Az emberi butaság, gonoszság brutális „terméke” a berlini fal

De miért is döntött úgy az NDK kommunista pártjának vezetése, hogy felhúzza a falat?

1945 májusában Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége győzelmet aratott a ­nemzetiszocialista Németország felett. A Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati területének megszállási feladatait átadta a nyugati szövetségeseinek. Berlin területének 53,9 százaléka, népességének pedig 62,9 százaléka került a nyugati államok ellenőrzése alá.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1945 után fokozatosan szembefordult egymással. A kezdődő hidegháború része volt az a földrajzi pozícióharc is, amelynek keretében a Szovjetunió megkísérelte elérni, hogy a nyugati szövetségesek adják fel berlini zónáikat. A szovjet megszállási övezet nyugati határán 1947-re fokozatosan kiépült a műszaki határzár. 1948. június 26-án az NSZK-ban (vagyis Nyugat-Németországban) végrehajtott valutareform miatt a Szovjetunió lezárta a berlini belnémet határt, majd tizenegy hónap után megszüntette a blokádot, így a hidegháború első jelentős konfliktusa – 11 hónap elteltével – Sztálin kudarcával végződött. A nyugati szövetségesek ugyanis a történelem során páratlan légihidat létesítettek. Az amerikai–brit ellátmányt (élelmiszer, tüzelőanyag) szállító gépek négy-öt percenként indultak Nyugat-Berlin felé. A menetrend olyan szoros volt, hogy a pilóták Berlinben ki sem szállhattak a gépükből, mozgó büfékkel juttatták el a gépeikhez az élelmiszert és a frissítőt.

A blokád után hamarosan újabb szigorítás lépett életbe. 1952-től a nyugat-berlini lakosok nem léphettek be az NDK-ba. Az NDK kikiáltása (1949) után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egy időben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépültek a demokrácia intézményei. 1953-ban a kivándorlók száma néhány hónap alatt 200 000 főre nőtt, ennyi német hagyta el Kelet-Németországot. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, az ország összlakossága pedig több mint egymillió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500–1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban.

Az NDK kormányán növekedett a nyomás, hogy az állam demográfiai összeomlását a berlini belnémet határ lezárásával akadályozza meg. Walter Ul­bricht, Németország Szocialista Egységpártjának első főtitkára a műszaki határzár megépítéséhez engedélyt kért a Varsói Szerződés tagállamaitól – elsősorban a Szovjetuniótól –, és augusztusban meg is kapta. 1961. augusztus 12-éről 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei, 15 ezres csapaterővel, lezárták a nyugati szektoroknak a szovjet szektorral, illetve az NDK területével érintkező határait. Az utcákon a szektorhatárok közvetlen közelében, azokkal párhuzamosan, de még NDK-területen először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét.

Ha kellett, az NDK kommunista vezetése az ablakokat is befalazta

Ezt követően elsősorban az NDK vidéki területei és a nyugati szektorok között húzódó határszakaszon, de helyenként a város belterületén is könnyű betonoszlopokra feszített, körülbelül két méter magas, fonatos drótkerítést is telepítettek, a vidékiesebb szakaszokon kettős kiépítésben. Ezekben a munkákban a fegyveres testületek mellett NDK-s munkásmilicisták és önkéntesek is részt vettek.

A váratlan határzárás Berlin lakosságát mindkét oldalon sokkolta. Családok tagjai kerültek a kordon ellenkező oldalaira, százak nem tudtak eljutni a munkahelyükre vagy rokonaikhoz. Az első órákban a határszakaszokon és a lezárt korábbi átkelőknél emiatt viták alakultak ki és atrocitások történtek. A kordont a biztosítás ellenére számos esetben átlépték: az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött nyugatra az épülő falon át, s 800 polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból. Később sem csökkent a menekülők száma, ezért előbb a Nyugat-Berlin felé néző ablakokat falazták be – sokan ezeken keresztül ugrottak át Nyugat-Berlinbe –, majd az NDK vezetése a falnál tűzparancsot adott ki a határőrök számára.

Azután 1989-ben előbb Magyarország, majd Csehszlovákia megnyitotta határait az NDK állampolgárai előtt, aminek az lett a vége, hogy 1989. november 9-én ledőlt a berlini fal.

Forrás: Wikipedia, rubicon.hu, tortenelemcikekk.hu