Zöldcsütörtök és sibálás – ez mind húsvét?

A húsvét a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk ezekben a napokban. Manapság azonban hajlamosak vagyunk zokszó nélkül figyelmen kívül hagyni ennek az időszaknak a vallási vonulatát, és átadni magunkat a főtt tojás, a sonka nyújtotta élvezeteknek.

Ezeknek a földi javaknak is megvan a maguk szerepe az ünnepben – a többi között erre is kitér a húsvéti kvízünk – ahogyan a régi idők hagyományainak is. Ezeket elevenítjük fel Kiss Rebeka segítségével.

A Nagyhét

Magát a húsvétot megelőzi a negyven napos böjti időszak, ennek az utolsó hetére koncentrálódik több jeles nap. A húsvétvasárnapot megelőző vasárnap virágvasárnap. Ezen a napon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulását ünnepeljük.

– Amikor Jézus szamárháton bevonult a városba, a hívek a lába elé ruhákat, pálmaágakat helyeztek. Innen ered a virágvasárnap elnevezés. A vasárnapi mise után körmeneteket tartanak, illetve barkát szentelnek. A mediterrán országokban a történeti hűség kedvéért nem barkaágakat, hanem pálmaágakat, leveleket szentelnek ekkor.

A megszentelt barkának nagy jelentőséget tulajdonítanak, ugyanis ha azt a ház kerítésére tűzik, akkor védve van villámcsapástól és más természeti katasztrófáktól. Bizonyos területeken a háztáji állatokat is megérintik vele, védelmező céllal.

A nagyhét következő jeles napja a nagycsütörtök, amit zöldcsütörtöknek is szokás nevezni.

– Elnevezése onnan ered, hogy ilyenkor rengeteg zöld színű ételt szoktak fogyasztani, ezzel biztosítva, hogy az elfogyasztott növények fajtáiból a következő években is bő termés legyen. Fejér megyében több helyen erre a napra időzítették a különböző zöldségek, például az uborkának a vetését.

A keresztény hagyomány szerint ez a nap az utolsó vacsora napja. Ettől fogva a harangok egészen szombat estig nem szólnak. Innen ered a mondás: „A harangok Rómába mentek”. Ez a szólás a néprajzkutató elmondása szerint Jézus tanítványainak hallgatását jelképezi, ilyenkor még a harangokat sem kongatják meg. Sok helyütt ekkor kereplővel hívják a templomba a híveket.

Nagypéntek Jézus megfeszítésének az időpontja, emiatt rendkívül szerencsétlen napként tartják számon.

– Rengeteg tilalom kapcsolódik ehhez a naphoz. Magyarországon elterjedt, hogy ekkor nem szabad kenyeret sütni, ugyanis az a kenyér kővé válik. Emellett ekkor még a protestánsok is tartózkodtak a húsfogyasztástól, ennyire szigorúan vették a böjtnek ezt a napját. Dunapenteléhez kapcsolódik, hogy zsírt sem használtak, hanem szigorúan olajjal főztek. Jellemző volt a puritán étkezés, igyekeztek a lehető legminimálisabbra csökkenteni az ételfogyasztást.

Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. Ekkor jönnek vissza a harangok is. A szombat délutáni misét követően szokás a húsvéti körmenet is. Húsvéti ételeket szoktak fogyasztani, de Dunapentelén például csak húsvétvasárnap szokták megkezdeni a húsvéti sonkát.

Vasárnap az ételszentelés hagyománya volt elterjedt ezen a vidéken is, illetve dologtiltó napnak számított, senki nem dolgozott, dolgozhatott. Ekkor költötték el az ünnepi étkeket.

A locsolás

A húsvéttal kapcsolatos legelterjedtebb hagyomány az a húsvéthétfői locsolkodás, amelynek mint mindenhol, itt is nagy hagyománya van. Érdekesség, hogy a két világháború között terjedt el a víz helyett kölnivel történő locsolás. Maga az aktus egyébként onnan ered, hogy a víz tisztító, megújító erejének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Emellett a locsolkodás is az öntözés mímelésével a bő termést jelképezi.

Bibliai eredete szerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírére ujjongásban kitörő asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni azzal, hogy lelocsolták őket.

Elfeledett hagyomány, a sibálás

Ebben a térségben és Fejér megye egészében jellemző volt az úgynevezett sibálás. Ennek lényege, hogy a fiatal fiúk elmentek ahhoz a lányhoz, aki tetszett nekik, és az úgynevezett sibával (fűzfavesszőből font korbács) megvesszőzték – nem kell verésre gondolni – a lányokat, közben pedig jókívánságokkal teleszórt mondókákat mondtak. Ez egyfajta egészségvédő „varázslat” volt. Ezzel a rítussal akarták megelőzni a betegségeket és jó egészséget kívánni szívük választottjának.