2021.11.29. 07:00
Feke Judit élénk színekkel próbálja könnyebbé tenni a szájat eltakaró viseletet
Az ember csodálatos, mert a legrosszabb helyzetből is ki tudja hozni a legjobbat. Nem kell más hozzá csak lélek és szív, abból is a legnagyobb! Pont egy ilyen személyről szól a híradás egy rendhagyó kiállítás apropóján. Feke Judit maszkvarrói munkásságáról és a hozzá tartozó közösségi hit tanúságáról szól a történet.
Mezőfalva – November 15-én 18 órától Mezőfalván a Kiss Kálmán Művelődési Házban „Életünk része a maszk” címmel nyílott kiállítás, ahol Feke Judit Magyar Teátrum Díjas női szabó különleges és egyéni maszkjaiból láthatunk egészen pontosan 214 darabot! A tárlat megnyitójában Virágh Viktória segítő, barátnő, táncostárs mutatta be az alkotót és a kiállítás létrejöttét.
Napjainkban – nemtől, kortól, foglalkozástól függetlenül – mindenki öltözetének elengedhetetlen része. 2020 tavaszán kellett megbarátkoznunk vele, aztán rövid időre elfelejthettük, ám sajnos ismét aktuálissá vált vele való kapcsolatunk. Ennek apropóján pattant ki a most megnyíló kiállítás gondolata az alkotó fejéből. A koronavírus első hulláma idején Judit szomszédasszonya, Póschné Erzsike – aki a Szent Pantaleon Kórházban dolgozik – megkérdezte, varrna-e részükre néhány maszkot, mert ami van, az nem elegendő. Jutka, aki mindig szívesen áll jó ügyek oldalára, természetesen elvállalta. Ekkor készült el az első 50 darab védőeszköz. Társnak találta maga mellé Nagy Csillát, aki közművelődési munkatársként dolgozik itt, Mezőfalván, s a helyi élet tevékeny tagja. Szabtak, béleltek, varrtak, vasaltak. Nemcsak a kórháznak, hanem községünk valamennyi lakójának, aki jelenléti feladatvégzéssel teljesített a munkahelyén.
Judit az adni-vágyás rabja lett, ezért is lépett be a Szegeden létrehozott „Maszk Angyalok” csoportjába. Az „Angyalok” egymást inspirálva, sokszor éjt nappallá téve, szívvel-lélekkel, ingyen gyártották a maszkokat.
Hiszen, ha volt is elegendő maradék szövet, nem lehetett hozzá gumit kapni. Mi legyen helyette? Juditék összegyűjtötték a rokonoktól, szomszédoktól, ismerősöktől a régi pertliket, mosták, vasalták, méretre vágták azokat. Ha pedig hírt kaptak arról, hogy a közeli települések valamely rövidáru boltjába gumiszalag érkezett, azonnal utaztak, és sorban álltak – akár néhány méterért is.
Csak az első vírushullám idején kétezer darab maszk készült, amihez 160 négyzetméter szövetet és 800 méter gumiszalagot használtak fel.
Judit a folklór, népviselet témakörében gondolkodott, hiszen a mai napig szívügye, örök szerelme a viseletkészítés. Örömmel mondhatjuk, hogy szerte az országban ismerik és elismerik Feke Judit munkáját. 20 évig volt öltöztető, jelmezkészítő a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában. Jelmezeket varrt híres színésznőknek, színészeknek, többek között: Bozó Andreának, Vándor Évának, Kútvölgyi Erzsébetnek, Csankó Zoltánnak, Mikó Istvánnak.
Szerteágazó kapcsolatait kihasználva, a kemény vírushullámokat meglovagolva továbbra is küldetésének érezte az „Angyalkodást”. Szükség szerint egységes vagy névre szóló maszkokat varrt az alábbi szervezetek, klubok, munkahelyek részére: dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház, Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, nagyvenyimi Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthona, szegedi betegápolók, Erdély, csíkszeredai néptáncosok, székesfehérvári nyugdíjasok, Bartók Táncszínház. Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza színészei, munkatársainak, Varidance Táncegyüttes, paksi Tűzvirág Táncegyüttes, dunaújvárosi Kereskedelmi és Hitelbank, mezőfalvi rendőrök, tűzoltók, postások, a Mezőfalvi Néptánc Együttes, amelynek – bár már letette táncoscsizmáját – még mindig oszlopos tagja.
Hova lehet még tovább fejlődni e téren? Például a környezettudatosság, fenntarthatóság irányába: újrahasznosítható, ökotermékek gyártásával. Judit hitvallása, hogy a lehetőségből, ami a munka, mindig csodákat lehet kihozni. Buzgalmát, adakozókedvét, optimizmusát folyamatosan fenntartja a sok köszönet és hála, amelyet munkájáért, emberségéért kap, valamint a segítő kezek, amelyekre mindig rátalál, vagy éppen őrá találnak.
Remek példa erre ez a kiállítás is. A helyszínt Mezőfalva Nagyközség Önkormányzata a rendelkezésére bocsátotta. Terveinek megvalósításában ismét Nagy Csilla segítette. A kiállított bábok, szemek Vajnárné Szili Rózsa munkái.
Érdemes december 12-ig felkeresni a mezőfalvi Kiss Kálmán Művelődési Ház kistermét és megnézni a kiállítást!
