikék kiabálásával. 1974 óta saját nemzetközi szövetsége is létezik a sportágnak, hazánkban 2009 környékén indult hódító útjára a sportág, amely 2013-ban csúcsosodott ki, amikor megalakult a Magyar Cheer Szövetség, amelynek tagja a dunaújvárosi Spartan Cheerleading Sportegyesület is. A klub megalapítója, elnöke és vezetője Árgyelán Dominika.

A kezdetek és a kettős jubileum

Árgyelán Dominika még a Rudas iskola diákjaként – ahol most tanárként dolgozik – ismerkedett meg a cheerleadinggel. Elmondása szerint diákmozgalomként indult a dolog, néhány társával kezdték el a sportot. Később az akkori testnevelés tanár kérte meg őket arra, hogy a Rudas Floorball Team egyik hazai mérkőzésén buzdítsák a csapatot.

„A floorball révén lettünk picit ismertebbek itt Dunaújvárosban. Ezt követően más csapatok is felfigyeltek ránk,  például a jégkorongosok. 2011-től a Rudas Alapítvány segítségével működött a csapat még diákmozgalomként, és 2016-ban, már kiválva az alapítványból, megalapítottuk önálló sportegyesületünket, a Spartan Cheerleading Sportegyesületet.

A Magyar Cheer Szövetséggel csak később, 2013-ban került kapcsolatba az egyesület – persze a felek kölcsönösen tudtak egymás létezéséről. Ezt követően hamar jött az áttörés, 2014-ben a versenysport felé fordult a klub. A hazai szervezeten keresztül versenyeket szervezetek, valamint több külföldi edzővel vették fel a kapcsolatot.

Küzdelem a sztereotípiák ellen

Ahogyan a fenti bevezetőben írtam, fiatalabb koromban nekem is más volt a hozzáállásom a cheerleadinghez és a cheerleaderekhez, magához a jelenséghez, pedig rengeteg munka és gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki megállja a helyét a sportágban. 

Ha most valaki elkerekedett szemmel hagyja abba az olvasást, ne tegye! A sportág szó használata nem véletlen, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsága olimpiai sportágként ismerte el a cheerleadinget. Bár nem állandó sportágként, hanem a szervező ország által választható a programba került a cheerleading. 

„Sokan azt gondolják, a cheerleading a szurkolásból és a táncból áll. Ez korábban még így volt, azonban a kompetitív vonal megjelenésével teljesen más színezetet kap a dolog. A versenygyakorlatok talajtorna-, akrobatika-elemekből állnak, így mi is ebbe az irányba indultunk el, jelenleg nem is igazán veszünk részt a különböző sporteseményeken. Kapunk ugyan felkéréseket, de egyszerűen idő szűkében nem tudunk ezeknek eleget tenni. Komoly versenyeink és edzések vannak, amelyekhez elengedhetetlen a  felkészülés.”

A klub sportolóinak is sok sztereotípiával kellett megküzdenie az évek során.

„A korábbi évek során rendszeresen jöttek hozzánk, hogy: Ti vagytok a pompon lányok! Persze, nem rossz szándékkal mondták mindezt, csak egyszerűen nem tudtak róla korábban, és így kialakult bennük egy tévképzet. Emiatt van a telefonomban rengeteg kép és videó, hogy megmutassam a különbséget a kettő között. Ebben az esetben egyébként az emberek elismerik azt, amit csinálunk.”

Dunaújvárosban, Magyországon, külföldön

A klub jelenleg több korcsoportban tart foglalkozásokat. A csaknem ötventagú sportolói körben vannak versenysportolók és hobbisták egyaránt. 

„Jelenleg mini és tini korosztály is van, ami az óvodások és az általános iskolások alsó tagozatát jelenti. Őket követik a juniorok, akik 11-16 év közötti korosztályba tartoznak. A felnőtt korcsoportba 14 éves kortól már szerepelhetnek sportolók, ugyanakkor felső korhatár nincs. Fiúk és lányok vegyesen űzik a sportot.

Országos szinten a nagy egyetemi városoknak is van cheerleading csapatuk, amelyek meghatározóknak tekinthetők. Ennek ellenére a Spartan több divízióban is magyar bajnoki címet szerzett, nemegyszer pedig meg is védte azt. Emellett több sportoló és edző is tagja volt a válogatottnak még 2017-ben és 2018-ban, amely érmeket szerzett az Európa-bajnokságon. Klubszinten 2018-ban Finnországban hatodik helyezést értek el a kontinenstornán Senior Coed Elite divízióban.

„Mi alapvetően kevesebb sportolóval dolgozunk, mint a nagy egyetemi csapatok, de a sportolóink jól képzettek és jó közösséget alkotnak, s ezt jól mutatják az eredményeink, hiszen az elmúlt 10 évben 4 alkalommal kvalifikáltunk az Európa-bajnokságra.”

A versenyrendszer sajátosságainak köszönhetően, Magyarországon nincs állandó válogatott. A szeptembertől júniusig tartó versenyszezonban éves szinten 3-4 jelentősebb megmérettetés van. Aki megnyeri a tavasszal megrendezésre kerülő magyar bajnokságot, egyben kvalifikál az Európa-bajnokságra is. 

„Több alkalommal előfordult már, hogy Dunaújvárosból képviseltük Magyarországot a kontinensviadalon. Azt gondolom, hogy egy vidéki egyesület esetében, mint amilyenek mi is vagyunk, ez nagy fegyvertény. Emellett jó jövőképet biztosít a fiatalok számára, hogy a valamikor egyszer akár a magyar olimpiai cheer csapatba bekerüljenek. A sportágnak jól felépített szövetségi rendszere van, másként nem is lehetne olimpiai sportág.”