Vasárnap bezárultak a Metal Factory kapui a Szalki-szigeten

Dunaújváros – A fesztivált felvezető sajtótájékoztatón Varga-Csajkás Zoltán operatív szervező azt mondta, hogy ők már azzal elégedettel lennének, ha a Metal Fac­tory közönség-létszámban a Rock­maraton felét tudná hozni. Nos, ez hétfőn a nyitónapon, valljuk be, csupán merész álomnak tűnt, de ahogy teltek a napok, a fesztiválnép egyre csak nőtt. Az operatív szervező a sajtónak a fesztivál derekán úgy nyilatkozott, hogy az álmodott fél, az inkább egyharmad, de akkor még hátra volt a hétvége. Pontos számokat ugyan még nem tudunk, de szombaton este a Szalki-szigeten autónak való parkolóhelyet már nemigen lehetett találni, és bent, a fesztivál területén is érződött, hogy jócskán nagyobb a tömeg, mint a Metal Factory elején.

Szerintünk a létszámra nem lehetett panasz, ahogy a közönségre sem. Jókedv, vidámság, generációk találkozása jellemezte ezt a hetet, de ez nem újdonság, ez a Rockmaraton közönségére alapból elmondható. A szervezők folyamatosan figyelték a közönségigényeket, ha kellett, mert sokan kérték, hogy koncertütközésekkel csináljanak valamit, akkor belenyúltak a programba, hogy a közönség megkapja, amit akar. Lásd, amikor az Akela egy időben kezdődött volna a Hétköznapi Csalódások koncertjével.

Ugyan külföldi fellépőt nem tartalmazott az étlap, de a 100 magyar bandát jól válogatták össze, és nagyon jó kis műsor kerekedett ki a dologból. Nyilván a szervezőknek ebben nagyon nagy tapasztalatuk van, sikerült is kiszolgálni az igényeket, legyen szó klasszikus metál zenéről, vagy annak vadabb hajtásairól, illetve a punk muzsikáról. Itt voltak a „nagy öregek is” az Omentől, Rudán Joe-n, a Kalapácson át a Pokolgépig – utóbbi P. Mobil-számmal hangolt be – és a fiatal generáció képviselői is, jó érzékkel összepakolva a stílusok mentén.

Bízzunk benne, hogy jövőre is lesz rockfesztiválunk!

Ahogy mi láttuk, az off-programokat is szerették a népek, népszerű volt a szabadstrand, az Off-Rock Tanya és a Supersonic sátor is. Étel-ital volt minden mennyiségben, még rántott tintahal-karikákat és fagylaltot is ehetett, akinek ilyesmire támadt gusztusa.

Az időjárásra nem lehetett panasz, azt leszámítva, hogy napokig dög meleg volt, de inkább ez, mint az egy héten át kitartóan szakadó eső. Utóbbiból pénteken csak ízelítőt kapott a fesztivál, az is inkább hűsítő volt, mint nagyon zavaró.

Egy szó, mit száz, jó kis hét volt, a hosszú ideig tartó, vírus miatti bezártság és programínség után pedig kifejezetten üdítőnek mondanánk. Reméljük, hogy jövő ilyenkor lesz fesztivál, hogy lesz Rockmaraton, hogy meg lehet tartani a harmincadikat. De bármi jöjjön is, egy dolog tuti: ha netán valamikor nem jönne össze a Rockmaraton a Szalkin, akkor bátran le lehet majd porolni a Metal Factory forgatókönyvét, mert bevált, szerettük, működött. A sátor és színpadbontás, a búcsú után mit is kívánhatnánk mást, mint hogy jövőre veletek, ugyanitt!