A két nemzet barátsága kiállta a XX. század viharos időszakait

Dunaújváros – Az előadó Okos Márton volt, aki valójában kettős szerepet töltött be, elsősorban mint az erdélyi lengyel vonatkozású történelmi emlékhelyek oknyomozó újságírója tartotta meg előadását, de egyúttal bemutatta nemrég kiadott könyvét is, amely az Erdélyi lengyel emlékhelyek, történetek címet viseli. Okos Márton már gyermekkorában beleszeretett Lengyelországba, mint a történelem iránt nagyon is fogékony kisdiák, amikor II. Rákóczi Ferenc életéről olvasott, megtudta, hogy a fejedelem annak köszönhette életét, hogy sikerült a bécsi császári udvarból Lengyelországba menekülnie. Mint erdélyi születésű helytörténész, elkezdte felkutatni a közös pontokat, amelyek összekötötték hazáját és Lengyelországot. Ez nem kis feladat volt, ugyanis a magyar történészek már évszázadok óta kutatták a közös magyar–lengyel emlékhelyeket, de az erdélyi lengyel vonatkozások kevésbé voltak ismertek. Okos Márton nevéhez számtalan, Erdélyben felállított emléktábla, sírkő, sőt műemlék helyreállítása is kötődik, ebben a szellemben működik az általa alapított Báthory–Bem hagyományőrző egyesület is. Kezdeményezésére a 2017-es évet hivatalosan is Szent László-évnek nevezték ki, amelyről egy ünnepi sorozattal emlékeztek meg Lengyelországban, de hazánkban és Erdélyben is. Különösen értékesek az erdélyi lengyel kapcsolatok feltárásai, ezek teszik ugyanis Okos Márton munkáját úttörővé. Ez ugyanis az első szisztematikus nyilvántartása az erdélyi lengyel történelmi emlékeknek, templomoknak, kopjafáknak, emléktábláknak, emlékműveknek, sőt iskoláknak is.

Párhuzam az előadás és a könyv között

Természetes, hogy előadásának gerincét az említett kiadvány adta, amelynek első részében a szerző röviden bemutatta a Piast- és a Jagelló-korszak lengyel–magyar dinasztikus kapcsolatait, kezdve Merész Boleszláv lengyel uralkodó Bezprym nevű fiával, akinek valószínűleg Veszprém városa köszönheti nevét. Okos Márton könyvében, de előadásában is sokat foglalkozik a magyar–lengyel történelem hőseinek a bemutatásával, így egymás után jelennek meg Szent László után Szent Kinga, vagy a néhány évszázaddal később élő Báthory István, illetve az 1848–49-es magyar szabadságharc hőse, Bem tábornok személye. A könyvet olvasva látható, hogy a magyar–lengyel kapcsolat egészen visszanyúlik, a Piast és az Árpád házi dinasztiák kialakulásához, valamint a kereszténység felvételéhez. Attól az időtől kezdve a két uralkodói dinasztia sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódott, hiszen első királyunk, Szent István nővére, Judit hercegnő a lengyelek első királyának, Boleszlávnak lett a második felesége. Szent László édesanyja Richeza lengyel hercegnő volt, de a másik nagy magyar uralkodónak, Nagy Lajos magyar királynak is lengyel hercegnő volt az édesanyja. Az újkorban miután mindkét ország idegen megszállás alá került, megszűntek a nemzeti királyságok, de a két nép már olyan erős szálakkal kötődött egymáshoz, hogy az elnyomó hatalmak ellen a két nemzet fiai egymást segítik a másik szabadságharcában.

Okos Márton szerint a magyar történelemről Erdély nélkül nem lehet beszélni

Okos Márton szerint a magyar történelemről Erdély nélkül nem lehet beszélni, de a kép nem teljes, ha szóba kerül a magyar–lengyel barátság, ha kihagyjuk belőle Erdélyt, ezért tartja fontosnak, sőt egyesületének az egyik fő célkitűzése, hogy a magyar–lengyel barátság hagyományainak ápolását Erdély felé is kiterjessze. Az egyesület nevének kiválasztása sem volt véletlenszerű, a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület neve kifejezi, hogy Báthory István Erdélyből elindulva lett a lengyelek egyik legnagyobb királya, ugyanakkor Bem József pedig Lengyelországból érkezett Erdélybe, ahol a magyar szabadságharc egyik legmeghatározóbb tábornokává vált.

A magyar–lengyel barátság kiállta a viharokat is

A két nemzet közötti barátság kiállta a XX. század legzivatarosabb időit is, a maga két pusztító világháborújával együtt. A szovjet bolsevikokkal harcoló lengyeleknek az első világháború után csak a vesztes országként elkönyvelt Magyarország nyújtott segítséget. Miután az akkor megalakult Csehszlovákia megtagadta a magyar segélyszállítmányok áthaladását a Felvidéken át Lengyelországba, némi antant nyomásra Románia – igaz fogcsikorgatva – végül is engedélyezte azt. Így Moldován keresztül megérkezett a magyar lőszerszállítmány Varsó alá, és ez a segély jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a lengyel hazafiak legyőzték a bolsevikokat. Majd jött a híres Molotov–Ribbentrop paktum, amikor is a kommunista Szovjetunió és a náci Németország egyszerűen felosztotta egymás között Lengyelországot, és közösen eltörölték azt a föld színéről. Hitler tajtékzása ellenére Magyarország volt az egyetlen ország, amely befogadta a lengyel menekülteket, így közel 100 ezer lengyel katona és civil, köztük közel 4 ezer zsidó vallású lengyel elkerülte a biztos halált.

Mindez inspirálta Okos Mártont, hogy komolyan kezdjen el foglalkozni Erdély, illetve annak lengyel kapcsolataival, régóta tervezte, hogy ellátogat Lengyelországba, erre végül először 2002 nyarán került sor. Úti élményeiről a Szabadság című kolozsvári napilapban számolt be részletesen, nagyon sok lengyel barátra tett szert, mindez közrejátszott a fent említett egyesület létrehozásához is. A Gondviselés különös ajándékának tartja, hogy a magyar–lengyel történelmi kapcsolatok első emblematikus alakja az a Szent László, aki egyszerre védőszentje Erdélynek, de a magyarországi lengyeleknek is. Okos Márton szerint a két nép barátságának talán legszebb magyar nyelvű megfogalmazása szintén Erdélyben született, mégpedig Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg című költeményében:

„Két nemzet van egyesülve bennünk,

S mily két nemzet! a lengyel s magyar!

Van-e sors, amely hatalmasabb, mint

E két nemzet, ha egy célt akar?”

A könyv címlapján négy személy látható

Négyből hármat könnyen ki lehet találni, hisz Szent Lászlót, Báthory Istvánt és Bem Józsefet ábrázolja, de a negyedik Hory András személye még számomra is eléggé homályos volt, csak annyit tudtam róla, hogy varsói magyar nagykövet volt. Ezért külön is köszönettel tartozom Okos Mártonnak, hogy rávilágított ennek a csodálatos embernek a történetére.

Hory András diplomata, politikai író 1883. január 5-én született Kolozsváron. Anyai ágon lengyel származású volt, apja pedig kalotaszegi ősökkel rendelkezett és a kolozsvári árvaszék elnöke volt. Az ő kezdeményezésére először ünnepelték meg 1873-ban a március 15-ét, amikor is a kolozsvári Házsongárdi temetőben, a több száz egybegyűlt előtt megtartott ünnepi beszéd után Bem tábornok egykori tábori zenésze, Salamon János és zenekara húzta a fülbemászó hazafias dalokat.

– Okos Márton, Erdélyi lengyel emlékhelyek, történetek, Magánkiadás, támogatta a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület, 2021.

– Borbándi Gyula 1992: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest.

– Hory András: Bukaresttől Varsóig. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987.

Hory nagyapja, Hory Farkas lelkész volt és jó barátságba került Vasvári Pállal, aki a szabadságharc idején éppen Bem seregében szolgált. Ilyen felmenőkkel és szellemi háttérrel nőtt fel Hory András, akinek a magyar–lengyel barátság családi öröksége volt. Apja sokat mesélt neki az elbukott szabadságharcról, és a tőle hallottak mélyen beleivódtak a gyermek lelkébe. Édesapjához hasonlóan jogot végzett Kolozsváron, majd diplomáciai pályára került. Az első világháború után először Bukarestbe, később Belgrádba, majd Rómába nevezték ki nagykövetnek, majd Kánya Kálmán akkori magyar külügyminiszter a varsói nagykövetség vezetésével bízta meg. A második világháború kitörése és Lengyelország felosztása ebben a pozícióban találja, az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy a lengyel menekültek otthonra találtak Magyarországon. Történik mindez akkor, amikor a nyugati szövetségesek szinte tétlenül nézték, hogyan osztja fel egymás között a kommunista Szovjetunió és a hitleri Németország a lengyelek országát. Berlin nem felejtette el Hory tevékenységét, a náci Németország ezután minden szinten megakadályozta, hogy Hory András a továbbiakban külügyi szolgálatot vállalhasson. A második világháború után ez a kiváló diplomata 1945-ben Bécsben telepedett le, majd kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Később visszatért Bécsbe és ott is halt meg 1971. április 2-án.

Akit részletesebben érdekel Hory András munkássága, az elolvashatja a magyar nyelven is megjelent Bukaresttől Varsóig című visszaemlékezéseit.

Végezetül elmondható, hogy Okos Márton előadása méltó lezárása volt a magyar–lengyel híres barátságról szóló múzeumi eseménysorozatnak.